Most üt vissza a brüsszeli rövidlátás
Az Izrael és Irán közötti konfliktus megmutatja, hogy az energiára nem szabad fegyverként tekinteni.
10%-kal emelkedett az olaj és több, mint 5%-kal a gáz ára arra a hírre, hogy Izrael légicsapásokat indított az iráni atomlétesítmények ellen, amelyre válaszul a perzsa állam is Izrael heves bombázásába kezdett. Megszokhattuk már, hogy ha élesedik a Közel-Keleten egy konfliktus, akkor annak bizony árfelhajtó hatása van az energiapiacon. Történik mindez azért, mert
ez a térség a világ olajban egyik leggazdagabb régiója és azért is, mert földrajzi fekvése stratégiai jelentőségűvé teszi.
Irán tartja ugyanis ellenőrzése alatt a Hormuzi-szorost, amelyen keresztül – sok más termék mellett – a katari LNG gáz is kijut a világpiacra. Ha pedig Teherán beváltja fenyegetését és lezárja azt, akkor Katar nem, vagy sokkal nehezebben tudja ásványkincsét értékesíteni, ami óriási hiányt okozna. Röviden és tömören ezek tehát azok a tényezők, amelyek egy ilyen helyzetben az árat mozgatják.
Az energiahordozók drágulása pedig elsősorban azokat a térségeket érinti érzékenyen, amelyeknek nincs saját forrásuk és mindenképpen behozatalra szorulnak. Ilyen Európa és ilyen a kontinensen belül Magyarország is. A kormány pedig felismerve ezt a helyzetet – amely az ország fekvéséből és a kommunista időkből származó örökségből adódik -, arra törekedett az elmúlt években, hogy diverzifikálja az energiaellátást vagyis, hogy gázt és olajat minél több irányból, minél több forrásból tudja beszerezni. Így épült ki csővezeték Horvátország, majd Szerbia irányába és így lett összekötve a magyar és a szlovák hálózat.
A fejlesztéseknek köszönhetően – bár a tranzitdíjak emelésének sokszor továbbra is ki vagyunk téve – az ellátás biztonságát is sikerült növelni, ráadásul a tárgyalási pozícióink is jobbak, ha az árról kell megegyezni.
Hasonló helyzetben van az Európai Unió nagy része is, hiszen sokszor nagyon energiaintenzív ágazatokban zajlik az ipari termelés, miközben saját energiaforrás alig-alig áll rendelkezésre. Brüsszel ugyanakkor Magyarországgal ellentétben egy másik stratégiát választott. Ott ideológiai alapon úgy döntöttek, hogy teljes mértékben leválnak az orosz gázról, mondván azzal Putyin Ukrajna elleni háborúját finanszírozzák. A cél persze szép, csakhogy az Uniós bürokraták arról feledkeztek el, hogy vajon mivel pótolják az így kieső mennyiséget? Merthogy ezt csak sokkal drágábban tudják megtenni. Nem véletlen, hogy sok ország ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is Moszkvától vásárolja a szükséges energia legalább egy részét. Brüsszelben ugyanakkor
olyannyira háborús pszichózisba kerültek, hogy egy friss terv értelmében teljesen megtiltanák a tagállamoknak, hogy orosz energiahordozót vásároljanak. Tennék ezt éppen most, amikor a közel-keleti helyzet miatt óriási fennforgás előtt áll az energiapiac.
Amikor minden egyre kiszámíthatatlanabb, amikor az olcsó földgázért és kőolajért vívott verseny egyre élesebb lesz. Mert mindenki tudja, hogy ez a versenyképesség egyik legfontosabb alapja. Európa az elmúlt években részben mér lemondott erről és el is veszítette versenyképességét a világ más régióival szemben. Elég, ha megnézzük a kontinens autóiparát: az egykoron világelső gyártók óriási technológiai és hatékonysági lemaradásban vannak japán, kínai és dél-koreai versenytársaikhoz képest. Ezt a helyzetet fokozná tovább a Bizottság azzal, ha arra kötelezné a tagállamokat, hogy teljesen mondjanak le az orosz energiahordozóról. Jó lenne, ha végre ott is észrevennék, hogy a gazdasági és az ideológiai kérdéseket nem lehet összekeverni, mert annak éppen azok az európai társadalmak isszák meg a levét, amelyek képviseletére a brüsszeli vezetők is felesküdtek.
Kapcsolódó:
Orbán Viktor: A péntek hajnalban kitört iráni-izraeli háború hatásai Magyarországig érnek
Az megvan, hogy a képmutató EU közel húsz százalékkal növelte oroszországi gázimportját tavaly?
Vezetőkép: Pixabay.com
