Ungváry Zsolt: Az öröm kiárad a Földre…
Néhány nappal a Szentatya elhunyta után már fel is hangzott az örömhír: van pápánk; amiképpen a középkorban is, a folytonosság szimbólumaként a „meghalt a király, éljen a király” felkiáltás jelezte a közösség az itt maradók élni akarását.
Volt egy titkos reményünk, hogy Rómának első ízben magyar püspöke lesz, de gyorsan túltettük magunkat rajta, mert alapvetően nem ez a lényeg. Akadtak persze, akik ezt is politikai síkra terelték, egyesek még külföldön is a magyar miniszterelnök sikerének látták volna, ha esetleg Erdő Péter fejére kerül a tiara (persze csak képletesen, hiszen a koronázás VI. Pál után már nem része a beiktatásnak).
A Libération című francia újság bírálatában egészen odáig ment, hogy szörnyülködve sorolta fel Orbán Viktor borzalmas tetteit. Olyasmiket például, hogy a keleti keresztények támogatására vetemedett, otthont adott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, magát egy katolikus kormány fejeként határozza meg és a hagyományos értékek képviseletét hirdeti, sőt, „be akar keményíteni” abortusz és LMBTQ-jogok ügyében; önti a pénzt a katolikus, illetve a protestáns vallásközösségre, a Hungary Helps program pedig közel 50 országra terjed ki.
Nahát, igazán ördögtől való az efféle alak: segíti a Krisztus-követőket idehaza és a nagyvilágban, katolikus rendezvényeknek biztosít helyszínt. Az ilyenek ne akarjanak beleszólni a keresztény világ dolgaiba, ne akarjanak pápát adni, mert azt a rendes ateista keresztényüldözőknek kell. (Ld. még a populista jelzőt, ami azokra vonatkozik, akik a nép érdekeit nézik; így akarnak szavazatokat szerezni, hogy kormányra kerülve jól a nép érdekében politizáljanak. Szörnyű!)
Idehaza is megvoltak azok, akik Erdő ellen drukkoltak, mint a magát teológusként aposztrofáló feminista, aki „extra örömnek” tartja, hogy nem a magyar bíboros nyert.
Létezik ugyanis egy különleges anyagból gyúrt embertípus, amelyik szerint mindenki különb nálunk, aki irtózattal gondol arra, hogy közülünk valaki sokra vihetné. Ezeknek minden rossz, ami magyar, kivéve egy másik Pétert.
Leszámítva tehát azokat, akik abban lelik örömüket, hogy embertársaikat keserítsék, a katolikus (sőt, szinte azt mondanám, a keresztény) közösség öröme, nemzetiségtől függetlenül, kiáradt a pápa megválasztásakor. Taps, éljenzés, dicsőítés fogadta XIV. Leót, amikor a Szent Péter Bazilika erkélyére lépett. A hívek mindenütt bizalommal, szeretettel fordultak a Szentatya felé. Bezzeg, amikor miniszterelnököt vagy köztársasági elnököt választanak, az ország egyik fele szomorkodik, fanyalog, gyűlölködik, nem képes elfogadni és tervezi, hogy kivándorol. Szerintem egyetlen magyar katolikus fejében sem fordult meg, hogy áttér a kálvinista – vagy pláne a muszlim – hitre, amiért nem magyar lett a pápa. (Bezzeg sokan tervezik az elköltözést, ha jövőre nem Magyar lesz a kormányfő. Mondjuk akkor is, ha ő lesz…)
Az egész, modernnek, haladónak, magasabb rendűnek nevezett demokratikus rendszer alapvetően erre a megosztottságra épít. Az USA két pártra tagolt társadalmától Európa szinte bármely államáig.
Mennyivel másabb egy teokratikus monarchia (mint a Vatikán) viszonya a hatalomhoz, a vezetésre kiválasztottakhoz, mint akár a hazai köztársasági közélet válságokon bukdácsoló, kisszerű alakjaié. Szentségtörésnek tűnik a pápaválasztással egy napon említeni, de itt van nekünk a DK furcsa egybeesést produkáló esete. Amikor az örökös pártvezér, mint egy sok-sok fényévnyire lévő bolygó lakója, tizenkilenc esztendő késéssel (mostanra ért el hozzá az idők szava) meghozza a rég esedékes döntést a háttérbe vonulásról, és (stílszerűen) mit ad Isten, ez pontosan akkor történik, amikor a magánéletében is lezárul egy fejezet. Igaz, mindezt nem tőle, hanem a feleségként ex-, de pártelnökként leendő asszonytól tudjuk meg. Hiába tisztelnénk a magánéletet, amikor ők maguk emelik be a közélet színterére, mert bármennyire is öntudatosan jelentette ki Dobrev Klára, hogy ő kizárólag önmaga és nem mások valakije („sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse”), azért nehezen hihető, hogy akkor is itt állna a honi gazdasági-politika élet eme magaslatain, ha nem Apró Antal unokája, Apró Piroska lánya, Gyurcsány Ferenc felesége volna.
De, úgy látszik, a következő választásnál ellenzéki oldalon elvárás a kudarcos házasság, ebben ne legyen verseny a jelöltek között.
A pápának legalább ilyen tehertétele nincs.
Kapcsolódó témák:
Gyurcsánynak annyi – válik a feleségétől, a DK-tól és a képviselői mandátumától is
Vezetőkép: 2024. június 8. Dobrev Klára, a DK-MSZP-Párbeszéd európai parlamenti (EP-) listavezetője (k) a DK-MSZP-Párbeszéd 36 órás, országos kampányzáró körútjának utolsó állomására érkezik Kocsis Éva, az ellenzék polgármesterjelöltje (j) társaságában Szigetszentmiklóson 2024. június 8-án. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
