Ungváry Zsolt: „Idegeneket hív…”
Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott, ebből aztán mindenki tudhatta, bármit is állítson a brummogó, mégis csak ő az almatolvaj.
Azóta tudom, hogy a szavak nem mindig fedik pontosan a tetteket, és jobb, ha a tényeknek hiszünk, mintha a gyanúba keveredők vallomásának. A baloldali ellenzék hevesen cáfolni szokta, hogy hazaárulók lennének, ám amikor a tettek mérlegelésére kerül a sor, mindig kiderül, hogy bizony úgy van.
Cseh Katalin például egy ősrégi recept szerint – amit az István, a király rockoperában Koppány akképpen fogalmazott meg: „Idegeneket hív magyarok ellen segítségül” – júniusra, a Pride-felvonulásra toborozza a nyugati politikusokat. Már az is fura, hogy parlamenti képviselőként, esküjét megszegve – mint például Hadházy Ákos is – a törvények be nem tartására, sőt látványos megszegésére buzdít. Karácsony Gergely, aki felelős pozíciója folytán – mégiscsak a főváros főpolgármestere – különösen kellene, hogy ügyeljen a legalitásra, ő is deklarálja: „Budapest a szabadság városa, Pride lesz”; dacára az ezzel ellentétes országgyűlési határozatnak.
A Momentum EP-választáson elbukott, de azóta surranópályán, a polgárok megkérdezése nélkül, az elítélt Fekete-Győr András helyére a Parlamentbe betolt politikusa, Cseh Katalin még a The Guardianba is írt egy véleménycikket a magyar kormány mószerolására, amiben azt közli, hogy a Pride valójában frontvonal, és ezért is kell minél több külföldinek beleártania magát a mi ügyeinkbe.
Ez a frontvonal fenyegető és ijesztő kifejezés, mi nem bánnánk, ha a meleglobbinak álcázott globalista-ateista-anarchista körök nem itt vívnák meg proxy-háborújukat a hagyományos értékek védelmezőivel szemben.
Nálunk ez a kérdés eléggé kiforrott, lefutott, Magyarország szeretne megmaradni egyfajta konzervatív szigetnek a megőrült, múltját és értékeit megtagadó Európa viharos tengerében.
Húsvét táján nem is kell messzire menni történelmi párhuzamért. A zsidó főtanács is a korabeli globális hatalommal, a rómaiakkal mondatja ki a Jézus fölötti halálos ítéletet, mert maguk nem tudják megoldani. Belerángatják a saját ügyükbe az e kérdésben félreinformált Pilátust, akit – ahelyett, hogy elárulnák, mi a tényleges bajuk Jézussal – olyan hazugságokkal traktálnak, mint „zsidó királynak mondja magát”, „lázadást szít a császár ellen”. És persze az események messze-messze túlmutatnak azon a néhány szereplőn, akik közvetlenül érintettek benne.
A baloldal is effajta hamis vádakkal operál mindig a konzervatívok ellen. Igaz, elcsépelt, egysíkú és mind hatástalanabb a jellemzően a fasizmussal riogató szómágiájuk. Kiemelnek egy, a közmegegyezés szerint vállalhatatlan, negatív eszmét, és rásütik valakire, így próbálván megsemmisíteni. Ez azonban egyre kevésbé működik. Ma sem nácizmus, sem fasizmus nincs, értelmetlenség ezeket a falra festeni, a velük vívott harc jogosságára hivatkozva politikai tőkét kovácsolni. A nácizmus-fasizmus azért is különösen értelmetlen és abszurd, mert egyetlen komolyan vehető párt vagy közszereplő sem vallja magát annak.
Még Márki-Zay szövetségében sem jelentkezett senki, hogy a miniszterelnök-jelölt csapatában ő lenne a fasiszta, akiről a vezér beszélt.
A kommunistákkal kicsit más a helyzet, ott találni önbevallókat, ámbár többségük igazából nem az. Legfeljebb a bolsevizmus agresszív osztályharcosságát hordozzák szívükben, ami nem is osztályharc ma már, mert tulajdonképpen eltűntek azok a hagyományos „osztályok”, amelyeket a marxizmus a XIX. századi aktuális állapotok szerint meghatározott.
Vannak viszont ezek a genderista újliberális jakobinusok, ma ők a veszély, ők az aktuális erőszakkal, valós támogatás nélkül hatalomra törekvők, akik ellenfeleikben megsemmisítendő reakciósokat látnak, és társadalmi kiegyezés helyett a riválisok kiiktatására törnek. Magyarországon ráadásul – mint eddig mindig a történelemben, legyen az Habsburg abszolutizmus, német nácizmus vagy szovjet kommunizmus – külföldi segítséggel próbálkoznak.
Voltaképpen ezt jelenti Cseh Katalin felhívása, idegenek behívása és harcba indítása az őslakosok ellen. Még csak különösebb fantázia vagy újszerűség sincsen benne.
Szerencsére ezért viszonylag könnyű is felismerni.
Vezetőkép: Cseh Katalin, a Momentum képviselője napirend előtt szólal fel az Országgyűlés plenáris ülésén 2025. március 3-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
