Megalapozottak a kormány gazdasági várakozásai
Az elmúlt 14 év tapasztalata azt mutatja, hogy Orbán Viktor és kormánya tagjai nem a levegőbe beszélnek, ha gazdasági kérdésekről van szó.
Gondoljunk csak vissza 2010-re, amikor az újonnan felálló kabinet egyik legfontosabb és legtöbbet hangoztatott várakozása az volt, hogy 10 év alatt létrehoz 1 millió új munkahelyet. Akkoriban valóban az alacsony foglalkoztatottság volt a magyar gazdaság egyik legnagyobb gondja, ugyanis körülbelül 3 millió 600 ezer ember dolgozott, ami azt is jelentette, hogy ennyi munkavállalónak kellett kitermelnie a 10 millió ember ellátásához szükséges forrásokat. A miniszterelnök vállalását erős szkepticizmus fogadta, volt olyan balliberális online újság, amely még munkahely számlálót is indított, hogy a végén majd kárörvendően el tudja mondani, hogy nem sikerült elérni a kitűzött célt.
Aztán ahogy teltek-múltak az évek, a szkeptikus és kritikus hangok egyre halkabbak lettek, majd szépen-lassan elnémultak.
Nem csoda, hiszen időarányosan a kormány szinte végig tartotta magát a vállalásához, ennek köszönhetően pedig évente nagyjából 100 ezer fővel bővült a foglalkoztatottak száma, 2019 és 2020 fordulójára pedig elértünk oda, hogy valóban 1 millióval többen dolgoztak az országban, mint 2010-ben.
Hasonló volt a helyzet a bérekkel is, amikor Orbán Viktor a minimálbér ambiciózus emelését tűzte ki célul. A károgó közgazdászok és a szkeptikus munkaadók egymás túlharsogva figyelmeztettek, hogy nincs lehetőség a fizetések nagyarányú emelésére, ráadásul ha ez megtörténik, akkor vállalkozások ezrei húzzák majd le a rolót, mert nem tudják kigazdálkodni a magasabb béreket. Ehhez képest 2016-ban egy 6 éves bérmegállapodást jelentettek be a vállalkozók, a munkavállalók és a kormány képviselői, amely egy igencsak nagyarányú, évente 15 és 25% közötti minimálbér és garantált bérminimum emelést tartalmazott.
Az pedig, hogy 1 millióval több embernek lett munkája, ráadásul egyre magasabb bérért dolgozhatott, magával hozta a középosztály fokozatos megerősödését is.
Egyre többeknek lett saját ingatlanjuk, saját autójuk, egyre szélesebb réteg engedhette meg magának a nyaralást és a különböző kikapcsolódási lehetőségeket. A középosztály ráadásul nemcsak erősödött, hanem szélesedett is. Azzal ugyanis, hogy 1 millióval több embernek lett munkája, ők mind beléptek egy magasabb jövedelmi kategóriába és jelentősen nőtt a pénzügyi mozgásterük.
2020-ra az Orbán-kormány szinte kivétel nélkül teljesítette a gazdasági vállalásait és sikerült elérnie, hogy az országnak egy erős és széles középosztálya legyen, amely a hátán tudta vinni a magyar gazdaságot.
Aztán jöttek a különféle problémák, vagy ahogyan a szakértők hívják, a gazdasági sokkok. Elsőként a covid tépázta meg az emberek mindennapjait és pénztárcáját, majd a háború nyomta rá a bélyegét az életünkre. Az elhibázott szankciók miatti magas energiaárak és az elszabaduló infláció pedig éppen azt a középosztályt tépázta meg a legjobban, amely 2020 előtt a kormány gazdaságpolitikájának legnagyobb nyertese volt.
A vesszőfutás ugyanakkor úgy tűnik, hogy véget ér, ezt mutatja a legutóbbi KSH adat is, amely szerint tavaly év végére a magyar gazdaság kilábalt a recesszióból.
A kormány pedig a rendelkezésre álló adatok alapján azt ígéri, hogy az idei év egy új kezdet lehet, amikor ismét elindulhat a középosztály megerősítése. Bár a gazdasági nehézségek miatt megtépázott családok számára lehet, hogy ez még nehezen hihető, a 2010 és 2019 közötti időszak adatai és tényei egyértelműen azt mutatják, hogy van okunk bízni a kormányban. Egyszer ugyanis már megcsinálták, miért ne sikerülhetne még egyszer?
