Összenőtt, ami összetartozik
A lépés persze nem meglepő és elsősorban az MSZP és a Párbeszéd részéről teljesen érthető is. Ez a két párt ugyanis mára szinte láthatatlan lett, a közvélemény-kutatások alapján önállóan esélyük sem lenne elérni azt az 5%-os küszöböt, amely EP-képviselő küldéséhez, vagy a parlamenti bejutáshoz szükséges. A Párbeszéd már régóta ebben a helyzetben van. A zöldnek indult pártocska egyetlen valódi politikai teljesítménye az, hogy 1%-os országos támogatottság mellett a folyamatos jó helyezkedésnek köszönhetően főpolgármestert adhat és 6 képviselője ül a parlamentben, így nem létező társadalmi támogatottsággal is lehet saját frakciója. Azt a kérdést pedig már tényleg csak halkan tesszük fel, hogy
hogyan érvényesül így az általuk sokat emlegetett választói akarat és nem jelent-e demokratikus deficitet, hogy egy 1%-os párt háromszor annyi helyet bitorol a parlamentben, mint amennyit a valós támogatottsága indokolna?
A Párbeszéd lépése tehát nem meglepő, ahogyan az sem, hogy az egykor szebb napokat látott MSZP is felült a megélhetési vonatra. A kommunista utódpártnak ugyanis ez volt az egyetlen halvány reménye a túlélésre. Vagy legalábbis arra, hogy 2026 után is üljön olyan politikus a Parlamentben, akinek a neve mögé az van odaírva, hogy MSZP. Túlélésről azért nem érdemes beszélni, mert Gyurcsány Ferenc ölelésében erre halvány esély van. A szövetségkötéssel ugyanis
végérvényesen kiderült, hogy a baloldalon még mindig Gyurcsány Ferenc a főnök.
Hozzá igazodnak, hozzá gravitálnak a kisebb pártok. A DK pedig most már ténylegesen is elkezdte megvalósítani a Gyurcsány által sokat emlegetett egységes baloldali pártot. Innentől kezdve a Momentumnak és egyéb kisebb pártoknak még nehezebb dolguk lesz Gyurcsány ellenében politizálni. A bukott miniszterelnöknek ellenben a jelenleginél is nagyobb mozgástere lesz arra, hogy neki kedvező módon alakítsa a 2026 előtti tárgyalásokat.
Persze a jelenlegi helyzet, és ami felé a baloldal halad, nem ismeretlen. 2010 előtt ugyanis már létezett egy egységes baloldali párt, amelyet MSZP-nek hívtak, és ott volt a liberális szatellitpártja SZDSZ néven.
Azt a politikai konstellációt éppen Gyurcsány Ferenc zúzta szét, és most elérkezettnek látta az idő arra, hogy visszarepítsen minket a kétezres évekbe.
Már ha kérünk belőle. Mert a budapesti városvezetés tökéletesen mutatja, hogy ugyanazokkal a reflexekkel irányítanak, mint 2010 előtt. Hangzatos szavak és nulla cselekvés. Korrupció és csődbe vitt költségvetés. Nekünk, választóknak pedig a döntés csupán annyi, hogy akarjuk-e, hogy a 2010 előtti világ visszatérjen?
