Jézus nem fogadja el azt, ami akadályt állít Isten és ember, testvér és testvér közé, mivel azért jött, hogy elhozza a szeretetközösséget, hogy elhozza az irgalmat, vagyis a megbocsátást és a közelséget – fejtette ki tanításában Ferenc pápa nagyböjt harmadik vasárnapján. A Szentatya azt az evangéliumi szakaszt elemezte, amelyben Jézus Kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi temploból. Hozzáfűzte, környezetünkben tegyük meg az első lépést, hogy áttörjük a csend falait és a távolságok űrjét
A vasárnapi evangéliumi szakasz kemény jelenetet tár elénk: Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból (vö. Jn 2,13–25), eltávolítja az árusokat, fölforgatja a pénzváltók asztalait, és mindenkit így figyelmeztet: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
– kezdte beszédét Ferenc pápa, majd az otthon és a piac közötti ellentétet elemezve megállapította, hogy valójában arról a két különböző módról van szó, ahogy mi az Úr elé helyezzük magunkat.
A piacnak használt templomban ahhoz, hogy rendben legyen az Istennel való kapcsolat, elég volt egy bárányt venni, kifizetni és elfogyasztani az oltár parazsán. Vásárolni, fizetni, elfogyasztani, majd mindenki hazament
– foglalta össze a Szentatya, majd arra mutatott rá, hogy abban a templomban, amelyet otthonként értelmezünk, ennek az ellenkezője történik.
hirdetésAzért megyünk a templomba, hogy találkozzunk az Úrral, hogy egységben legyünk vele és egységben legyünk testvéreinkkel, hogy megosszuk örömeinket és bánatainkat. Vagyis a piacon az ár a fontos, otthon viszont nem számolgatunk; a piacon mindenki saját érdekeit keresi, az otthon ingyen ad. És Jézus ma kemény szavakat használ, mert nem fogadja el, hogy a templom-piac helyettesítse a templom-otthont, nem fogadja el, hogy az Istennel való kapcsolat távoli és kereskedelmi jellegű legyen, nem pedig közeli és bizalommal teli, hogy az árusító pultok átvegyék a családi asztal helyét, hogy az árak helyettesítsék az öleléseket és a pénzérmék átvegyék a simogatások helyét. És Jézus miért nem fogadja mindezt el?
– tette fel a kérdést a pápa. Válaszában rámutatott, hogy azért nem, mert ez akadályt állít Isten és ember, testvér és testvér közé, miközben Krisztus azért jött, hogy elhozza a szeretetközösséget, hogy elhozza az irgalmat, vagyis a megbocsátást és hogy elhozza a közelséget. A Szentatya kiemelte, mi is arra kaptunk ma meghívást nagyböjti utunkon, hogy saját magunkban és körülöttünk több otthont és kevesebb piacot teremtsünk.
Mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatunkban: sokat imádkozva, mint a gyermekek, akik fáradhatatlanul és bizalommal telve kopogtatnak az Atya ajtaján, nem úgy, mint a kapzsi és gyanakvó kereskedők. Tehát mindenekelőtt imádkozva. Azután pedig a testvériség terjesztésével. Olyan sok testvériségre van szükség!
– hangsúlyozta Ferenc pápa, utalva arra a kínos, elszigetelt, néha kifejezetten ellenséges csendre, amellyel olyan sok helyen találkozunk környezetünkben. Beszéde zárásaként arra biztatott, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: először is, milyen az én imádságom? Valaminek az ára, amit meg kell fizetni, vagy a bizalommal való ráhagyatkozás pillanata, amikor nem nézek az órámra? És milyenek a kapcsolataim másokkal? Képes vagyok-e adni anélkül, hogy viszonzást várnék? Meg tudom-e tenni az első lépést, hogy áttörjem a csend falait és a távolságok űrjét? Ezeket a kérdéseket kell feltennünk magunknak – összegezte a Szentatya, majd a Szűzanyához intézett fohászával zárta beszédét a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt:
Mária segítsen minket, hogy otthont teremtsünk Istennel, egymás között és körülöttünk.
Forrás: Vatican News
A címlapképen Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala (Angelus) imádságot mond vatikáni lakosztályának a római Szent Péter térre néző ablakából 2024.február 25-én.
MTI/AP/Gregorio Borgia
