Az LMBTQ jogok biztosításához és a menekültügyi szabályok megváltoztatásához köti az Európai Bizottság a Magyarországnak járó, további források kifizetését – erről beszélt még a múlt héten Ursula von der Leyen.

A testület elnöke végre valahára egyértelmű volt és nem kertelt: kerek-perec kimondta, hogy nincs itt semmilyen jogászkodás, nincsenek jogi aggályok. A migráció és a gender ügyében képviselt eltérő álláspont az, ami miatt visszatartják a hazánknak jogosan járó források kétharmadát. Persze eddig is tudtuk, hogy ez így van, de ennyire egyértelműen még talán soha, senki nem mondta ezt a szemünkbe. A meglepő őszinteséget Orbán Viktor, miniszterelnök a kampánynak tulajdonította legutóbbi rádióinterjújában. Szerinte ugyanis a francia királyi udvarokban megszokott brüsszeli nyelvezet helyett az Európai Parlamenti választások közeledte most rákényszeríti a politkusokat arra, hogy őszintén beszéljenek. Egyértelmű volt ugyanakkor a magyar kormányfő is, aki leszögezte:

nincs az a pénz, amiért Magyarország beengedné a migránsokat az országba és az LMBTQ aktivistákat az iskolákba.

És éppen ez az, amit Brüsszelben nem értenek. Az ottani technokrata, elvtelen, csak a saját érdekeit néző elit gondolkodása ugyanis teljesen eltér a magyartól. Ők abban szocializálódtak, hogy ha akarok valamit, akkor kérek érte cserébe valami mást és ha azt megkaptam, akkor én is engedek. Számukra nem léteznek elvek, nem létezik népakarat, nem létezik vörös vonal. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy a brüsszeli vezetés teljes mértékben kiszolgáltatta az EU-t az amerikai érdekeknek. És ugyanezt mutatja az Európai Parlament korrupciós botránya is. A képmutatás, a korrupció és az elvtelenség diadala az, amit Brüsszelben látunk. És amikor az egész intézményrendszer és a teljes vezetés így gondolkodik, ezen a szemüvegen keresztül látja a világot, akkor hajlamosak azt gondolni, hogy mindenki ilyen.

hirdetés

Éppen ezért gondolták azt, hogy ha pénzügyileg megzsarolják a magyar kormányt, ha megpróbálják anyagilag kivéreztetni, akkor az majd engedni fog a nekik nem tetsző ügyekben. Ennél nagyobbat ugyanakkor nem is tévedhettek volna.

Ismét bebizonyosodott ugyanis, hogy az Orbán-kabinet nem a pénzügyi, vagy a brüsszeli érdekeket helyezi az első helyre, hanem a választók akaratát. Az emberek pedig több nemzeti konzultáción, illetve két népszavazáson is kinyilvánították, hogy nem kérnek sem a migráció negatív következményeiből, sem az iskolákba beszivárgó genderpropagandából. Ebben a két ügyben egyértelmű, a pártpolitikán jóval átívelő társadalmi többség áll a kormány mögött, amelyet a kabinet egyszerűen nem hagyhat figyelmen kívül. És nem is hagy. Mert pontosan tudja, hogy

a felhatalmazást nem a brüsszeli elittől, hanem az emberektől kapta a kormányzásra. 

Jól látjuk, hogy mi történik azokban az országokban, ahol ezt már nem veszik figyelembe. Nyugaton ugyanis az elitek egyszerűen elfeledkeztek arról, hogy mit is szeretne a társadalom? Mentek a saját fejük, a saját érdekeik után, amely egyre kevésbé esik egybe azzal, amit az embrek akarnak. Ennek a következményeit látjuk, amikor a német gazdák, vagy a francia sárga mellényesek az utcára vonulnak és ennek a hatásai csapódnak le akkor is, amikor a holland emberek egy olyan politikust választanak vezetőjüknek, akit elutasít a holland elit, de aki érti a társadalom igényeit.

Ez az a változás, aminek Brüsszelben is meg kell történnie.

Muszáj, hogy az Európai Uniót olyanok vezessék, akik az amerikai nagytőke helyett a portugál, az osztrák és a bolgár emberek hangját hallják és hallatják a brüsszeli folyosókon. 

Enélkül ugyanis nagyon káros folyamatoknak lehetünk tanúi a következő években. Az EP választás ebből a szempontból tehát nemcsak a magyar források, hanem az egész Európai Unió jövője szempontjából sorsfordító lesz.