A magyar kormány a háború kezdete óta hangoztatja, hogy az Oroszországra kivetett szankciók egyrészt hatástalanok, mert ezek miatt Putyin nem fejezi be a háborút, másrészt többet ártanak az európai gazdaságnak, mint az orosznak. Ennek az álláspontnak a valóságtartalmát pedig egyre többen látják be.

A napokban a brüsszeli Politico hírportál – amely az ottani liberális politikai elit első számú szócsöve – írta meg, hogy valójában nem működnek az Oroszország elleni szankciók. A lap több példát is felhoz az állítás alátámasztására. Egyrészt harctéri eseteket sorol, amelyekből kitűnik, hogy az orosz haditechnika informatikai hátterét a korlátozó intézkedések ellenére is nagyrészt amerikai eszközök biztosítják. A hat legnagyobb harctéri technikai beszállító között ugyanis csak egyetlen nem amerikai található, a kínai Huawei. Ennek ellenére mégis Kínát vádolják azzal, hogy a korlátozó intézkedések ellenére haditechnikát szállít az oroszoknak. Szembetűnő az is, hogy az orosz mesterlövész fegyverekben továbbra is csúcsminőségű amerikai töltényeket használnak.

A szankciókkal kapcsolatos álságosság és képmutatás ugyanakkor legalább annyira jellemző Európára is, mint Amerikára.

A Politico szerint ugyanis annak ellenére, hogy sok cég látványosan kivonult az orosz piacról, a termékei továbbra is kaphatók az országban, hiszen megtanulták kijátszani a büntetőintézkedéseket. A lap arra is figyelmeztet, hogy bár a szankciókról az Unió hozott döntést, azok betartása már a tagállamok dolga lenne, amelyeknek nem feltétlenül érdekük, hogy ezt megtegyék. Elég csak a észt miniszterelnök férjének cégére gondolni, amely – annak ellenére, hogy felesége hangosan kiáll Ukrajna mellett – vígan üzletel az oroszokkal. 

hirdetés

A folyamatot persze a Politico rossznak írja le, valójában azonban a piac természetes működéséről van szó.

A nyugati cégek ugyanis a politika rövidlátása ellenére sem tehetik meg, hogy lemondjanak egy akkora piacról, mint az orosz. Bármit is akarjon a politika, a pénz az pénz, az üzlet pedig üzlet marad. Éppen elég gond ezeknek a vállalatoknak az, hogy le kellett válniuk az olcsó orosz energiáról, nem akarják Brüsszel hagymázas ideológiai nézetei miatt újabb veszteségekbe hajszolni magukat. Mert a sor végén mégis ki inná meg az egésznek a levét? Természetesen az európai átlagpolgár. Ahogyan őt érintik a magas energiaárak, az egekbe szökő infláció, úgy őt érintenék azok az elbocsátások is, amelyek azután következnének, hogy ezek a cégek leállítják az Oroszországgal való üzleteiket.

Az üzleti törvények ebből a szempontból nagyon hasonlítanak a természeti törvényekhez: bármennyire is szeretné egy politikai kör, nem tudja őket egy tollvonással felülírni.

Ahogyan ugyanis a 76 féle kreált nem ellenére a természetben továbbra is csak férfi és nő, hímnemű és nőnemű egyedek léteznek, úgy a gazdasági törvényszerűség is azt mutatja, hogy Oroszország az európai piac szerves részét képezi, képezné. Bárki, bármit próbál tenni ez ellen, ez így marad. És ezt Orbán Viktor már a háború kezdetén látta, ezért is mondta, hogy a szankciók nem fogják Vlagyimir Putyint a háború befejezésére kényszeríteni. És valóban:

az üzlet megy tovább, az orosz hadsereg pedig lassan két évvel az offenzíva megindítása után nem úgy tűnik, mintha kifulladóban lenne. 

Nem véletlenül mondta Orbán Viktor, hogy a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz. A migrációval, a háborúval és a genderrel kapcsolatos viták után itt egy következő olyan ügy, amely ezt megmutatta és amelyben már a Politico is a magyar álláspontot képviseli.