Márk evangéliumának 13. fejezetének 33. versével kezdődik az Adventi időszak. Az új egyházi évben a bűnbánat lila színe köszön vissza templomainkban. Arra emlékeztet, hogy ideje lassítani, ideje ismét bűnbánatot tartani, ideje elgondolkodni az életről, jövőről, célokról.
Lassítani? Talán az egyik legnehezebb feladat, mert minden ez ellen szól. A vibrálás, a folyamatos határidők, a kapkodás, türelmetlenség szinte elrabolja a mindennapokat. Olyan sebességgel pörgünk, mely már nem normális, a mókuskerék fordulatszámát lassan mérni sem lehet, kiszállni belőle egyszerűen lehetetlennek tűnik.
Pedig erre van szükség! Advent ebben siet a segítségünkre. A természettel összhangban, a korai sötétség beállta miatt több időt töltünk az otthonainkban. Jobban össze vagyunk zárva családtagjainkkal, kénytelenek vagyunk többet beszélgetni! Jó meghallgatni mi van a másik emberrel, nem csak élni egymás mellett. Az együttlét gyakran késztet bennünket az emlékezésre, a régi adventekről, egykori karácsonyokról. A meleg tea, a mézkalács, az adventi koszorún meggyújtott gyertya fénye „felhangosítja” a lélek vágyát az imára, csendre, gondolkodásra. Ez így van rendjén. Ettől nem szabad félni. Karácsony igazi gyümölcse adventben kezd el megérni. Aki ezt kihagyja, annak „éretlen” karácsonya lesz! Nem fogja megtapasztalni Jézus születésének igazi melegségét és, amilyen gyorsan jött, úgy el is múlik az ünnep.
Négy hét. Ennyi idő van arra, hogy felismerjük mennyi mindenre vagyunk képesek. Leginkább azt, hogy tudunk adni másoknak: időt, energiát, javakat.
hirdetésIdőt meghallgatni, felkeresni, megvigasztalni. Energiánkat megosztani azokkal, akiknek szüksége van rá, elesettekkel, betegekkel, nélkülözőkkel.
Ha az otthonainkban szétnézünk, felismerjük, mennyi mindenük van. Tárgyak, ruhák, élelmiszerek. Nem a birtoklással van gond, hanem a mennyiséggel. Borzasztó gyűjtögető életmódot folytatunk és pincétől a padlásig minden zeg – zug tele van. De minek? Tényleg szükségünk van mindenre?
Adventi készületünkben tanuljunk meg megválni olyan „emlékektől”, melyekre nincs is szükségünk. Adjuk oda olyan családoknak, szervezeteknek, akik eljuttatják a legmegfelelőbb helyekre.
Adventben érleljük karácsony igazi gyümölcsét, mely a legnagyszerűbb ajándék lesz a fa alatt: szeretteim boldogsága és azok öröme, akiket megajándékoztam!
Jó készületet!
A címlapkép forrása: Pixabay
