Szent II. János Pál pápa a korábban megszokott „pápai struktúrát” felrúgva friss, keleti, lengyel levegőt vitt az Egyházba

Ezen a vasárnapon a 20. század egyik legmeghatározóbb egyházi személyiségéről emlékezünk meg liturgikus ünnepén. Szent II. János Pál pápa 1978-ban foglalta el Szent Péter trónját és a korábban megszokott „pápai struktúrát” felrúgva friss, keleti, lengyel levegőt vitt a Vatikánba, az Egyházba.

A frissesség az 58 éves, sportos, széles látókörű ember sajátsága volt. A vasfüggönytől keletre, 1920-ban született Wadowicében, Lengyelországban. Megélte a gyerekcipőben járó független ország nehézségeit, majd az 1939-es megszállásokat, a háború borzalmait, a „felszabadulás” hamis illúzióját, majd a kommunizmus üldöztetését, tragédiáit. Nem az újságok hasábjairól ismerte az egyházüldözést, a szocialista állammodell társadalom és nemzetellenes ideológiáit.

A lengyel szív pedig a tradicionális vallásosságot, a család – plébániai közösség kapcsolatát, hazaszeretetet és Mária erős tiszteletét jelenti. Nem véletlen a jelmondatválasztás sem: Totu Tuus, Egészen a Tiéd.

Az 1978 és 2005 közötti pápasága rendkívül termékeny időszak volt. Több, mint 100 apostoli utazása során olyan országba is ellátogatott, ahol katolikus pápa azelőtt még nem járt. Elutazott Nagy-Britanniába, találkozott az anglikán egyház fejével, II. Erzsébet brit királynővel. Járt a többségében ortodox vallású Romániában – az 1054-es nagy egyházszakadás óta ő volt az első pápa, aki meglátogatott egy ortodox többségű országot –; Görögországban, ahol előtte ezer évig nem járt pápa; Damaszkuszban, ahol ő lett a történelem első katolikus pápája, aki látogatást tett egy mecsetben; és Auschwitzban, ahol szintén nem járt katolikus pápa előtte.

Az utazásoknak köszönhetően „testközelbe” került Péter utódja. Milliókat vonzottak a látogatás eseményei és élővé tették a kapcsolatot a hívők és Róma között. Személyes élményekkel gazdagodtak a hívek/hitetlenek a pápával kapcsolatban, ezért népszerűsége töretlen, szavai pedig meghatározóvá váltak.

Sajnos a liberalizmus előre törése miatt gyakran meg kellett szólalni társadalmi kérdésekben. A ’68-as szexuális forradalommal kiengedték a szellemet a palackból. A társadalmi normák felborultak és a szekularizáció felgyorsult. Az Isten helyébe került a tudomány, az ember, aki feljogosítva érzi magát arra, hogy az élet felett döntést hozzon. A pápa az élethez való jog nevében felemelte szavát az abortusz, az eutanázia, a halálbüntetés és a fogamzásgátlás ellen és ellenezte az azonos neműek házasságát. „Szembesülünk a hatalmas és drámai harccal, ami a rossz és a jó, a halál és az élet, a ’halál kultúrája’ és az ’élet kultúrája’ között zajlik. Nemcsak, hogy szembesülünk vele, hanem a konfliktus közepén találjuk magunkat: mindannyian részesei vagyunk, és mindannyian osztozunk benne azzal az elkerülhetetlen felelősséggel, hogy feltétel nélkül az élet pártjára álljunk.”

Az utazások mellett igen gazdag írásos tanítás is fenn maradt a Nagy Pápától 14 enciklikát adott ki. Az ő nevéhez fűződik A katolikus egyház Katekizmusa című, az Egyház tanítását összefoglaló mű kiadása is.

Egyértelműen modern egyházfő volt abban a tekintetben, hogy kiválóan használta fel a tömegkommunikáció adta lehetőségeket és lelkipásztori útjait az evangelizáció céljaira, egyúttal igyekezett leépíteni a pápaság barokkos pompáját.

Óriási lépés volt, hogy megszólította a fiatalokat is! Számukra külön találkozókat kezdett szervezni. Először Rómában 1984, 1985, 1986, majd 1987-től már a Föld más és más pontján gyűjtötte össze a jövő reménységét. A kezdeményezés nagy támogatásra talált a fiatalok körében. Több tízmillióan vettek már rész rajta, és a kezdeményezés mai napig is a legmeghatározóbb esemény a Katolikus Egyház életében.

Hazánkra is komoly figyelmet fordított a Lengyel Pápa, hiszen két alkalommal is felkereste országunkat: 1991. augusztus 16. és 20. között, valamint 1996. szeptember 6. és 7. között.

Egy generáció, egy korszak nevezi saját pápájának, Szent II. János Pál Pápát. Kisugárzása és elszántsága vissza hozta a Katolikus Egyházat a hétköznapi emberek életébe, a társadalmi dialógus elindítójává. Ma éppen ezt a jelenlétet támadják akkor, amikor a szent pápa kultuszát éri méltatlan támadás, és igyekszik befeketíteni azt a képet, amit a világ II. János Pálról ismer. Mi, hívők viszont tudjuk, hogy mi az igazság! Próféta volt, aki egész életében az igazságért dolgozott, harcolt az elnyomó ideológiák ellen, és tett a társadalmi béke megvalósulásáért! Betegségét és szenvedését méltósággal viselte és 2005, április 2-án hagyott itt bennünket, vált a mennyek országának lakójává.

Címlapkép: II. JÁNOS PÁL pápa olajággal integet dolgozószobájának ablakából a vatikáni Szent Péter téren összegyűlt hívőknek a virágvasárnapi mise végén, 2005. március 20-án. (MTI/EPA/Claudio Onorati)

Iratkozzon fel hírlevelünkre