Október 4-én ünnepeljük Assisi nagy szentjét, Ferencet. A középkor egyik legnehezebb időszakában élt, amikor az Egyház elveszítette igazi identitását és a keresztes hadjáratokra, a jólétre fordított óriási hangsúly mellett éppen az egyén méltósága, a hitelesség került a háttérbe. Az Egyház hatalmi, politikai, gazdasági szervvé vált. Nem csoda, ha a követői igen csak messzire kerültek a krisztusi eszménytől. Hívők voltak, a maguk módján.
Ferenc egy ilyen világban nőtt fel, mint elkényeztetett, gazdag gyerek. Mindene meg volt, vagyonokat tékozolt el rossz nőkre, barátokra, mulatságokra. Igazából céltalanul lézengő középkori tinédzser volt. Ezen tulajdonságaival lehetne a ma gyermeke is. Persze a ma Ferenckéje nem jó lovat, hanem márkás autót kapna a feneke alá, és a pénzét sem a szobában rejtegetné, hanem „vastag” bankszámlán pihenne a szülők hónapról hónapra megvásárolt szeretete jeleként.
Megállapíthatjuk, hogy több, mint 800 évvel ezelőtt sem volt könnyebb az ifjúsággal, mint ma. Hiteles példaképek, szerető család, megfogalmazott álmok, célok nélkül nem lehet jövőt építeni. Szent Ferencnek azért sikerült változtatni az életén, mert találkozott Krisztussal. Felismerte, hogy neki is szólnak a példabeszédek, ő is része a missziós parancsolatnak.
hirdetésA hitre ébredés mellett megnyílt a szíve a szegények felé. Evangéliumi módon Ferenc mindenét eladta, és az árát szétosztotta a szegények között. Zsákruhát öltött, kivonult a gazdagságból és tükröt tartott a „keresztény” társadalomnak.
Szent Ferenc drasztikus lépésre szánta el magát, és erre hívta kortársait. Nem egy rövid ideig tartó hóbort volt a részéről, hanem komoly döntés. Ezért volt hiteles és vonzó kortársainak.
Erre a lépésre van szükségünk életünk számos területén. Az Istenkapcsolatunkban, az embertársi kapcsolatunkban, az életrendezésünkben, a teremtett világ megóvásában.
A ma ünnepelt Szent Ferenc bátorsága és céltudatossága segítsen bennünket!
Címlapkép: Szent Ferenc legrégibb, még életében készült freskója a subiacói Szent Benedek-kolostorban.
