Második alkalommal rendezték meg Magyarországon a jobboldal legnagyobb dzsemboriját, a CPAC-et. A rendezvény különlegességét az adja, hogy Európán belül csak hazánk a házigazda és ilyenkor Budapesten tart seregszemlét a konzervatív világ színe-java. A magyar fővárosban tartózkodik amerikai politikusoktól európai parlamenti képviselőkön át több távoli ország think-thankjének képviselőjéig több száz konzervatív véleményformáló. Előttük osztotta meg gondolatait Orbán Viktor, magyar miniszterelnök.
A kormányfő arról beszélt, hogy Magyarország az a hely, az az inkubátor, ahol a jövő konzervatív politikáját kikísérletezik. Hosszan fejtegette azt, hogy 2010 után hogyan kellett megtalálniuk a konzervatív választ az ország gondjaira és hogyan kellett begyógyítaniuk a liberális ámokfutás okozta sebeket. A szellemi-ideológiai csaták aztán 2015-ben, a migrációval kezdődtek és ezek megvívásának a célja az volt, hogy Magyarország ellenálljon annak a liberális vírusnak, amelynek az a célja, hogy elpusztítsa a nemzeteket. És valóban:
ha körbenézünk, akkor nemcsak a nyugati politika színterén, de a gazdaságban is az egységesítő, a nemzeti sajátosságokat, különbségeket elmosó törekvéseket látjuk.
Persze jól tudjuk, hogy így egyszerűbb nagyobb profitra szert tenni, a gyökértelen ember pedig sokkal könnyebben irányítható és befolyásolható, ez pedig a politika és a gazdaság közös érdeke, hogy így legyen. Ez az, aminek Magyarország 2015 óta ellenáll és teszi ezt most is a gyarmatosító külpolitikával szemben, amelyről Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy a jövő nagy csatája lesz. Mert mint mondta, a progresszívok célja, hogy elvegyék a tagállamoktól az önálló külpolitika jogát.
Az, ami Magyarországon történik, jól mutatja, hogy a konzervatív politika megfelelő válaszokat tud adni a kor kihívásaira. Olyanokat, amelyek társadalmilag és gazdaságilag is egyensúlyban tartanak egy országot és amelyek mögött nagy támogatottság, széles konszenzus van.
hirdetésMagyarország és a magyar kormánypárt legalább egy évtizeddel jár a többi konzervatív politikai erő előtt.
Ehhez az innovációhoz és azóta is tartó megújuláshoz pedig nagyon komoly akarat, rettentő sok erő és bátorság kellett. Az Orbán-kormány ugyanis meg mert hozni olyan intézkedéseket, amelyeket mások nem, szembe mert szállni olyan erőkkel, amelyekkel mások nem. Mert volt hozzá akarata, ereje és bátorsága. Ahogyan ahhoz is, hogy elviselje és kibírja az emiatt rázúduló támadásokat. Sőt, mindegyikből erősebben jöjjön ki. Pedig támadásból volt bőven, hiszen a másik oldalon álló globális elit jól tudta: ha az orbáni politika sikeres lesz, annak lesznek követői Magyarországnál nagyobb államokban is. És persze nekik is igazuk lett:
az amerikai, az olasz, a lengyel, a szlovén, a bolgár konzervatívok mind abból a szellemi és gyakorlati munícióból táplálkoznak most, amelyet az Orbán-kormány az elmúlt 10 évben felhalmozott.
És a sor folytatható egyre sikeresebb pártokkal: Finnországban, Svédországban, Ausztriában és Spanyolországban is előretörnek azok a jobboldali erők, amelyek valódi konzervativizmust hirdetnek, valódi nemzeti politikát folytatnak. És ezek a formációk idővel – egyre gyorsabban – átveszik a baloldallal és a liberálisokkal kollaboráló néppártok helyét.
Persze a saját harcát odahaza mindenkinek meg kell vívnia és ez sokszor nem könnyű. Mi pedig legyünk büszkék arra, hogy politikusaik irigykednek ránk, hogy tanulni és önbizalmat gyűjteni járnak hozzánk.
A címlapképen Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a CPAC Magyarország kétnapos konzervatív konferencián a Bálna Budapestben 2023. május 4-én. Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
