Megmaradásunk érdekében az elmúlt 60-70 év hibás népességpolitikáját kell most mielőbb kijavítani, korrigálni. Ebben a nagycsaládosok jelentik a megoldás kulcsát – Benda József szocializáció kutatóval a Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely (CSAM) vezetőjével beszélgettünk.
– 2022-ben már csak 88 ezer gyermek született hazánkban. A Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint évi 110 ezer gyermeknek kellene születnie, hogy fenntartható legyen a jelenlegi népesség. Elérhető még ez a célszám?
– Nyíltan kell arról beszélnünk, hogy ennek egyre kevesebb a valószínűsége. Amikor a cél megfogalmazódott, még szülőképes korban volt a tévesen „Ratkó unokáknak” nevezett nagy létszámú generáció. Egy-egy évjáratban 95–85–80 majd 75 ezer potenciális édesanya volt. Ők tudták volna létrehozni az elmaradt harmadik születési hullámot. Mára ez a népes csoport 43–47 éves lett és kifutottak a szülőképes korból. Sajnos ők nem kapták meg azt a különleges kiemelt figyelmet és támogatást, amely újabb gyermekek megszületését jelentette volna.
Benda József szociológus szerint a nagycsaládosokon múlik a demográfiai krízis legyőzése. (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu)
– Azért a 40 év felettiek születése egészségügyi kockázatot is jelent.
– Ez így van, mi nem is a 40 év fölötti, első gyermek születésének támogatását javasoltuk, hanem többedik gyermekét, ahogy azt a „plusz1baba” című honlapunk neve is jelzi. Sajnálatos módon ez a 40 év feletti korosztály a családpolitikai támogatásokon kívül esett.
Mégis, mindezek ellenére az elmúlt évek születésszám-emelkedése éppen ennek a korosztálynak volt köszönhető.
– Azt akarja mondani, hogy az, hogy a termékenységi ráta 1,2 százalékról 1,6 százalékra emelkedett, az a 40 év feletti szüléseknek volt köszönhető?
– Látni, hogy az évi 79 ezer szülőképes nő jelenthette volna a kulcsot ahhoz, hogy a 100 ezer, vagy afölötti születésszámot elérjük. Ez a hajó azonban elment. A következő évtizedben a szülőképes korosztály átlagos létszáma évjáratonként 56 ezer főre csökken. A termékenységi mutató csökkenésével pedig évi 80 ezer körüli gyermekszám várható. Mindez pedig egy-két évtizedes távlatban 6 millió alatti népességszámot vetít elénk.
– Mit lehetne tenni, hogy ez ne így történjen?
– Egyetlen lehetőségünk maradt a helyzet javítására: további támogatásokat kell nyújtani a sokgyermekes családoknak. Ehhez pedig fel kellene szabadítani az édesanyákat a többszörös munkavégzés kényszere alól. Egy fizetésből egy 3-5 gyermekes család aligha tud megélni. A harmadik gyermek születésétől – megfelelő garanciákkal – lehetővé kellene tenni az édesanyák otthonmaradását.
hirdetésEzért ma bruttó 28 500 forintot kapnak az édesanyák, ami méltánytalan és nem ösztönzik a szülőket, hogy újabb gyermeket vállaljanak.
A nagycsaládosok könnyebben vállalnak még egy gyermeket. (Képünk illusztráció. Forrás: Pixabay.com)
Ezért mondom azt, hogy a demográfiai célok eléréséhez meg kellene engedni a nagycsaládos szülőknek, hogy otthon maradjanak, és megfelelő képzéssel támogatva a gyermekneveléssel tölthessék az idejüket. Ez a modell csak egy magas színvonalú képzési támogatással valósulhat meg, hiszen végeredményben ezen családok a közösség érdekeit szolgálják.
– Miért gondolják, hogy így valóban több gyermek is születne?
– A kutatásaink szerint a fiataloknak majd’ 25 százaléka szeretne a családjában több gyermeket – akár négyet-ötöt is nevelni. Ez a réteg jelenleg nem kap elég támogatást ahhoz, hogy a vágyott gyermekeik megszülethessenek. Kizárólag a nagycsaládosok számának növekedésével lehetséges a termékenységi rátát növelni. Csak erre van történelmi példa. Ez pedig létkérdés Magyarország számára. Az ilyen-olyan támogatások, ötletelések és ösztönzések – mint látjuk – nem hozták meg kellőképpen a remélt eredményt.
Jó lenne, ha ennek a szükségességére a döntéshozók is ráébrednének. Ahogy arról korábban beszéltünk, nálunk hamarabb kezdődött el az abortuszok engedélyeztetése, a nők munkába kényszerítése.
Ezért Magyarország több szempontból is rosszabbul áll, mint más európai országok. Elfogytak a tartalékaink. Elfogytak a nagycsaládok.
A Miniszterelnök úr által 2018-ban bejelentett cél a 2,1-es termékenységi ráta elérése. Meggyőződésünk szerint ehhez mindent be kell vetni, másként nem lehetséges. Megmaradásunk érdekében – háborúk, válságok, járványok mellett – az elmúlt 60-70 év hibás népességpolitikáját kell most mielőbb kijavítani, korrigálni.
– Végül is, ha minden családban két gyermek születne, akkor minden megoldódna?
– Ennek a célnak az elérése hatvan éve nem sikerül, ami súlyos intő jel. A demográfusok, vagy a politikusok átlagokban gondolkodnak, de az élet több, mint matematika. Természetesen a végén szükség van az átlagszámra, de az úgy jön létre, hogy vannak sokgyermekes családok és vannak olyanok, amelyekben egyáltalán nem születnek gyermekek. Az átlag eléréséhez lehetővé kell tenni minden társadalmi réteg számára azt, hogy a saját szándéka szerint kiteljesedjen. Azaz, ha a fiatalok negyede szeretne többgyermekes családban élni, akkor a vágyott gyermekekhez hozzá kell segíteni őket – bármi áron.
Az ő vágyaik ugyanis egyben a nemzet fennmaradásának az érdekét jelentik.
Lehet, hogy megbotránkoztat egyeseket, de minden bizonnyal azt a réteget kell leginkább támogatni, amely gyermekeket akar vállalni.
A nagycsaládosokon múlt a magyar demográfia alakulása. (Képünk illusztráció. Forrás: Pixabay.com)
– Azért nem lehet kívánni, hogy mindenki nagycsaládban éljen.
– Természetesen senkit nem szabad kényszeríteni gyermekvállalásra, de azoknak a családoknak, akik szeretnének sok gyermeket felnevelni, lehetővé kellene ezt tenni. Az 1960-as években, amikor még a termékenységi ráta 2,1 százalék fölött volt, ez éppen az akkor még meglévő nagycsaládoknak volt köszönhető. A szocialista évtizedek kezdete óta a nők a megélhetés miatt fizetős munkakörökbe kényszerültek. Így nem jutott – és sajnos most sem jut – elég idő, energia a következő generáció felnevelésére. A többszörös teher alatt széteshetnek a családok.
A nagycsaládosok gyakorta találkozhatnak megélhetési problémákkal, de más típusú kihívások előtt is állnak.
Az, hogy egyik gyermeket óvodából, a másikat iskolából, a harmadikat edzésről kell hazahozni, óriási logisztikai kihívást, munkaerőt igényel. Mindezt nehéz még a munkahelyekkel is összeegyeztetni úgy, hogy gyakorta a nagyszülők is dolgoznak. Azaz a sokgyermekeseknek közösségi támogatásra is szükségük van az élet szervezésében.
Tóth Gábor
Ez a lejtmenet az egész magyar nemzet sorsát meghatározhatja
Címlapkép Pixabay.com
