Molnár Miklós: Cooperatores Veritatis
Az igazsággal együttműködni nem egyszerű. Folytonosan megvalósul benne a Jelenések könyvének kétélű kardjáról szóló látomása: egyszerre kell felvállalnunk a konfrontációt azokkal a személyekkel, közösségekkel szemben, akikért cselekszünk, és felvállalnunk azt, hogy az Ige, akit hirdetünk, minket is szembesít hiányosságainkkal, bűneinkkel, képmutatásunkkal. Joseph Ratzinger, amikor felvállalta, hogy Szent Péter székébe ül, mégis ezt a célt tűzte ki maga elé. Alázatosan vette vállára ezt a terhet, mert tudta, hogy szíve máshová húzná őt.
XVI. Benedek pápa nagyon nehéz időkben vezette a rábízott nyájat. Egy egyszerű plébánián is nehéz felvállalni a saját személyiségeddel járó dolgokat, amikor előzőleg egy remek lelkipásztor szolgált ott, mert mindenki az elődöddel és az ő elvesztésével lesz még elfoglalva évekig. Márpedig Benedek pápa előtt a történelem egyik legnagyszerűbb pápája szolgált. Ő, pedig alázattal és megértéssel nyúlt ehhez a helyzethez. Elismerve az általa is nagyra tartott elődjét, mély hittel mert új utakra is lépni. Szeretettel és mélységes tudással kezdte sokak szerint megszilárdítani és kiegészíteni azt, amit Szent II. János Pál pápa tanított, miközben maga is olyan magasságokkal gazdagította a Szentszék megnyilatkozásait, melyek örökérvényűek.
Mind e közben a világ felé is egyre feszültebb helyzetekre kellett megfelelően tiszta és közben empatikus válaszokat adnia. Olyan támadások közepette kellett tanúvá válnia, amelyek saját bevallása szerint kikezdték egészségét is. Miközben évtizedek óta küzdött az Egyház megtisztulásáért, gyakran még így is ő került célkeresztbe, sokak bűnei miatt. Ő, pedig nem húzódzkodott a felelősség alól. Gyakran gondolkodtam az elmúlt közel egy évtized alatt, hogy vajon, ha a világ nem bánik vele ilyen kegyetlenül, mi mindent tudott volna még tenni!? Emlékszem rá, hogy egyik utolsó szolgálati évében, amelyet szívügyének, a papi hivatásnak szentelt, milyen álszent és náci korokat idéző módon kezdték el az Egyház egészét és külön az ő személyét is támadni. Sátáni módszerekkel szemben kellett felvennie a harcot, s ő türelemmel, megértéssel tudta elválasztani az embert, attól, amit tetteivel, szavaival képviselt, ahogyan bemocskolni igyekeztek Isten népének közösségét.
Mind e közben a saját hazáját, Németországot megrázó lázadás kezdődött az ottani püspökök között, akik elhagyva a katolikus tanítást, a világ szimpátiáját kívánták elnyerni Isten helyében. Milyen fájdalom lehetett neki, hogy ahonnan a reformáció is (hasonló intuíciókkal) elindult, most újabb szakadások fenyegettek! Az Egyház egységén sokat fáradozott. Nemcsak az ortodoxiával igyekezett megtalálni a hangot, de közben az elszakadt csoportokkal, mint az anglikánok, vagy éppen a szakadárokkal, mint Lefebvre érsek követőivel is igyekezett helyreállítani az egységet, hiszen tudta, Krisztus ezért az egységért áldozta fel az életét. Milyen fájdalmas, hogy sokan csak visszaéltek nagylelkű gesztusaival!
Benedek pápa tisztában volt a saját képességeivel, helyével, mivel imádkozó ember lévén, Isten tekintetében önmagát is egyre világosabban látta. Lemondásának valódi indoka egyszerű volt: úgy érezte olyan idők jönnek, ahol az Egyháznak erős pászorra van szüksége, s ő egyre hanyatlónak érezte erejét. Sosem félt felvállalni a munkát, de nem jellemezte olyan gőg, mintha az ő személye lenne a megoldás mindenre. Ezért még visszavonultan is szolgálta Isten népét, s ritkuló megnyilatkozásai mindig ezt a közösséget igyekeztek segíteni. Amikor szerették volna ellenpápának tekinteni egyesek, ő világossá tette, hogy egyetlen pápa van, s az ő neve Ferenc. Ugyanakkor még ezekben az években is kész volt bocsánatot kérni azokért a hibákért, vagy félreértésekhez vezető dolgokért, amelyekhez köze volt.
Mélységes tisztelettel igyekszünk tovább vinni az ő általa kijelölt utakat, tanításokat. Hálát adunk az ő életéért, személyéért, szolgálatáért. Imádságainkban megköszönve azt is, hogy ezekben a nehéz évtizedekben mennyi nagyszerű pápával ajándékozott meg minket Isten. Az Úr fogadja örök szeretetébe az Ő munkatársát, aki életével, szavaival minket a biztos úton vezetett!
(MTI)
A címlapképen XVI. Benedek pápa üdvözli a híveket az utolsó előtti vasárnapi Úrangyala (Angelus) imádsága alatt vatikáni lakosztályának a római Szent Péter térre néző ablakából 2013. február 17-én. Forrás: MTI/AP/Domenico Stinellis
