A Pápai Svájci Gárda
A Pápai Svájci Gárda születésnapjának 1506. január 22-ét tekintik, amikor is az első svájci zsoldoscsapat megérkezett a Vatikánba. Abban a korban ugyanis Svájc exportcikkének számítottak a kiváló gyalogos katonák. Az európai uralkodók pedig szívesen alkalmaztak külföldi zsoldosokat, akik kisebb eséllyel keveredhettek bele palotaforradalmakba. 
A gárda igazi ünnepének mégis május 6. számít, ezért ez az eskütétel dátuma is. Ezen a napon történt ugyanis 1527-ben a hírhedt „Sacco di Roma” (Róma kifosztása), amikor a pápai testőrség nagy része élete árán védte meg VII. Kelemen pápát V. Károly császárnak az Örök Várost elfoglaló német és spanyol zsoldosaival szemben. 
Később a napóleoni háborúk, majd Róma Olaszországhoz csatolása jelentett még nagyobb kihívást számukra. A történelmi Pápai Állam megszűntével a pápai fegyveres erők közül csak néhány alakulat maradhatott fenn, köztük a Svájci Gárda. Feladatuk ma is hasonló, mint a korábbi évszázadok során: védelmezni a pápát és rezidenciáját.
A gárda eredetileg 110 fős volt, ami mára 135 fősre bővült. Parancsnoka az ezredes, aki három, nyelvi alapon szerveződő osztagot vezényel. Az egyik német nyelvű, a másik frankofón többségű, a harmadikban pedig a gárda zenekarának tagjai szolgálnak. A gárdisták számára jelentkezési feltétel a svájci állampolgárság, a 30 évesnél fiatalabb életkor, a nőtlen állapot, a 174 centimétert meghaladó magasság és a legalább középfokú végzettség. 
A gárdisták gyakorló katolikusok, akiknek gyakran már a felmenőik is a pápát szolgálták, mert hagyományosan ugyanarról a környékről érkeznek.
A mai viszonyokat tükrözi, hogy volt már afrikai származású svájci gárdista is, sőt, svájci magyar emigráns leszármazottjából is vált pápai testőr.
Először két évre szerződnek, amit aztán meg lehet többször hosszabbítani. A tisztek a svájci hadsereg hivatásos állományából kerülnek ki, de a többi gárdistának is le kell előbb töltenie otthon a kötelező katonai szolgálatot.
A gárdisták tevékenységének nagy része a Vatikánváros kapuinál adott őrszolgálatból áll. A nagyközönség számára leglátványosabb díszőrség csak a munkájuk kisebb részét teszi ki. A pápai miséken és kihallgatásokon a pápai trón körül állnak, továbbá jelen vannak külföldi államfők és nagykövetek fogadásakor. Díszegységük felsorakozik a Szent Péter téren a hagyományos karácsonyi és húsvéti Urbi et Orbi áldások alatt. A misék és kihallgatások idején a gárdisták részt vesznek a rendfenntartásban is: irányítják a tömeget, biztosítják a rendet.
Az ő feladatuk a Szentatya testi épségének közvetlen védelme, amiről a civil ruhás tisztjeik gondoskodnak. Maga a parancsnok a nyilvános eseményeken civil ruhában a pápa oldalán halad. Néhány gárdista – ugyancsak civilben – a külföldi utakra is elkíséri a pápát.
Reneszánsz mintát követő piros-sárga-kék színű egyenruhájuk mai formája a 20. század elején alakult ki. Hétköznap a sisak helyett fekete baszksapkát, a kapuszolgálathoz pedig egyszínű sötétkék egyenruhát hordanak. Ünnepélyes alkalmakkor – például a karácsonyi és húsvéti Urbi et Orbi áldás alkalmával – a csillogó mellvérthez fehér körgallért, valamint XVI. századi modellt követő, ún. morion sisakot öltenek, amit kétoldalt a gárdát alapító II. Gyula pápa címeréből kölcsönzött tölgyfa díszít. Az alabárdosok sisaktaréja piros, a dobosoké sárga-fekete, a tiszteké pedig fehér illetve lila színű strucctollból van. 
A parancsnok és a főtisztek gálaegyenruhája hasonló szabású, de vörös, illetve vörös-fekete színű. A gárdisták őrségben alabárdot, vagy spontont, illetve hosszú, egyenes kardot hordanak. A csapatzászlót két hatalmas pallost vivő gárdista kíséri. A díszfegyverek mellett civil ruhás tagjaik modern lőfegyverekkel vannak ellátva, és szükség esetén tudnák is használni azokat. 
Laktanyájuk a Szent Péter tértől északra található, természetesen a Vatikánvárosi Állam területén. A 19. század végén épült, majd a 20. század elején bővítették. Mára azonban meglehetősen elavulttá vált, ezért tervbe vették teljes újjáépítését. Már csak azért is, hogy jobb életkörülményeket biztosítson a leendő gárdistáknak, s így könnyebb legyen utánpótlást találni soraikba. A kaszárnya újjáépítése érdekében létrejött egy külön alapítvány, ami a források bevonását és a tervezést vállalta. Épp a napokban írták alá az együttműködési megállapodást az alapítvány és a Pápai Államtitkárság képviselői, melynek értelmében 2026-ban kezdődhet az építkezés.
A laktanyájuk mellett áll a 16. századi Szent Márton és Sebestyén templom. A gárda védőszentje ugyanis e két katonaszent (Márton miatt Szombathelyre többször elzarándokoltak már), valamint hazájuk egyik patrónusa, Flüei Szent Miklós. Jelmondatuk: acriter et fideliter (vakmerően és hűséggel).
Szabadidejükben a gárdisták természetesen fociznak is, leginkább a másik vatikáni fegyveres alakulat, a csendőrség csapata, vagy a Vatikáni Múzeumok alkalmazottainak csapata ellen. Jótékonysági céllal többször vállalták azonban a megmérettetést a Magyar Cigányválogatott ellenében mind Rómában, mind Magyarországon.
Orbán Viktor miniszterelnök a Vatikánban – nem először, de azért mégis
Hirdessétek az evangéliumot! – Ferenc pápa hivatali reformja
A címlapképen a Ferenc pápa személyes biztonságát felügyelő svájci gárda új tagjai esküt tesznek a pápai állam falain belüli San Damaso udvaron 2017. május 6-ánForrás: MTI/EPA/Allessandro Di Meo
