2022. április 9-én a Rózsadombi Krisztus Király templomban Komesz Zsolt Passióját adják elő. A szerző még a kilencvenes éveket megelőzően Sillye Jenő zenésztársaként tevékenykedett. Most önálló darabját hallgathatja meg a közönség, amellyel a szerzőnek egyéb célja nem volt, mint hogy a szépség érintse meg és emelje fel a hallgatóság belső énjét. Komesz Zsolt Passiója a bibliai szenvedéstörténet szövegét zenésíti meg olyan zenei nyelven, amelyről többeknek különböző zenei asszociációi támadtak: a középkori zenétől a népzenén át a progresszív rockig – olvasható az esemény leírásában. Az előadás 18:00 órakor kezdődik. Az előadók a Krisztus Király templom, a Margit körúti és a zugligeti plébánia ének- és zenekarainak tagjai. A Passió akusztikus felállásban, húros hangszerekkel (gitár, hegedű, clavinet) kísérve szólal majd meg.
– Annak idején Sillye Jenő csapatának tagjaként a szerző több grandiózus művében is közreműködö voltál. Hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?
– Könyves Tóth Mihály volt a vezetője a kőbányai csapatnak, ahová én is jártam. Itt találkoztam Jenővel, amikor ő a Kristályóriás című húsvéti oratóriumát adta elő velünk közösen.
Jenő a bizalmába fogadott, és ez, valamint a vele végig muzsikált közel egy évtized életem egyik legszebb időszaka, óriási ajándéka.
A Kristályóriás lemez felvételén csellózhattam, valamint többek között a Kovács Gábor atya által írt, Jenő által megzenésített Szonettkoszorúban énekeltem Jenő mellett 1983-ban és 1987-ben. Ezekről is készültek felvételek. Javarészt kazettára rögzített hanganyagok keringtek aztán az emberek között. Sokunk számára meghatározó élmények voltak ezek. A kilencvenes évek elejétől már nem muzsikáltunk közösen. Én akkoriban házasodtam, és más helyre költöztünk. Budán egy másik templomban találtam otthonra.
– A Jenővel közös időszakban is szereztél már dalokat?
– Nem. Hosszú ideig egyáltalán nem szereztem semmilyen darabot. A Keleti Károly utcai templomban kezdtem el írni zeneszámokat a karácsonyi pásztorjátékokhoz. Nem mondom magam termékeny szerzőnek. A pásztorjátékok után kezdtem mást is írni, pl. az Eucharisztikus Kongresszus misepályázatára is beküldtem a mise-tételeimet. Ez bekerült a zsűri által valamilyen szempontból legjobbnak értékelt nyolc közé. Aztán jött a mostani passió. Az volt bennem, hogy milyen jó lenne a gitáros zene nyelvén megfogalmazni Jézus szenvedéstörténetét.
– A „golgotai pillanat” hogyan fért össze benned a könnyűzenei stílussal?
– Úgy fogalmaznék inkább, hogy az alap, azaz, hogy gitáron szólaljon meg, adott volt. Ez a zenei nyelv az anyanyelvem. Más kérdéseket kellett megválaszolni. Nem akartam versenyre kelni mondjuk Bach passióival. A passió egyes részei ötletként már kavarogtak bennem. Ezeket kellett kerek egészbe rendeznem. Elhatároztam, hogy megpróbálom a négy evangéliumból kikerekedő, egész történetet megjeleníteni.
Úgy akartam komponálni, hogy akár a virágvasárnapi szentmisében is elő lehessen adni a liturgia részeként.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy a szöveg kövesse a nyelv szabályos ritmikáját, és ezt képes legyen lekövetni a zene.
– A NEK pályázaton úgy értékelték a misekompozíciódat, hogy ügyesen tudtad ötvözni az orgonás és a gitáros stílust. A mai keresztény könnyűzenei mozgalomról mi a véleményed?
– Jóllehet így értékelték a művemet, de nekem csak egy szándékom volt: elő lehessen adni azt akár orgonával, akár gitárkísérettel. Nincsen szó tehát semmiféle ötvözésről, csak stílusok közötti kompatibilitásról. Kíváncsi voltam arra, hogy ha a hallgató ugyanazt a zenei anyagot más hangszeres kísérettel kapja, könnyebben elfogadhatóvá válik-e számára. Arra még nem tettünk kísérletet, hogy vegyes hangszerelésben szólaltassuk meg, de feltehetőleg az is segítené a zenei stílusok közötti átjárhatóságot. Az egész kérdéskör, a liturgikus zene mikéntje egyébként rendkívül foglalkoztat, hétről hétre elgondolkodtat, városban, falun, ilyen-olyan környezetben, mindig ad végiggondolni valót.
– Mi volt a célod a darab megírásával? Kiket és milyen üzenettel akartál megszólítani vele?
– Húsvét nagyheti liturgiája, benne a passióval, mindig megérint, ha azt jól adják elő.
A belső énemnek van egy olyan része, amely a szépséget fogja fel, ez más, mint az értelem, és egy szép előadás ezt a “részemet rezgeti meg”.
Ha ez rezonancia létre jön, akkor meg is emel engem. A saját darabommal is az lenne a célom, hogy szép legyen. Ha megemeljük a hallgatóság lelkét, ott sok minden történhet. Egyéb direkt vágyaim nincsenek a darabbal kapcsolatban.
– Milyen hangszerekre írtad az április 9-i eseményen bemutatandó Passió című művet?
– Először készítettem egy egyszemélyes felvételt, amelyben gitározom és szoprán gambán játszom. A most szombati előadásban két gitár, helyenként basszusgitár és egy billentyűs hangszer szólal majd meg. Ezt erősíti majd két hegedű. Természetes hangzásokra törekszünk. Az énekesek férfi szólisták és férfikórus.
Gável András
Föltámadt, alleluja! – a hitvalló dal négy évtizede zengi a remény üzenetét
