Komesz Zsolt gitáros Passiója feltárja belső titkainkat
2022. április 9-én a Rózsadombi Krisztus Király templomban Komesz Zsolt Passióját adják elő. A szerző még a kilencvenes éveket megelőzően Sillye Jenő zenésztársaként tevékenykedett. Most önálló darabját hallgathatja meg a közönség, amellyel a szerzőnek egyéb célja nem volt, mint hogy a szépség érintse meg és emelje fel a hallgatóság belső énjét. Komesz Zsolt Passiója a bibliai szenvedéstörténet szövegét zenésíti meg olyan zenei nyelven, amelyről többeknek különböző zenei asszociációi támadtak: a középkori zenétől a népzenén át a progresszív rockig – olvasható az esemény leírásában. Az előadás 18:00 órakor kezdődik. Az előadók a Krisztus Király templom, a Margit körúti és a zugligeti plébánia ének- és zenekarainak tagjai. A Passió akusztikus felállásban, húros hangszerekkel (gitár, hegedű, clavinet) kísérve szólal majd meg.
– Annak idején Sillye Jenő csapatának tagjaként a szerző több grandiózus művében is közreműködö voltál. Hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?
– Könyves Tóth Mihály volt a vezetője a kőbányai csapatnak, ahová én is jártam. Itt találkoztam Jenővel, amikor ő a Kristályóriás című húsvéti oratóriumát adta elő velünk közösen.
Jenő a bizalmába fogadott, és ez, valamint a vele végig muzsikált közel egy évtized életem egyik legszebb időszaka, óriási ajándéka.
A Kristályóriás lemez felvételén csellózhattam, valamint többek között a Kovács Gábor atya által írt, Jenő által megzenésített Szonettkoszorúban énekeltem Jenő mellett 1983-ban és 1987-ben. Ezekről is készültek felvételek. Javarészt kazettára rögzített hanganyagok keringtek aztán az emberek között. Sokunk számára meghatározó élmények voltak ezek. A kilencvenes évek elejétől már nem muzsikáltunk közösen. Én akkoriban házasodtam, és más helyre költöztünk. Budán egy másik templomban találtam otthonra.
– A Jenővel közös időszakban is szereztél már dalokat?
– Nem. Hosszú ideig egyáltalán nem szereztem semmilyen darabot. A Keleti Károly utcai templomban kezdtem el írni zeneszámokat a karácsonyi pásztorjátékokhoz. Nem mondom magam termékeny szerzőnek. A pásztorjátékok után kezdtem mást is írni, pl. az Eucharisztikus Kongresszus misepályázatára is beküldtem a mise-tételeimet. Ez bekerült a zsűri által valamilyen szempontból legjobbnak értékelt nyolc közé. Aztán jött a mostani passió. Az volt bennem, hogy milyen jó lenne a gitáros zene nyelvén megfogalmazni Jézus szenvedéstörténetét.
– A „golgotai pillanat” hogyan fért össze benned a könnyűzenei stílussal?
– Úgy fogalmaznék inkább, hogy az alap, azaz, hogy gitáron szólaljon meg, adott volt. Ez a zenei nyelv az anyanyelvem. Más kérdéseket kellett megválaszolni. Nem akartam versenyre kelni mondjuk Bach passióival. A passió egyes részei ötletként már kavarogtak bennem. Ezeket kellett kerek egészbe rendeznem. Elhatároztam, hogy megpróbálom a négy evangéliumból kikerekedő, egész történetet megjeleníteni.
Úgy akartam komponálni, hogy akár a virágvasárnapi szentmisében is elő lehessen adni a liturgia részeként.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy a szöveg kövesse a nyelv szabályos ritmikáját, és ezt képes legyen lekövetni a zene.
– A NEK pályázaton úgy értékelték a misekompozíciódat, hogy ügyesen tudtad ötvözni az orgonás és a gitáros stílust. A mai keresztény könnyűzenei mozgalomról mi a véleményed?
– Jóllehet így értékelték a művemet, de nekem csak egy szándékom volt: elő lehessen adni azt akár orgonával, akár gitárkísérettel. Nincsen szó tehát semmiféle ötvözésről, csak stílusok közötti kompatibilitásról. Kíváncsi voltam arra, hogy ha a hallgató ugyanazt a zenei anyagot más hangszeres kísérettel kapja, könnyebben elfogadhatóvá válik-e számára. Arra még nem tettünk kísérletet, hogy vegyes hangszerelésben szólaltassuk meg, de feltehetőleg az is segítené a zenei stílusok közötti átjárhatóságot. Az egész kérdéskör, a liturgikus zene mikéntje egyébként rendkívül foglalkoztat, hétről hétre elgondolkodtat, városban, falun, ilyen-olyan környezetben, mindig ad végiggondolni valót.
– Mi volt a célod a darab megírásával? Kiket és milyen üzenettel akartál megszólítani vele?
– Húsvét nagyheti liturgiája, benne a passióval, mindig megérint, ha azt jól adják elő.
A belső énemnek van egy olyan része, amely a szépséget fogja fel, ez más, mint az értelem, és egy szép előadás ezt a „részemet rezgeti meg”.
Ha ez rezonancia létre jön, akkor meg is emel engem. A saját darabommal is az lenne a célom, hogy szép legyen. Ha megemeljük a hallgatóság lelkét, ott sok minden történhet. Egyéb direkt vágyaim nincsenek a darabbal kapcsolatban.
– Milyen hangszerekre írtad az április 9-i eseményen bemutatandó Passió című művet?
– Először készítettem egy egyszemélyes felvételt, amelyben gitározom és szoprán gambán játszom. A most szombati előadásban két gitár, helyenként basszusgitár és egy billentyűs hangszer szólal majd meg. Ezt erősíti majd két hegedű. Természetes hangzásokra törekszünk. Az énekesek férfi szólisták és férfikórus.
Gável András
