Az igazi zene lélegzik – pontosabban: „lélekzik”
„Van a szívemben egy zenekar, amit csak egy gyerek füle hall” – indít a dal kezdő sora egy olyan üzenettel, amely azonnal a lényegre tér. Jézus sem véletlenül állította példaként a tanítványok elé a gyermeket, aki még nyitott arra, hogy elfogadja a szeretetet, és meglássa sokszor a szabad szemmel meg nem foghatót.
Azt mondják, hogy gyerekként még szinte mindent jobban tudtunk, valószínűleg énekelni is. Dékány Endre énekmester ezt úgy fogalmazta meg, hogy az éneklés elengedhetetlen feltétele a lélegzés, amelyet ő azonnal továbbvitt és a „lélekzés” kifejezésben próbálta megragadni. Miközben énekelünk, az egész lényünk megnyilvánul – pontosabban ennek kellene történnie, ha nem torzítottuk volna már el ezt a belénk teremtett őszinteséget.
„Ahhoz, hogy egy műalkotás létrejöjjön, szükséges egy mester, egy eszköz és az anyag. A »hangművészet« sajátossága, hogy mindhárom az emberen belül van. A mester a hangadó ember fantáziája, lelke. Az eszköz a teste. Az anyag a rezgő levegő” – vallja Dékány Endre.
Pajor Tamás egy szinte gyerekdal lüktetésére fogalmazza meg, hogy létezik a látható világon túli valóság, ahová – amennyiben él bennünk a gyermek – elvágyakozunk. Ez a vágy ott él minden emberben. Elég csak mindegyikünknek feltárni önmagában azt a tökéletes gyermekséget, amellyel készek vagyunk felismerni és befogadni ezt a nem látható igazságot:
„Így maradhatok fiatal, szól a lélegző dal. Disszidálnék innen a Földről, ha a jelzés érkezne föntről.”
Fotó: YouTube
