Pajor Tamás: A mű esztétikai értékénél az Úr fontosabb

A Neurotic együttes frontembere megtérése után a posztmodern gospel stílussal jellemezhető Ámen együttessel friss stílust hozott a keresztény könnyűzene világába. A Romhányi József művészetét megidéző szövegei nem öncélú játékok a szavakkal, hanem Isten országát tükröző bravúros alkotások. Azt hirdeti „a mesterséges embereknek, hogy jöjjenek az emberséges Mesterhez”.

A hazai keresztény könnyűzene dalszövegeit nemegyszer amiatt éri negatív kritika, mert irodalmiságukban nem érik el a kellő szakmai színvonalat. Egyszerűségük, elhasznált képi és fogalomviláguk a jámbor hallgatóknak ugyan képes lelki üzenet kifejezésére, de a világi színtereken éppen emiatt nem találnak célba. Ebből következik, hogy evangelizációs hatásfokuk minimálisnak mondható.

A mesteri bravúrral egymás után állított szavak, amelyek valódi gondolatok és érzések hordozói, hidat tudnak képezni a hallgató és az előadó között. A keresztény könnyűzene esetében pedig ennél is többről beszélhetünk: kapcsolat jöhet létre az Isten és a hozzá közeledő ember viszonyában.

Van az a szöveg, amely már annyira „művészi”, hogy a szavak implicit játéka elrejti az üzenetet, a hallgatóban megszülető képek és érzések emiatt téves vágányra futnak. Marad az intellektuális bizsergés. Persze ez is okozhat „szellemi kielégültségérzetet”. A keresztény könnyűzene azonban ennél többre hivatott.

Pajor Tamás többszörösen díjazott előadóművész. Mély és kreatív szövegei a felsőkategóriás alkotások közé sorolandók. Zenekara, az Ámen a magyarországi popkultúrába a rock and roll dinamikus lendületével robbant be. Az akkortájt még drogos, hisztérikus, alternatív zenész élete a Rocktérítők című film forgatása közben teljesen új irányt vett. A film végére megtért a főhős.

„Az Ámen behatolt a magyar zenei köztudatba, és nagyon sokaknak felhívta a figyelmet Isten Országára” – villantja fel a csapat körüli jelenséget Erős Tibor a keresztény könnyűzene múltbeli jelenségeit feltáró könyvében.

Annak ellenére, hogy tollából fantasztikus színvonalú szövegek születnek Pajor Tamás így nyilatkozik:

– Aki művészettel foglalkozik, annak nagyon fontos, hogy rögzítse magában: az Úr marad az első, s hogy nem hajlandó az Istentől elsodortatni magát semmiért sem.

Sem magáért az alkotás folyamatáért, sem az alkotás nagyságáért. A mű esztétikai értékéért nem áldoz fel semmit a szellemi és erkölcsi értékeiből, sem pedig az ezzel járó potenciális vagy valós népszerűségért – mondta a lényegre fókuszálva az előadó.

Pajor Tamás a mesterségbeli tudást tiszteli, ám a művészet valami más szerinte. – Ne egy külső kényszertől vezettetve érezzem, hogy ha nem mondom ki egy műalkotásban, hogy Jézus, vagy nem ábrázolok egy keresztet, akkor az nem legitim keresztényként. Viszont az sem jó, hogy ha én egy művész vagyok, és megfeledkezem arról, hogy van egy Uram – határozta meg a vonatkoztatási pontokat a dalszerző.

Megtéréséről a Potyautas című tévéműsorban így vallott az előadó: – Zsidónak neveltek, zsidónak is születtem. Az Újszövetség meglehetősen távol volt az én családomtól. Mégis amikor elolvastam, úgy szíven ütött, mint semmi más. Éreztem és tudtam, hogy ez valóság, és egyszer Jézus Krisztussal találkoznom kell. Ezzel egyidejűleg a füves cigi és más drogok is a kezembe kerültek. Évekkel később átadtam magam a Messiásnak, és azt modtam, hogy tiéd az életem.

A dalszerző a honlapján olvasható bemutatkozásában így vall:

„[…] él bennem egy felső nézőpont. Én is csak ajándékba kaptam, és megtagadni nem fogom semmiért. A forráshoz hívok mindenkit, ahova inni járnak a szomjazók, ami értelmet ad a napoknak”.

Forrás: Erős Tibor, Fel Felé – Dicsőítés és keresztény könnyűzene, Kérügma Kiadó, Budapest, 2019.

Kiemelt kép: Pajor Tamás (Facebook)

További írásaink a témában:

Ararat Worship Collective: Isten jelenlétébe lépünk a dalainkkal és az életmódunkkal

Iratkozzon fel hírlevelünkre