Már sokat foglalkoztunk az önámítás témájával, nem is térnék ki rá most hosszasan, mégis innen indulnék! A saját életünkre nézvést is károkat tud okozni, ha rejtett célokkal élünk, amiket talán magunknak sem vagyunk hajlandóak elismerni. Ilyenkor nem veszünk tudomást egy vélhetően fontos belső mozgatórugóról. Ezért néha azt is nehéz megfogalmazni, miért vagyok csalódott, vagy miért lettem feszült, amikor látszólag elértem a célomat.
Ahogyan az egyén számára, úgy az egyén és a közösség viszonyában is romboló hatású, ha rejtett célokkal dolgozunk. Ilyenkor ún. ‘megbetegítő folyamatok’ indulhatnak el, amelyek károsak mind az egyes személyek életére nézve, mind a csoportra tekintve. Egy egyszerű példával megvilágítva, korunk legtöbbször tapasztalt „liberális kommunikációjában” hasonló problémával találkozunk. Milyen formán jelentkezik? Például fel akarunk szólalni a globális felmelegedés ellen, de mivel szándékunkban áll egy konzervatív kormány kritikája is (rejtett cél), így megfogalmazásunkba, gyakran óvatlanul is belerejtünk egyéb, kapcsolt árukat, pl. így: „Paks 2 is egy remek példája az elfuserált klímapolitikának”. Ezzel a mondattal nem csak az atomenergia általam vélt minősítését helyezem el egy környezetvédelmi kérdés tekintetében, hanem egyszersmind egy olyan kritikát is megfogalmazok, ami nem volt a mondandóm tárgya, elvileg. Persze, erre könnyen születik meg az ellentámadás, amely már az implicit állításom ellen (is) szól, úgy, hogy az pl. kifejezetten a kormány védelmében érvel. Ebből aztán, főleg, ha a másik oldal képviselői is gúnnyal, rejtett célokkal és egyéb ilyen (egyébként a párbeszédet súlyosan károsító) szavakkal fogalmazzák meg gondolataikat, bennem megjelenik a sértettség és már érzelmi alapú veszekedésbe is bonyolódtam. Úgy, hogy közben nem is értem, miért nem fogják fel, hogy szerintem csak az atomenergiával van baj a klímavédelemben.
A rejtett célok, tehát nagy eséllyel lehetetlenítik el az értelmes párbeszédet, miközben az eredetileg hangsúlyozandó mondandóm is lényegtelenné válik, devalválódik.
Így, ha komolyak voltak a szándékaim, hogy valamilyen célért kiálljak, tulajdonképpen az egyik legrosszabb módon tettem azt meg.
A rejtett célok nem csak a kommunikációt teszik nehézzé, hanem számos másik probléma is születhet belőlük. Egy-egy csoport tagjai számára is gondot okozhatnak. Miközben valamit vár tőlem a másik, aközben, ha esetleg én nem dekódolom a rejtett célt, nem fogom érteni, hogy miért van jelen ez az elégedetlenség az ő viselkedésében, amikor elvileg sikeresen teljesítettem az elvárásait. Megeshet, hogy a csoportvezetője (legyen az államfő, vagy cégvezető, vagy bármi) egy bizonyos célt tűz ki a beosztottjai elé, miközben, talán nem is teljesen tudatosan, egy másik cél felé tolja a csoport tevékenységét. Például, ha egy hírcsatorna vezetője a hiteles és elfogulatlan tájékoztatást tűzi ki célul, de közben egyéb érdekek mentén valami mást is előre akar mozdítani, ebből a csatorna alkalmazottai körében számos konfliktus születhet. Sőt, akár az olvasói között is zavart kelthet.
Sok példával lehetne még élni, mert nagyon fontos ez a téma!
hirdetésMiként rombolja az egészségügyben az orvosok és páciensek közötti bizalmat ez a jelenség, vagy milyen károkat okoz az értékrendek képviseletében ez a viselkedés, mit tesz egy saját identitását kereső fiatallal egy ilyen kommunikáció, hogyan állítja támadások kereszttüzébe akár a szentatyát, akár egy papot, vagy tanárt ez, miként rombolja a házasságokat, barátságokat…
mégis, ezek túlnyúlnának a lehetőségeim keretein. Amit szeretnék ezekkel a gondolatokkal felszínre hozni, az annyi, hogy nem csupán egy kellemetlen barkochba játékban fogjuk érezni magunkat akkor, ha ilyen rejtett célokkal találkozunk, de még inkább kárt tud okozni ez a jelenség mind az egyén, mind a közösség életében. Akár szét tud forgácsolni egy nemzetet is…
Molnár Miklós atya
A szerző korábbi írásai itt találhatók.
Címlapkép: unsplash.com
