Putyin aligha támadja meg a Ukrajnát

Nem látszik az a szükséges orosz haderő, ami végre tudná hajtani egész Ukrajna lerohanását vagy akár a Dnyeper vonal biztosítását. A jelenleg állomásozó erők képesek jelentős hadműveletre, de csak egy régióban. Ukrajna pedig egy nagy állam – nyilatkozta lapunknak Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője.

– Ukrajnában egyre nagyobb feszültség alakult ki az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között. Mi a krízis központi kérdése?

– Ukrajna 1991 után egészen 2014-ig a nyugati világgal és Oroszországgal is szóba álló, üzletelő ország volt. Ukrajnának nagyon erőteljes gazdasági kapcsolatai maradtak Oroszországgal. Jórészt megmaradt a két gazdaság a szovjet, sőt az orosz birodalmi időkben kialakult összefonódása.

Ettől még nem voltak az oroszok bábui az „oroszbarátnak” bélyegzett politikai erők sem, folyamatosan épültek a nyugati kapcsolatok például Viktor Janukovics uralma alatt is.

A mai uralkodó ukrán elit célja viszont az, hogy Amerikai Egyesült Államok segítségével az orosz kapcsolatrendszert a múlttá tegye. Ukrajna egyértelmű, végleges átsodródása a nyugathoz viszont stratégiai jelentőségű, Oroszország számára elfogadhatatlan változást jelentene. Ma a fő kérdés abban áll, hogy az USA jegeli-e az ukrán nyugatosítási projektet, vagy folytatja, Moszkvát még inkább Kína karjába tolva. Hogy a lakosság többsége mit akar, az a nagyhatalmakat nem érdekli.

Az oroszok egyébként megkérdőjelezik, hogy az ukrán népesség többsége valóban ezt az utat szeretné járni, és látni kell, szó sincs arról, hogy az erőteljes nyugati elkötelezettség a társadalom egészét átjárná.

Az orosz kisebbségen túl is milliókat fűznek rokoni, kulturális vagy gazdasági szálak Oroszországhoz.

A hazaárulással vádolt Petro Porosenko volt ukrán elnök köszönti támogatót a kijevi reptéren 2022. január 17-én (Forrás: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

Mi a valóság abból, hogy Putyin le akarja rohanni Ukrajnát?

– Nem hiszem, hogy az orosz fél részéről ez a terv. Nem látszik, hogy mi is lenne az orosz érdek abban, ha Ukrajnával szemben nagyarányú támadást indítanának. Tény, hogy az ukránok kapnak fegyvereket az amerikaiaktól, de mindez nagyon messze van attól, hogy megfordítsa az erőegyensúlyt Oroszország és Ukrajna között. Mindaz, amit tapasztalhatunk akár lehet inkább egy orosz–amerikai alkudozás része – az ukránok feje felett.

Ha igaz, hogy csupán 100 ezer katona van csoportosítva az ukrán határ mellé, akkor kimondható, hogy ez a krími és a szeparatista területeken állomásozó erőkkel együtt sem elég egy Ukrajnát legyőzni képes hadműveletre.

Azaz közel sem látszik, hol az a szükséges orosz haderő, ami végre tudná hajtani egész Ukrajna lerohanását vagy akár a Dnyeper vonal biztosítását. Egy ilyen erő persze képes jelentős hadműveletre, de csak egy régióban. Ukrajna nagy ország, nagy hadsereggel.

– Akkor a politikai narratívák és a harcászati tények nincsenek összhangban?

– Úgy látom, hogy nincsenek. Van egy nagyon erőteljes háborús retorika, ami nem áll arányban a valós fenyegetéssel. Nyugatról folyamatosan azzal vádolják Oroszországot, hogy azonnali támadásra készül, és Moszkva is keményen fenyegetőzik és meglehetősen lehetetlen követeléseket támaszt. Ez akár egy kompromisszum előkészítése is lehet.

Ilham Alijev azeri és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megbeszélést folytatott Kijevben 2022. január 14-én (Forrás: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

Akkor ez a háborús narratíva a közvélemény számára létrehozott színjáték?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindez lehet egy megegyezési folyamatnak a rituáléja is. Gondoljunk bele amerikai szemszögből, ha engednek az oroszoknak, azt valahogy magyarázni kell a saját közvéleményüknek.

Véleményem szerint a Biden-adminisztráció felismerte, hogy nem lehet egyszerre Oroszországgal és Kínával is versenyeznie.

Ha Oroszország irányába engednek, akkor előtte kell valami, hogy elmagyarázzák az embereknek, hogy miért tették azt. Azaz a felek győztesen úgy jöhetnek ki ebből a helyzetből – hogy ha valamiben engedtek is –, de voltaképpen elhárították az orosz–ukrán háborút.

– Maguk az ukránok milyen jövőt szeretnének maguknak?

– Nincs egységes ukrán vélemény. Kelet-Ukrajnában sokaknak a nyugatukránokból van elegük, és nem az oroszokból. Nyugat-Ukrajnában meg sokan úgy látják, hogy a keletukránok, nem „jó” ukránok, olyanok, akik tele vannak szovjetnosztalgiával. Az ukránok egy jelentős része őszintén reménykedik abban, hogy egyszer az országuk az Európai Unió és – bár a támogatás a katonai szervezet esetében kisebb mértékű – a NATO tagja tud lenni. Ugyanakkor a lakosság egy kisebb, de szintén jelentős része úgy látja, hogy Ukrajna alapvetően az orosz kultúrkörhöz és gazdasági rendszerhez tartozik, ezért Oroszországgal kellene rendezni a kapcsolataikat. Ez utóbbi nem csak „oroszbarátság”, nem csak valami szentimentális érzelem.

Korábban az ukrán gyárak jelentős része az orosz piacra termelt vagy alkatrészt szállított be.

Az orosz piacon versenyképesek az ukrán termékek, az EU-ban aligha lesznek azok. Az a félelem ráadásul, hogy az ország két szék között a padlóra esik, nem alaptalan. A szálakat jórészt elvágták az oroszokkal, de még középtávon sem reális a NATO- vagy EU-tagság, ezt egyre többen látják. 2014 előtt sem volt jó a gazdasági helyzet, de mára Európában a legszegényebbé vált Ukrajna.

A jövő most elég sötétnek tűnik. A gazdaság rettenetes állapotban van.

Az ország a demográfiai összeomlás felé halad, 2020-ban 616 ezer ember halt meg, és csak 293 ezer gyerek született. Ami Ukrajnában egységes és igaz minden ukránra az ez: az életszínvonal, az életkilátások romlása. Sajnos az ott élő embereknek még évtizedekig nincs perspektívájuk a normális európai életre.

 
 

Tüntető ukránok. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)

– Elnézést a provokatív kérdésért, de ha Ukrajna ennyire megosztott, nem merült fel, hogy az országot a nagyhatalmak szétválasszák?

– Ez a szétdarabolás valamilyen szinten már megtörtént, hiszen a Krímet Oroszország elcsatolta, és van két szeparatista köztársaság, Donyeck és Luhanszk. Ezek orosz „bábállamok.” Ráadásul vannak olyan régiók, ahol az ukrán állam befolyása meglehetősen gyenge.

Ilyen például Odessza, ahol a helyi klánok, bűnözői csoportok egy párhuzamos államot alkotnak.

Ennek ellenére nem látom realitását az ország teljes széthullásának. Etnikai szeparatizmus az részben orosz nemzetiségi lakosságú régiókon kívül nincs, Kárpátalján biztosan nincs, de a román lakta régiókban se nagyon. Persze elméletileg nem kizárható, hogy orosz segítséggel újabb keleti és déli régiók szakadnak el, de nem látom, hol térülne meg Moszkvának a várható anyagi illetve véráldozat.

 

Tóth Gábor

Napokon belül életbe lép az ukránosító nyelvtörvény új eleme

Kiteljesedés előtt az ukrán hibrid háború

Nógrádi: Az oroszok válasza, hogy az űrbe telepítik a fegyvereiket

Kiemelt képünk forrása: MTI/AP/Szputnyik/Alekszej Druzsinyin

Iratkozzon fel hírlevelünkre!