„Mi itt nem fogunk megfagyni télen. Ők ott meg szülhetnek férfiként. Kinek mit intézett a kormánya.” Az idézet Orbán Viktortól származik, aki a Fidesz kongresszusán ezzel a mondattal érzékeltette tűpontosan azt a helyzetet, ami Európát ma jellemzi. Az ideológia ugyanis ma már olyan szinten írja felül a nyugat-európai politikusok gondolkodását és döntéseit, hogy az a mindennapokra is kihat.
Az energiaárak elmúlt hónapokban tapasztalt drasztikus növekedése persze nem vezethető vissza egyetlen okra. Lapunk hasábjain is írtunk már róla, hogy az árrobbanásban több tényező is szerepet játszott. Például az, hogy a járvány miatti korlátozások feloldásával az ipari termelés az egész világon azonnal újraindult, ez pedig óriási keresletet okozott az energiahordozók beszűkült piacán. A lezárások idején ugyanis leállították azokat a bányákat, kitermeléseket, amelyek nem voltak gazdaságosak, ezek újranyitása pedig nem ment egyik napról a másikra. A növekvő kereslet és a szűkülő kínálat pedig egyértelműen az árak növekedését eredményezte.
Egy másik tényező az orosz–európai függőségi viszony átalakulása. A kontinens nyugati fele ugyanis továbbra is rá van szorulva az orosz gázra. Míg azonban korábban Moszkvának is érdeke volt, hogy Nyugat-Európa magas áron vegyen tőle energiahordozót és ezért megbízható partnernek kellett lennie, ez a helyzet mára megváltozott. Oroszország ugyanis dél és kelet felé, főleg Kínába ma már sokkal több gázt tud értékesíteni, nagyjából hasonló áron, így nincs rászorulva arra, hogy nyugatra adja el.
És bizony az energiaárak emelkedésében a harmadik szerepet játszó tényező a zöldpolitika felelőtlen erőltetése, ami igencsak megnöveli egy kilowatt áram előállításának költségét, és hatalmas terhet ró az egyes országok áramellátási infrastruktúrájára is.
A megújuló energia ugyanis ingadozó, ami eleve nem tesz jót a hálózatnak, ráadásul nem feltétlenül akkor van belőle sok, amikor arra ténylegesen szükség lenne. Ez okozhat majd a későbbiekben olyan ellátási zavarokat, amelyekre most a német és osztrák lakosság figyelmét igyekeznek felhívni. A zöldszempontok ész nélküli erőltetése ugyanakkor a következő időszakban nemhogy enyhülni, hanem méginkább erősödni fog azzal, hogy Németországban a Zöldek meghatározó szereplőivé váltak a kormányzatnak. Ha pedig Európa legerősebb gazdasága folytatja azt az utat, amelyre már korábban rálépett,
hirdetésaz egész Európában ellátási zavarokhoz és még magasabb energiaárakhoz vezethet.
És sajnos ezt mindenki meg fogja érezni, ha ugyanis a vállalkozások rezsiköltsége magasabb, az minden termék és szolgáltatás árában érezteti a hatását, tovább fokozva ezzel az egyébként sem kicsi inflációs nyomást.
Éppen ezért nem mindegy, hogy vannak-e, lesznek-e Európában olyan kormányok, amelyek a józanság pártján állnak, amikor az energiamixüket tervezik. És itt lesz kulcsszerepe annak, hogy az Orbán-kormány tudja-e folytatni a munkát, hiszen Magyarországon a hatósági energiaárak miatt kevésbé érezhető a nyugat-európai árrobbanás, a Paksi Atomerőmű működése és bővítése miatt pedig az ellátás is biztonságos és nem kell a nyugat-európaihoz hasonló zavarokra készülni.
A végiggondolatlan brüsszeli klímapolitika ugyanakkor a német kormány hivatalba lépésével egy erős támogatót kapott, így nagyon nem mindegy, hogy a magyar fél mögött kik sorakoznak fel és milyen erővel. A harc ugyanis végső soron arról szól majd, hogy nekünk, fogyasztóknak mennyit kell fizetnünk.
