A Szikra Projekt égisze alatt a keresztény könnyűzene legszebb produkciói láttak napvilágot. Eddig. Pár hete azonban Bolyki Tamás és Bolyki György apa-fia szerzeménye, de leginkább Madarász Isti filmrendező hozzá párosított videóklipje határozott állásfoglalásra késztette a Szikra keresztény könnyűzenei díj szakmai zsűrijének tagjait. A fő kérdés abban állt, hogy a Reggeli flört című szám hogyan lehet hű a Szikra által képviselt keresztény értékrendhez. A különböző vélemények nem találtak közös nevezőre: a zsűri végül felbomlott. Mező Misi és Gável Gellért lelkiismereti okokra hivatkozva nem vállalták tovább a közös munkát. A döntésük nyomán ki erre, ki arra az álláspontra helyezkedett. Az így kialakult klikkek egyre inkább saját köreikbe kezdtek bebetonozódni. A változás lehetőségét azonban mindenkinek krisztusi kötelessége ápolnia önmagában.
Szétdobáló
Azt hiszem, a „nagy szétdobáló” ezúttal is sikeresen nyugtázhatja az istenhívőket megosztó alattomos tevékenységét, ha az Isten melletti radikális döntést olyan mértékű elhatárolódás követi, amely esélyét sem adja meg a változásnak. Különösen érvényes ez abban az esetben, ha a megosztottságot a jóra való intés idézi elő, ráadásul keresztény testvérek között.
Éppen Jézus Krisztus példája kell hogy indítson minden őt követő embert, hogy még véletlenül se torlaszolja el a helyes útról letérők elől a visszatérés szűk ösvényeit. A megtérés titokzatos folyamatait sok esetben nem látjuk. Általában a happy endnél döbbenünk rá, hogy mi is történt valójában bennünk vagy mások életében.
A Reggeli flört című videóklip valóban nehezen – mondjuk ki, egyáltalán nem – értelmezhető keresztényi kontextusban. Emiatt megmagyarázhatatlan, hogyan jelenhetett meg a Szikra égisze alatt és annak támogatásával a könnyűzenei projekt vezetőjének és fiának közös szerzeménye.
Két úr szolgái
„A Szikra Projekt egy szakmai program, ezért a folyamatosan érkező különböző teológiai észrevételeket igyekeztem működési kereteinken kívül tartani” – fogalmazta meg a kialakult feszült helyzetre tekintettel Bolyki György. Mondjuk azért azon eltöprenghetünk egy kicsit, hogy miért is nem lehet része egy keresztény zenei szervezetnek a teológiai megközelítés. Ugyanezzel az állásponttal találkozhatunk a szóban forgó klip leírásában is: „A politikai és hitéleti vitát gerjesztő megjegyzéseket kimoderáljuk!”
hirdetés„Egyetértésre jutottunk abban, hogy a jövőbeni megosztottság elkerülése és az egység megerősítése érdekében a Szikra működésében szétválasztjuk ezt a két területet – a gyülekezeti felhasználásra szánt dalokat a keresztény zenészek nem keresztény témájú alkotásaitól – melyeket egy új kiadó fog bonyolítani” – vázolta fel a megoldást a projektvezető.
Első látásra ez egy kitűnő megoldás is lehetne. Ám akkor miért állt fel a zsűri két, a keresztény könnyűzenéért elkötelezett tagja? Talán a választ akkor találjuk meg, ha belegondolunk abba, hogy az életben sem tudjuk – illetve nem túl őszinte – önmagunkban szétválasztani az istenes tetteinket a nem annyira istenesektől vagy istentelenektől. Még a Biblia is arra tanít, hogy nem szolgálhatunk két úrnak.
Nem elképzelhető az, hogy míg az „új kiadó” a kávé szenvedélyének hódol a paráznaság kísértő gondolataival, addig az ugyanabban a kézben lévő keresztény Szikra Projekt éppen Isten dicséretét zengi a megjelentetett dalai által, „ellene mondva a sátánnak és minden cselvetésének”. Ezen a ponton teljesen világos az a radikális „fafejűség” – de hívjuk ezt inkább egyszerűen csak hitvallásnak –, amely Mező Misi és Gável Gellért zenészek közösen megfogalmazott nyilatkozatából érzékelhető volt.
Hamis béke vagy kimondott igazság?
Kettejük döntése azonnal számos résztvevőt, szereplőt, illetve szimpatizánst állásfoglalásra késztetett. A Szikra Projekt vezetője lekerekítette a nem lekerekíthetőt, amikor eképpen nyilatkozott a zsűri felbomlásáról: „Két zsűritársunk (Gável Gellért és Mező Misi) a döntéssel nem tudott egyetérteni, így útjaink elváltak, ők más módon folytatják munkájukat a keresztény könnyűzene érdekében.”
Ám azzal együtt, hogy a kialakult szituáció nem kenhető el ennyire egyszerűen, hiába locsoljuk agyon azt a hamis békesség ellustító mázával, ápolnunk kell önmagunkban, hogy az eltévedtek hazatérhetnek még. Soha nem emelhetünk falakat egymás közé. A bűnre nemmel kell felelnünk, de a testvért mindig át kell tudnunk ölelni. Imádkozni kell azért, hogy az Igazság Lelke mindnyájunkat megvilágosítson a nehéz, kenyértörésbe torkolló helyzetekben is.
Az igazságot soha nem hallgathatjuk el. Erre ugyanaz a Jézus ösztönöz bennünket, aki a bűnös asszonynak lehetőséget adott a változtatásra. Ilyesmi az isteni igazságszolgáltatás: mindig az irgalommal jár kéz a kézben. Azzal az irgalommal, amely felemel, nem pedig azzal, ami „toleráns” módon benne hagy a mocsárban.
Egy klip – több klikk?
A paráznaságba hajló klip nem oszthat klikkekre bennünket. A szívünk nyitottságát akkor tudjuk fenntartani, ha nem felejtünk el imádkozni azokért, akikkel ma nem lehetünk egy közösségben – éppen a nem relativizálható bűn miatt. Ezért ne várjunk egy percet sem, imádkozzunk a keresztények, a keresztény könnyűzenészek egységéért, hogy a zeneszerető barátok elsősorban istenszeretők legyenek! Mondjunk nemet a sátán ügyeskedésére az ima erejével! Vegyük ki a cementet az általa magasra emelni kívánt betonfalakból.
Tarthatatlan, hogy törésvonalakat bebetonozzunk. Isten mindig új esélyt ad és kegyelmet. Mi sem lehetünk irgalmatlanok és ítélkezők. Hinnünk kell abban, hogy akikkel most nem lehetünk egységben – mert előrébb való számunkra, hogy Jézus mellett álljunk –, felismerik, hogy az út, amelyen elindultak nem visz jó irányba, akárhogyan is magyarázzák, és megtalálhatjuk újra az egységet egymással, de kizárólag Istenben. Ez a nyitottság és remény él bennem. Hiszem, hogy az Úr az ilyen helyzetekből is képes kihozni a legjobbat. Úgy legyen!
Gável András
