A néphit szerint az útkereszteződéseknél leselkednek a rosszak és bűbájosok, akik arra várnak, hogy az arra haladókat megrontsák és eltérítsék a helyes útról. Magyarországon sok út melletti keresztet állítottak eleink, és szerencsére napjainkban is él ez a szép hagyomány. A kormány a keresztény örökség és kultúra megőrzését és támogatását kiemelten fontosnak tartja, ezért az utóbbi években közel 300 ilyen kereszt újulhatott meg országszerte. A program iránt óriási az érdeklődés, ezért az jövőre is folytatódik, több mint 350 millió forintos forrásból.
A mindannyiunk által nap mint nap látott keresztek gyakran település- vagy birtokhatárok, útkereszteződések mentén állnak, és nemcsak szakrális helyként, hanem tájékozódási pontként is „funkcionáltak” korábban. Magyarországon először Sopronban állítottak út melletti keresztet a 15. században. A keresztállítás virágkora a 18. századra tehető, út menti keresztjeink többsége 1850 és 1930 között épült. Ezeket általában nem az egyház, hanem a hívek állíttatták, fizették – magánszemélyek vagy családok, esetleg egész faluközösségek.
A feszület felszentelésének feltétele volt, hogy az állíttató gondoskodik annak karbantartásáról.
Talapzaton álló önálló keresztek templom vagy temető területén, esetleg magánterületen, korábban tanyasi iskolák mellett is épültek. Emeltetői védelmet reméltek a természeti csapásoktól, a termés megóvását a kártevőktől, madaraktól, tolvajoktól, és azt, hogy a falutól távol tartja a gonoszokat, a járványokat, a betegeknek pedig gyógyulást hoz.
A keresztek egy része régi sorscsapások emlékét idézi, ez az elnevezésükben is szerepel például: „pestisköröszt” vagy „sáskajáró köröszt.”
Régi keresztjeink megóvása, felújítása értékmentő közügy
Út melletti keresztek felújítására, illetve új keresztek állítására a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága írja ki az egyedi felhívást. Pályázók lehetnek helyi nemzetiségi önkormányzatok, nemzetiségi feladatot ellátó tudományos, kulturális, hagyományőrző, múzeumi, közgyűjteményi tevékenységet ellátó intézmények, civil szervezetek, közalapítványok, együttműködésben a nemzetiségek hitéletében, és identitásuk megőrzésében meghatározó szerepet betöltő plébániákkal.
hirdetés2021-ben legkevesebb 200 ezer forintot, míg legfeljebb 3 millió forintot lehetett elnyerni.
A Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Soltész Miklós korábban elmondta, hogy az elmúlt években 160 millió forintból 110 út melletti keresztet állítottak, vagy újítottak fel. Idén több mint 110 millió forintból 155 projekt támogatására nyílt, nyílik lehetőség. Az igény olyan nagy, hogy jövőre is folytatódik a pályázat, amelyre már több mint 360 millió forint forrást biztosítanak.
A keresztállítással kapcsolatos vallási és történeti érdekességek
A keresztek oltalmazója az Úti Boldogasszony. Loyolai Szent Ignác 1537-ben Rómában rendszerint a Madonna della Strada kegyképe előtt misézett, egy központi kereszteződésben álló kápolnában. Zarándokként apostoli küldetését az Úti Boldogasszony oltalma alá helyezte. A jezsuiták később itt építették fel a rend főtemplomát.
Ezután a kegykép másolatait forgalmas utak mentén állítottak fel, hogy Szűz Mária óvja az úton levőket.
Az út menti kereszteknek a gondját a lányok, asszonyok viselték. Friss virágot vittek, együtt imádkoztak előtte, koszorút helyeztek a lábazatára, mindenszentekkor és más jeles napokon gyertyát gyújtottak. A kereszt előtt elhaladó férfiak megemelték a kalapjukat és keresztet vetettek. Az ilyen kereszt gyakran zarándokutak megállója, állomása.
Az áldozócsütörtök előtti napokat „körösztjáró napoknak” nevezte a nép.
A hívők papjuk vezetésével, kereszttel és lobogókkal körmenet szerűen, harangzúgás közepette kivonultak a határ egy-egy keresztjéhez, annak emlékezetére, hogy Krisztus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére. A keresztnél és útközben énekeltek, imádkoztak, és az egyik kereszttől a másikig körbejárták a határt. Gyakran előfordult, hogy a bűnbánati körmenet alkalmával körbe vitt kereszteket állították fel a földek végébe, az utak mentén.
Baranyában néhány pénzdarabot is tettek a talapzatra. Ez a halottak napi alamizsnaosztásra vezethető vissza. Ekkor volt szokás – szintén Baranyában – fogadalomból felöltöztetni a Mária-szobrokat.
Rendszeres ünnep volt a keresztállítás évfordulója
A tanyasi emberek ritkán jutottak el a falusi templomig. Ezért számukra jó időben kereszteknél, rossz időben a tanyasi iskolák épületében tartottak vasárnapi szentmisét, mely után az összegyűltek bált rendeztek. Ezek voltak a „misebálak”.
Brockhauser Edit
Egy pap, aki kommunista pártházban is misézett – Jávorka Lajos
Kiemelt képünk forrása: MTI/Komka Péter
