Törvényen kívülinek nyilvánította a lengyel alkotmánybíróságot egy minapi döntésével az Európai Parlament. Tette mindezt azután, hogy a varsói taláros testület egy olyan állásfoglalást tett közé, amely a nemzeti jog elsőbbségéről szól az unióssal szemben. Bár a viták egyre élesebbek egyes tagállamok és a brüsszeli intézmények között, ahhoz hasonlóra, mint amit az EP tett, még sosem ragadtatták magukat az eurokraták.
Nézzük először is azt, hogy mi váltott ki ekkora indulatot a vérmes jogvédőként fellépő Európai parlamenti képviselőkből? A lengyel alkotmánybíróság Mateusz Morawiecki kormányfő indítványa után október elején mondta ki, hogy Lengyelország az uniós csatlakozással nem mondott le jogi szuverenitásáról és a tagságból nem következik az, hogy az Európai Bírósági döntések akkor is érvényesek lennének az országban, ha azok szembemennek a nemzeti joggal. Ez, az elsőre teljesen logikusnak tűnő érvelés volt az, ami kiverte a biztosítékot Nyugat-Európában, még annak ellenére is, hogy – ahogyan Gulyás Gergely a Kormányinfón is utalt rá – a francia, a spanyol, a német és a cseh alkotmánybíróságok is hoztak már hasonló döntéseket.
Csakhogy ezek ellen az országok ellen nem folytat ideológiai hadjáratot a brüsszeli elit.
EU-ellenes fekete bárány
Legyünk tehát világosak: a teljesen logikus, jogilag megalapozott döntés nagyon jól jött Brüsszelben, így ugyanis Varsót ismét EU-ellenes fekete bárányként lehet beállítani. Még akkor is, ha a dologban van még egy csúsztatás. Ahogyan ugyanis arra Orbán Viktor miniszterelnök és Gulyás Gergely is felhívta a figyelmet, az uniós jog elsőrendűsége csak azokban az esetekben állhat fenn, amelyekben a tagállamok Brüsszel kezébe adták a hatásköröket. Vagyis teljesen logikus, hogy
azokon a területeken, ahol egyébként Brüsszelnek nincs beleszólása a tagállami politikákba, az uniós jog se élvezzen elsőbbséget.
hirdetésAz persze egy következő kérdés, hogy a lopakodó hatáskörbővítés és a folyamatos Uniós túlterjeszkedés miatt ez szúrja az eurokraták szemét. Főleg úgy, hogy Brüsszel az utóbbi 10-12 év összes válságát a valódi cselekvés helyett arra használta fel, hogy megpróbáljon még nagyobb befolyást szerezni a tagállamok felett. A pénzügyi válság idején a monetáris és pénzügypolitikát „hangolta volna jobban össze”, a migrációs krízis csúcsán a menekültpolitikát, a járvány legsötétebb hónapjaiban pedig az egészségügyi kérdéseket.
Most pedig, amikor Nyugat-Európában a magas energiaárak miatt – furcsa ezt leírni, de – komolyan aggódniuk kell az embereknek amiatt, hogy mennyire lesz hideg a tél, azon ügyködik, hogy az energia és klímapolitikai kérdéseket egységesítse.
Illegitim
A leírtak fényében tehát nem véletlen, hogy az Európai Parlament annyira kiakadt a lengyel alkotmánybíróság döntésén, hogy egyenesen illegitimnek minősítette azt. Állásfoglalásuk szerint a varsói taláros testület nem független, nincs jogi érvénye és ahhoz sem rendelkezik elegendő képességgel, hogy magát a lengyel alkotmányt értelmezze. Mondják ezt a lengyel alkotmánybíróságról másik 26 ország képviselői. Felmerül a kérdés, hogy hogyan merik a bátorságot venni ahhoz, hogy megkérdőjelezzék egy független és szabad ország független és szabad testületének létjogosultságát? A következő határozat vajon a lengyel alkotmánybíróság épületének lerombolásáról, tagjai üldöztetéséről szól majd? És még egy kérdés:
vajon mi történne, ha a lengyel parlament nyilvánítaná illegitimnek az Európai Parlamentet? Mekkora felháborodás kerekedne ebből Brüsszelben?
A kérdés persze költői, a választ szerintem mindenki tudja. Egy viszont biztos: a szejmnek oka lehetne erre, hiszen míg a lengyel képviselőket 2019-ben a szavazók 61 százaléka választotta meg, addig az EP-választásokon csupán az európaiak 50,6 százaléka vett részt, és az már így is rekordmagas részvételnek számított.
