Az Eucharisztikus Kongresszus hetében, csütörtökön temetésen voltam; édesapám unokatestvérét búcsúztattuk, aki gyerekkorom fontos szereplője volt, de az utóbbi húsz évben eltávolodtunk egymástól. Noha megkeresztelték, nem gyakorolta a hitét, és bizonyára az ő kérése is volt, hogy pap nélkül temessék. Egy polgári személy, egy hölgy olvasott fel meghatónak szánt szövegeket, ismeretlenül próbált néhány életrajzi adattal megemlékezni az elhunytról. Igyekezett, kétségtelenül, valami méltóságot, ünnepélyességet hozni, pusztán a lényeg hiányzott. Mert Isten nélkül, örök élet és üdvösség nélkül nem marad az egésznek semmi értelme.
Hasonlított arra, ahogyan a polgári házasságkötés ceremóniáját hozzáigazították a megtagadott templomi esküvő rendjéhez. A szép ruha, a lélekhez szóló beszéd, amikor egy vadidegen állami alkalmazott elmagyarázza két vadidegen felnőtt embernek, mire készülnek, és ez mivel jár. Egyfelől a transzcendenst megtagadó jogi aktust, ünnepélyes műsort csinálnak belőle, másfelől kétségbeesetten szeretnének valami lelkiséggel, maguk alkotta okosságokkal pótolni. Csak az nem világos, minek pótolni, ha van igazi is?
Az ateisták kedvenc érve, hogy Isten emberi műszerekkel nem mérhető. Pedig dehogynem.
hirdetésItt van előttünk az egész alkotása, roppant bonyolult és tökéletes rendszere az atomokkal, a galaxisokkal, a törvényekkel és programokkal. Az anyagi része látható, a lelkieket pedig Krisztus elmagyarázta nekünk. Ha nem is értjük mindig, de hisszük. Ilyen az Eucharisztia is; Krisztus teste és vére bor és kenyér színében.
Több mint négy órát álltam az Andrássy úton a tűző napon; a NEKem szóló legfontosabb, már-már közhelyes, mégis alapvető pápai mondat az volt, hogy
nem elég Krisztust csodálni, követni kell őt.
Nem egyszer élt történelmi szereplő, hanem a kezdetektől létező. Sőt, a kezdeteket is megelőzve. Ahogyan másfél ezer évvel Einstein előtt megfogalmazták a niceai zsinaton, hogy amikor Ő lett, még idő sem létezett. „Az Atyától született az idő kezdete előtt.” És ígérete szerint a legvégső pillanatig megmaradó: „Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
Ha az Oltáriszentségben Ő maga van jelen, akkor valóban itt volt (és van) Budapesten. És igenis találkoztunk vele.
A zárómise estéjén zajlott a televízióban az ellenzéki miniszterelnök-jelölt-jelöltek vitája. Illett volna megnéznem, hogy írhassak róla. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni. Más dimenzió.
