Két fiatal nigériai hölggyel beszélgettünk, akik a Hungary Helps Program ösztöndíjasaiként tanulhatnak Magyarországon a következő négy évben. Az Onitsha közeléből származó Nworah Chineld Mariadorathy Trinity és Ndefoh Rebecca Uju isteni csodaként élik meg, hogy itt lehetnek, főleg azok után – mint kiderült –, hogy Rebecca írásbeli érettségije közben bombatámadás történt az iskola mellett, az osztálytársainak nagy részét pedig a Boko Haram megölte. A két lány tekintetéből nagyobb erő és elhivatottság sugárzik, mint azt egy húszas évei közepén járó, átlagos európai fiataltól várnánk.
Egészségügyi szolgálat Afrikában
A kérdésre, hogy mégis mi módon jön szembe egy magyarországi tanulmányi ösztöndíj lehetősége egy nigériai fiatal életében, Trinity rögtön rávágta a választ: dr. Fodor Réka. Az „Afrékaként” híressé vált belgyógyász szakorvos az utóbbi években Onitshában szervezi és szolgálja az orvosmissziót.
„Ő mondta nekünk, hogy van egy ilyen lehetőség, ő mutatta meg, hol kell a szükséges online vizsgákra jelentkezni, amiket aztán sikeresen letettünk… tulajdonképpen neki köszönhetjük az egészet”– fejtette ki Trinity.
Elmondták, hogy mindketten ápolónak tanulnak, egyikük a pécsi, másikuk a szegedi orvosi egyetemen fogja végezni ápolónői képzésüket. Mindkettejüknek szilárd küldetéstudata van az otthoniak irányába:
a képzés letelte után hazatérnének, hogy a nigériai egészségügyet – mivel elmondásuk szerint a kormány nem foglalkozik semmivel – alulról kezdjék el építeni; hogy ott, ahol ők dolgoznak, „legalább abban a kórházban elérhető legyen valamirevaló betegellátás”.
hirdetésMuszlimok és keresztények
Muhammadu Buhari elnökről egyébként nincsenek jó véleménnyel. Kérdeztem őket: keresztények vagytok? – mire azonnal rávágták, hogy „igen”. Megkérdeztem, hogy az lehet-e a problémák forrása, hogy az elnök muszlim?
Trinity kifejtette, hogy az elnök a muszlimoknak is, keresztényeknek is „probléma”. A két vallás képviselői nagyjából 50-50 százalékos arányban oszlanak meg Nigériában, de úgy tűnik, mintha az elnök a problémákat nem akarná észrevenni. „Nem tesz semmit”– közölte Trinity.
A muszlim-keresztény vallásközi feszültségekre reagálva elmondták: „persze, rengeteg gyilkosság történik, vagy hogy megszentségtelenítik a keresztény helyszíneket… szóval Nigéria jelenleg egyáltalán nem egy biztonságos ország.”
Menekülés a terror elől
A Boko Haram terrorszervezet első támadását 2006. február 18-ra datálják, az „igazán nehéz idők” kezdetét innen számítják. Rebecca elmondta, hogy családja 2013-ig meg tudta oldani, hogy a csapásokkal teli északi térségben maradjanak, azonban miután a lány érettségije közben az iskola mellett robbantottak, a család a maradék összekuporgatott vagyonuk segítségével el tudott menekülni az ország délebbi részébe.
Rebecca számára különösen jókor jött az ösztöndíj lehetősége, hiszen az ápolónői képzés az országukban igen drága, a családja pedig az ország Boko Haram által feldúlt északi részéből menekült el és jelenleg a kevésnél is kevesebb pénzből élnek.
Lányuk számára pedig nem találtak jobb megoldást, minthogy akarva-akaratlanul férjhez adják, hogy ezzel legalább az ő anyagi természetű problémáit megoldják. Ekkor jött a lehetőség, hogy Magyarországon tanulhasson.
Rebecca a terroristák által meggyilkolt osztálytársairól, a felgyújtott családi házukról, a sorozatos bombatámadásokról, és a menekülésről szomorú tekintettel ugyan, de rezzenéstelen arccal tudott mesélni, azonban az esetleges kényszerházasság felvetődésének még az emléke is annyira megrázta, hogy képtelen volt tovább folytatni a történetet.
Magyarországon
Az ember azt gondolná, a Covid-járvány miatt zárkózottabb a társadalom, erre azonban a két, immáron magyarországi ápoló hallgató tapasztalatai rácáfoltak. Szeptember elején szállt le a gépük Budapesten, ennek ellenére azt mondták, az eltelt időben már több barátot is szereztek és a magyarok rendkívüli kedvességéről és jóságáról áradoztak. Kifejezték hálájukat a magyar emberek és a Hungary Helps Program felé, amiért ennyire a szárnyaik alá vették őket.
„A Hungary Helps életmentő volt számomra, számunkra. Reményt adott nekünk. Soha nem gondoltuk volna, hogy valaha is kaphatunk egy ilyen ösztöndíjat, hogy idejöhetünk és tanulhatunk”– fejtegette Trinity, Rebecca azonban közbevágott: „Soha életemben még elképzelni sem tudtam volna, hogy az életem ennyivel jobbra fordulhat. Ez egy csoda, hogy itt lehetek, és nagyon nagyon boldog vagyok miatta. Ez egy életreszóló lehetőség számunkra.”
Az Eucharisztikus Kongresszuson is kint jártak: „it was the best”– szögezte le Rebecca. A lányok, mint mondták, nagyon csodálkoztak, mennyi ember járt kint, hogy mennyire szeretetteljes volt a légkör, hogy az egész mennyire gyönyörű volt.
Hív a haza
A családjaik azonban hiányoznak nekik. Nigériában az internet és a telefonszolgáltatás sem túl megbízható, így valószínűleg csak ritkán fognak tudni beszélni, de mindketten azt remélik, hogy a következő négy évben néhányszor azért haza fognak tudni repülni családjaikhoz.
Trinity kiemelte, hogy édesanyja nincs túl jó egészségi állapotban, így neki különösképp is szüksége lenne arra, hogy időről időre láthassa anyját, felmérhesse az állapotát.
A lányok dr. Fodor Réka társaságában töltötték a délelőttöt és látszódott rajtuk, milyen mély szeretetkapcsolat alakult ki köztük, aminek fényében talán annyit kijelenthetünk: ha a lányoknak nem is lesz mindig lehetőségük hazarepülni, a családtagjaik biztosan jó kezekben lesznek.
Kiemelt képünk forrása: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián (A képen balra Ndefoh Rebecca Uju, jobbra Nworah Chineld Mariadorathy Trinity)
