Kiestünk a Labdarúgó Európa Bajnokságból, de a gombfociban nyerők vagyunk! Hogyan lett a gombfociból szektorlabda? Hogyan kapott ki a magyar válogatott a magyaroktól a világbajnoki döntőben? Mindezekről az érdekes kérdésekről Horváth Imrével a Szektor Labda Szövetség elnökével beszélgettünk.
– A szektorlabda a gombfociból nőtt ki, de hogy is indult meg a játék története?
– Valóban, a szektorlabda története nem válaszható szét a gombfocitól. A múlt század elejére a labdarúgás idehaza is roppant népszerűvé vált. Ám, nem lehetett mindig kergetni a labdát, hiszen akkor nem voltak fűtött gyepű stadionok. Ha leesett a derékig érő hó, akkor a játék meghiúsult.
Leleményes déd- és nagyszüleink kitalálták, hogyan is lehetne ezt futball utánzó játékot az asztalra varázsolni.
Kabátgombokból lettek a játékosok és azokkal pöckölgették a labdát, ami egy inggomb volt. A magyar gombfoci játékélménye olyannyira jól sikerült, hogy a külföldiek a mai napig azt mondják, hogy nagyon futballszerű találmány.
hirdetés
Gombfoci az 20. század közepén (Forrás: Fortepan.hu Fotó: Dömölky Etelka)
– Mennyire volt hazánkban jelentős a gombfocizás?
– Talán elég csak egy történetet mondanom, hogy a játék társadalmi presztízsére rávilágítsak. A rendszerváltoztatás után szövetségünket sok egykori, ’56-os menekült is felkereste. Elmondták, hogy amikor átszöktek a zöld határon, akkor két dolog volt náluk:
minden értékük aranyra váltva, valamint a gombfoci csapatuk.
Ebből következtetni lehet, hogy egy férfiember lelke számára milyen sokat jelentett a gombfoci csapata. Nem is véletlenül szállt ez a játék apáról-fiúra.
– Ma mennyire mozgatja meg a fiatalokat ez a játék?
– Ma is vannak fiatal játékosok, akik érdeklődnek a gombfoci iránt, ugyanakkor a különböző elektromos találmányok és számítógépes játékok mellett kevesebb idejük van erre. Az online térben történő játékok elkényelmesítik az ifjúságot.
Sok fiatal megelégszik a kicsit egyszerűbb szórakozással is.
A versenyszerű gombfocihoz – vagyis a szektorlabdához – futballszerű taktikai érzékre, biliárdszerű célzó képességre és sakkszerű előrelátásra, több lépésre előre való tervezésre van szükség, de fontos az is, hogy legyen önismeretünk, emberismeretünk, valamint tudjunk hosszasan, magas szinten koncentrálni. Nagyon sok múlik a szem-kéz koordinációs képességein is.
Gombfoci az 20. század közepén (Forrás: Fortepan.hu Fotó: Dömölky Etelka)
– Miért lett a gombfoci neve a szektorlabda?
– Ennek hosszú története van, dióhéjban annyi, hogy már sok-sok évtizede nem gombokkal játszanak a játékosok, hanem külön erre a célra készült műanyagbábukkal. Elődjeink 1958. november 30-án a Kárpátia Étteremben alakították meg az első országos szervezetüket, ahol közel kétszáz, gombfocizó baráti társaság képviselője jelent meg.
Az akkori összejövetel célja az volt, hogy az addig életben lévő eltérő szabályokat egységesítsék és hogy létrehozzanak egy szövetséget, mely a bajnokságot lebonyolítja.
Így jött létre a Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség.
A 2000-es évek végén azt tapasztaltuk, hogy – magyarra fordítva – számos más játék nemzetközi elnevezésében szintén benne van az „asztali labdarúgás” szó, mely nem volt szerencsés. Nem akartuk, hogy összekeverjenek minket a „csocsósokkal”. Így 2003-ban a jellegzetes passzolási szabályról, szektorlabda lett az egykori asztali labdarúgásból. 2004-ben pedig létrehoztuk magát a Magyar Szektorlabda Szövetséget is.
– Ha jól értem akkor az elmúlt közel két évtizedben külön működött a Magyar Asztali Labdarúgó Szövetség, valamint a Szektor Labda Szövetség?
– Igen, valójában a szektorlabdázók kétféle képen gondolkodtak. Voltak, akik szabadidősportként élvezték a játékot, mások szigorú versenysportként gondolkodtak a szektorlabdáról. Ez a két nézet egy ideig megosztotta a versenyszerűen gombfocizókat, de nem rég mindkét szövetség engem választott elnökének, mellyel új korszak vette kezdetét. A „két szövetség elnökei leültek egymással tárgyalni”, és nagy vitában sikerült megállapodni saját magammal, melynek során összebékítettem a két irányzatot, amelyek most jól megférnek egymással egy rendszeren belül.
– Nemzetközileg, hogy áll a magyar szektorlabda? Kik a legnagyobb riválisaink a játékban?
– A nemzetközi porondon a magyarok az ellenfeleink. Egyszer elő is fordult, hogy kikaptunk tőlük a világbajnoki döntőben.
– Hogy-hogy?
– Arról van szó, hogy a gombfoci a történeti Magyarország területén már ismert volt, mire megtörtént a trianoni országvesztés. Azaz Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken már a polgári családok gyermekei ismerték a gombozást. Későbbiekben olyan érdeklődés mutatkozott a játék iránt, hogy például a vajdaságiak és az erdélyiek is átjártak a magyar bajnokságba játszani. Leigazoltak, itteni csapatokba játszottak, itt edződtek.
Így történt meg az, hogy a 2015-ös, Debrecenben megrendezett világbajnokság döntőjében a román válogatott – akinek minden tagja magyar volt – legyőzte a magyar válogatottat.
– Gyakorta felmerül, hogy mennyire nevezhető hungarikumnak ez a játék?
– Sok sportág szövetsége sok milliós támogatást kap arra, hogy működtesse saját bajnoki rendszerét. Ezzel szemben mi saját erőből, állami támogatás nélkül működünk, sőt, még arra is telik az energiánkból, hogy más országokban is meghonosítsuk a magyar kultúra eme kreatív kis szeletekéjét.
Mindeközben őrizzük világelsőségünket!
Sőt, ugyancsak önerőből még világversenyeket is rendezünk. Most például ősszel Erdélyben tervezünk Európa-bajnokságot lebonyolítani, ha a járványhelyzet engedi. Ezekre igazán felfigyelhetne az egyébként sportbarát kormány.
Tóth Gábor
Szőke István a vörös cékla miatt maradt le az olimpiai aranyról
Kiemelt képünk forrása Fortepan.hu, fotó: Dömölky Etelka
