Néhány anarchista antifasisztán, illetve szélsőséges iszlamistán kívül egész Európa döbbenten nézte bő két évvel ezelőtt, ahogy égett a párizsi Notre-Dame. Micsoda érték megy veszendőbe – sóhajtott még az ateista is, hisz mégiscsak kultúránk egy darabjáról van szó. Néhány erős kép hatására egy este erejéig millióknak esett le, mit is jelent egy templom – hogy azután az üszkös romok kihűlésekor mindez gyorsan feledésbe is merüljön.
Amikor idén februárban Lille-ben hatalmas munkagépekkel, szántszándékkal megkezdték egy impozáns XIX. századi templom bontását, arról már alig-alig érkezett hír (pedig igen sokatmondó a tény, hogy a helyi katolikus egyetem dózeroltatta el Isten házát, hogy tantermeket építsen pont arra a telekre – más ingatlanon biztos nem stimmelt volna a feng shui); mint ahogy arról se hallani, hogy Anjou régióban ezekben a napokban hat templom eltüntetését készítik elő. Az indok: drága lenne a felújítás és költséges a fenntartás. A most halálra ítélt épületek egyikét már hét éve bezárták, romló állapota miatt – mindössze 150 éves templomról van szó, amelyet azonban a jelek szerint nem tartottak fontosnak időben renoválni, most pedig már nem is szándékoznak megmenteni.
Ellenben a mecseteken Franciaország-szerte serényen dolgoznak az építőmunkások: Strasbourgban épp egy 6900 négyzetméteres épül, amely így (Európa legnagyobb muszlim templomaként) méretesebb lesz, mint a város híres katedrálisa. Az építkezést a zöld önkormányzat pénzzel is támogatja; egy hatalmas betontömeget képzeljünk el két minarettel – nem valószínű, hogy rajta lesz Európa legszebb építményeinek ezres toplistáján, viszont 2500 hívő el fog benne férni kényelmesen. Az is egy szempont, a kereslet határozza meg a kínálatot.
Minderre legyinthetnénk, mondván: tipikus hanyatló Nyugat, lapozzunk. De talán mégis érdemesebb számba venni a tanulságokat: melyik az az irány, amerre nem érdemes fordulnunk, mert még a végén magunk is ebbe az utcába jutunk.
Amikor Dobrev Klára összevont szemöldökkel és megvetőleg szögezi le az Országházban, hogy ő márpedig miniszterelnökként haladéktalanul a kukába dobná a költségvetést, mert az hótfölösleges dolgokra, például templomokra „szórja” a pénzt, vagy amikor a balliberális média „Ismét több mint 200 milliót herdál el a Fidesz” típusú címekkel kelti a hangulatot amiatt, hogy az építőipart pörgetve egyebek mellett kicserélték egy barokk műemléktemplom elektromos és vízelvezető rendszereit (megelőzendő a jóval költségesebb tűz- és vízkárokat), akkor abból indulhatunk ki, hogy egyes körökben nálunk is komoly igény van a templomok elhanyagolására. Minek azokra költeni, oldják meg a csuhások, finanszírozzák teljes egészében a hívek – mintha a János-hegyi Erzsébet-kilátót a kirándulók befizetéseiből újítanák fel, mondván: ne költsék ilyesmire azoknak a pénzét, akik rühellik a hegymászást. Viszont nyilván álljon ott szépen kisuvickolva, hogy ha mégis kedve szottyan a polgárnak, pózolhasson előtte egy szelfi kedvéért, vagy büszkélkedhessen külföldi vendégének hazánk épített örökségével.
hirdetésA dolognak ezen a részén persze csak a választásokon való részvétellel lehet segíteni, távol tartva a hatalomtól azokat, akik korábban PPP-konstrukcióban építtettek búzamezők alá autópálya-alagutakat (2040-ig fizetjük, jó móka, 2853 milliárd forint lesz a végső kárösszeg), de a templomfelújításokat tartják esztelen pénzkidobásnak.
Akad azonban egy másik tényező is, amely szerencsére még inkább rajtunk áll. A Franciaországban most lebontandó templomoknak (és a sörözővé vagy fitneszközponttá alakított társaiknak) van egy közös vonásuk: tartósan kevés volt bennük a hívő. Márpedig úgy valóban kevéssé észszerű a templom nyitva tartása, világítása és fűtése, ha még a hívők többsége is csupán időnként tér be, ahogy épp hirtelen késztetést érez. Amikor tehát progresszívék azt hirdetik a Facebookon, hogy bőven elég otthon imádkozni, hisz Isten mindenütt jelen van, az nagyon jól hangzik, csakhogy ez a felfogás vezet aztán egy nap oda, hogy rájönne az emberre a gyertyát gyújthatnék vagy esetleg a szentségekhez járulhatnék, de a templomra addigra már lakat került. Nem volt rá megfelelő kereslet.
Ezért miközben borzongva nézzük, hova süllyedt a templomeldózeroló Nyugat, az se ártana, ha most, a harmadik hullám lecsengésével és a vakcinabőség közepette lassan mindenki visszaszokna a templomba a kétségkívül igen kényelmes internetes közvetítések nézése helyett.
Sőt, a pünkösd a korábban távolmaradóknak is kiváló alkalmat kínálhat egy új kezdetre: maszkban, távolságtartással lehet meghúzódni valamelyik padban, vadidegenként is. Ha a terasznyitás eufóriája után tudnánk annyian ünnepelni a templomokban is az újjászületést, hogy helyhiány miatt a templomkertekben és a járdákon is hívek imádkoznák végig a miséket, akkor megnyugodhatnánk, hogy a gyönyörűen felújított magyar templomokat egyelőre nem kell félteni.
Francesca Rivafinoli
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók.
Kiemelt képünk képernyőkép, forrása a YouTube.
