Növekszik a társadalmi frusztráció Franciaországban

Franciaországban az elmúlt évtizedekben jelentős társadalmi frusztráció alakult ki, melyet elsősorban a fiatalok tartanak konfliktussal telinek. A növekvő problémák ellenére Párizs nem mondott le a világpolitikai szerepéről. Franciaország jelenéről Soós Eszter Petronellával, a Milton Friedman Egyetem adjunktusával beszélgettünk.

– Hogyan változtatta meg Franciaország szerepét az, hogy a britek elhagyták az Európai Uniót?

– Egy jelentős tagállam távozott, melynek következtében megnövekedett az Európai Unióban maradt nagy országok súlya. Franciaország számos tekintetben egyedülálló helyzetbe került az európai közösségen belül.

Ne feledjük Franciaország az egyetlen atomhatalom az európai integrációban, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjaként csak a franciáknak van vétójoguk.

– Ez a politikai súlyponteltolódás hogyan változtatja meg az európai politikai integráció lehetőségeit?

– Franciaországnak komoly ambíciói vannak az európai politikai integráció létrehívásában. Ebben az elhatározásában korábban éppen a brit hozzáállás hátráltatta. A szigetország vezetése ugyanis nem egy értékalapú, hanem csupán egy piaci közösségnek tekintette az Európai Uniót. Franciaország és Németország számára az európai politikai integráció azonban nem csupán egy gazdasági projekt. Ebben látják egy esetleges európai háború megelőzésének a legfontosabb eszközét, ezért beszélnek az integrációról egyfajta értékprojektként.

A franciák nem hangsúlyozzák túl, de tény, hogy a Brexittel egy nagy lehetőséget kaptak arra, hogy a politikai elképzelésüket jobban érvényesítsék az unióban.

Van egy Macron-féle szuverén Európa-koncepció, mely szerint az Európai Uniónak egységesen és erős szereplőként kell részt vennie a többi nagyhatalom érdekeivel szemben. Ez nyilván illeszkedik az újonnan kialakult politikai struktúrához.

Francia idegenlégiós. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)

– A franciák nemzetállamokban vagy az Egyesült Európai Államokban gondolkodnak?

– A kormányzati és az elnöki kommunikáció nem az ellentmondást keresi a két elképzelés között, hanem az abból származó előnyöket. A franciák nemzetben gondolkodnak, de tudják, hogy egyedül az európai nemzetállamok nem maradhatnak befolyásos szereplők.

A franciák felismerték, hogy ha ezt nem teszik meg, akkor nem játékosai, hanem játékszerei lesznek a világpolitikának.

Ezért hangsúlyozzák azt, hogy közösen kell fellépni a riválisokkal szemben, hogy saját gazdasági és politikai értékeiket meg tudják óvni. Sok mindent föderálisabb módon szemlélnek, mint mi, magyarok, de ettől még ők sem akarnak a nemzetállamok nyújtotta kereteket túlhaladni.

Jövőre választások lesznek Franciaországban. Melyek a legjelentősebb társadalmi problémák?

– Az egyik legaktuálisabb a koronavírus-járvány, melynek nemcsak egészségügyi következményei vannak, hanem gazdasági jellegűek is. A francia állam nagylelkűen átvállalta a nehéz helyzetbe került gazdasági szektoroktól a befizetéseket, melynek hatására jelentősen megnövekedett az államadósság.

A színfalak mögött élénk vita folyik, hogy ezt a hatalmas adósságot hogyan és milyen ütemezésben fizessék vissza.

Mindez számos fejtörést okoz majd a későbbi kormányzatoknak is. Ennek a gigantikus adósságnak a visszatörlesztését ugyanis csak adóemelésekkel, az állami kiadások csökkentésével és egy új elosztási logika mentén lehet megoldani. Ezek mind komoly társadalmi konfliktusokhoz vezethetnek.

Francia sárga mellényesek idővel visszatérhetnek az utcára (Forrás: Pixabay.com)

– A franciák szeretik látványosan az utcára víve eldönteni ezeket a társadalmi problémákat.

– Igen, éppen a másik, felszín alatt lappangó problémát azok a társadalmi konfliktusok jellemzik, melyet a sárga mellényes mozgalom jelképez. Ők testesítik meg a vidéki alsó középosztály véleményét.

Azt az üzenetet hordozzák, hogy a középosztály felemelkedésének lehetőségei az elmúlt évtizedekben meglehetősen bezárultak.

Ez egy komoly feszültség – noha most a járvány és más események hatására a sárga mellényesek nem aktívak –, de maga a társadalmi törésvonalak megvannak, melyek beilleszkednek abba a lokális-globális törésvonalba, mely a francia politikát jellemezi. Szólni kell arról is, hogy vannak olyan társadalmi rétegek – amelyek közelebb vannak a globális jövedelemtermelő központokhoz –, amelyek viszont jobban érzik magukat ebben a globális világban. Akik ettől viszont távol állnak, másképpen látják a világot, például az Európai Unió keleti bővítésében is csak veszélyt látták meg.

Az ő szemszögükből arra a következtetésre jutottak, hogy csak jön az olcsó keleti munkaerő, az építőipari vállalkozó, a fuvarozó és elveszi előlük a munkát.

– A híradásokban talán a leggyakoribbak a migrációval kapcsolatos problémák.

A franciák szeretik a társadalmi kérdéseiket az utcán is hangoztatni (Forrás: Pixabay.com)

– Igen, a választások kontextusában is jelentős, harmadik nagy társadalmi konfliktus pedig a bevándorló származású népességhez kötődik. Itt is megjelenik ugyanaz a probléma, ami a társadalmi mobilizáció nehézkességeiben érhetők tetten. Ennek hatására számos szociális és kulturális probléma jelentkezik a francia hétköznapokban. Jelenleg is zajlik egy nagy vita a köztársaság értékeit megerősítő értékcsomagról, ismertebb nevén: a szeparatizmus elleni törvénycsomagról. Mindez nyilvánvalóan megkerülhetetlen lesz a 2022-es választások során.

– Franciaországban hosszú hagyománya van az együttélésnek. A párhuzamos társadalmak kiépülése az azzal járó konfliktusok minden bevándorló generációra jellemzőek?

– Nem, jelentős különbségek vannak. Például a második világháború után volt egy jelentős dél-európai bevándorlási hullám Franciaországba. Akkor portugálok és spanyolok érkeztek. Ők másmilyen módon illeszkedtek be, mint azok a franciák, akik a gyarmatbirodalomból telepedtek vissza. Megint mások voltak azok a vendégmunkások is, akik ugyan nem voltak francia állampolgárok, de ugyancsak a gyarmatokról érkeztek a 60-as és 70-es években. Ők még erőn felül be akartak illeszkedni, hiszen – az eredeti helyzetükhöz képest – egy jelentős társadalmi mobilitás történt meg az életükben. Akkoriban nem voltak ilyen típusú társadalmi problémák Franciaországban. A második és a harmadik generációnál azonban már más a helyzet.

– Miért?

– Mert az ő esetükben már nincsenek meg az eredeti referenciák. A francia unokát nem érdekli, hogy a nagyapjának mennyivel rosszabb volt az élete Algériában, mint most. A fiatalok referenciája a francia középosztály, annak élete és kereseti lehetőségei. Itt jön ismét képbe, hogy a középosztály és a felfelé mobilizálás lehetősége mennyire zárttá vált Franciaországban. Az oktatás konzerválja a különbségeket, nehézkesen működnek a prioritás élvező oktatási zónák stb.

 
Mindezek hatására egy jelentős társadalmi frusztráció alakult ki, melyet elsősorban a fiatalok tartanak konfliktussal telinek.

A francia ifjúság nem érzi azt, hogy a köztársaság kezet nyújtott volna céljai, álmai elérésében. Magára hagyottnak érzi magát. Keresik a saját, szüleik és nagyszüleik identitását. Ebben a bizonytalan helyzetben viszonylag könnyen megszólíthatók olyan identitáspolitikai hívószavakkal, melyek szélsőséges esetekben akár vallási radikalizmushoz is vezethetnek. Fontos ehhez hozzátenni, hogy a vallási feszültségek általában a muszlimok és a zsidók között jellemzőek. Antiszemita motivációból azonban sajnos több zsidót is megöltek Franciaországban. A keresztény közösségeket inkább temető- és templomgyalázások érik, azaz, vagyon- és kegytárgy elleni bűncselekmények. A személyek elleni fellépések nem jellemzőek Franciaországban sem.

 

Tóth Gábor

Tizenhat év után eshet ki a CDU/CSU a német kormányból, ha nem vigyáz

A járvány kikezdte a németek lelki jólétét

Háború robbanhat ki Kína és az Egyesült Államok között

Kiemelt képünk forrása Pixabay.com

Iratkozzon fel hírlevelünkre!