A magyar nyelv és a magyar etnikum eredete nem feltétlenül függ össze

A magyar őstörténet kérdéseit csupán a nyelvtörténet eredményei alapján nem lehetséges megválaszolni – mondta Pomozi Péter, a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont vezetője, akivel a magyar nyelvtörténetről és annak „felhasználhatóságáról” beszélgettünk.

– Egyesek felülértékelik, mások pedig alábecsülik a nyelvtudomány szerepét a magyarság eredetének megismerésében. Nyelvtörténészként hogyan látja, hol lehet az igazság?

– A kérdés roppant összetett, nem véletlen, hogy sok a félreértés. Magam is gyakorta tapasztalom, hogy még a nemzeti szellemű értelmiségben is vannak félreértések a magyar nyelvtörténet kutatási eredményeivel kapcsolatban.

Tisztába kell lenni, hogy a magyar nyelv eredete és a magyar etnikum eredete közé nem tehetünk egyenlőségjelet, mivel a népek és nyelvek külön életet élhetnek.

Ha a magyarság múltjára vonatkozóan keressük a válaszokat, akkor azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy amikor mi – a 21. században – a magyar nemzetről, a magyar népről beszélünk, akkor mi a modern nemzet fogalma szerint gondolkodunk. Ez a konstrukció viszont csak két-háromszáz éve született meg. Honfoglalóinkhoz más fogalmi kereteken keresztül kell közelednünk.

Mai nemzeti identitásunkban döntő szerep jut a nyelvnek, de nem biztos, hogy ez régen is így volt.

Egy törzsszövetséget más elemek is összeköthettek. Ami bizonyos az az, hogy a magyar őstörténet kérdéseit csupán a nyelvtörténet eredményei alapján nem lehetséges megválaszolni.

Pomozi Péter, a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont vezetője (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

– A nyelvészet ezek szerint csak részben tudja meghatározni, hogy hol élt együtt a magyarság?

– Igen, a történeti kutatásokban a nyelvtörténetet nem lehet abszolutizálni. A magyar törzsek eredetének összetett kérdéskörét, hogy legalább részben megválaszolhassuk, ahhoz nem lehet elég egyetlen tudománynak az ismerete. A nyelvészet, a folklór, a régészet, az archeogenetika stb. összehangolására van szükség.

A magyarság eurázsiai útját tehát a különböző tudományterületek együtt gondolkodása jelölheti ki.

– A magyar nyelv finnugor rokonsága újra meg újra felmerül. Ma mennyire állja meg a helyét ez az elmélet?

– A 19. századi történeti nyelvészetben létrejön a modern nyelvcsaládelmélet, melynek eredményeképpen megrajzolták a különböző nyelvcsaládokat, úgy, mintha azok egy családfa részei lennének. Akkoriban mindenki úgy vélte, hogy a nyelvek régmúltba való visszavetítésével megismerhető valamiféle ősnyelv, melynek azonosnak kell lennie a feltételezett ősnéppel.

Ez a tézis sokáig tartotta magát, de mára egyértelművé vált, hogy alapvető tévedésekre épült.

A nyelvészekre nagy hatást gyakorolt Charles Darwin Fajok eredete című munkája. A biológiai származás, a természettudományos elmélet sémáit a nyelvekre is igyekeztek átültetni. A nyelvek fejlődését és leágazását is úgy rajzolták meg, mintha az egy darwini, evolúciós ábrázolás lett volna. A mai nyelvtörténészek közül már senki sem gondolja, hogy ez a megközelítés valós eredményekhez vezetne.

Nyelvcsaládok – A világ legnagyobb nyelvcsaládjai (Forrás: Wikipedia.hu)

Ez persze nem jelenti azt, hogy az elmúlt évszázad nyelvrokonítási vizsgálatai rosszak lettek volna, csupán annyit, hogy az egész kérdéskört másképpen kell értelmezni. A nyelvrokonság jóval bonyolultabb, mint ahogy azt korábban vélték.

Ez persze azon nem változtat, hogy például a magyar, a mari, a manysi, az észt nyelvrokon, a magyar és az etruszk pedig nem.

Az igazi kérdés, hogy mi okozta a nyelvi homogenizációt? Ami létrehozott egy-egy nyelvcsaládot.

– Mára már nagyon kevesen, kisebbségben élők beszélik a nyelvüket, de régen is így volt ez?

– Nehéz megítélni, hogy ma egy néhány ezres populáció mekkora lehetett 1500-2000 évvel ezelőtt. A honfoglaló magyarság lélekszámának megállapításával kapcsolatban is óriási eltérések vannak, másként vélekednek történészek, nyelvészek és az archeogenetikusok. A néhány ezrestől százezresig hangzanak el vélemények és becslések.

– A nyelvészek előszeretettel foglalkoznak a lótartással kapcsolatos szavak vizsgálatával. A manysik és hantik esetében megvan ez a párhuzam?

– Igen, nagyon sok közös elem van, ami arra utal, hogy a manysik és a hantik sem voltak mindig a szibériai mocsárövezetbe beszorulva. Lehetséges, hogy az uráli átjáró környékén vagy attól nyugatabbra is éltek. Forrásokból ismerjük, hogy a 17. században az elszegényedett manysi törzsek is óriási anyagi áldozatokat vállaltak egy-egy lovas temetésért. Azaz a lókultusz közel ezer évvel később is fontos volt akkor, amikor már a lovakat messzi földről kellett hozni egy-egy módosabb temetkezéshez.


Tóth Gábor

Kémcsövek tárhatják fel a magyar őshaza rejtélyét

Rokonsági alapon szerveződhetett az avar kori elit az ELTE kutatói szerint

A magyarság eredetének kérdésköre nemzetközileg is jelentős tudományos probléma

Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasárnap.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre!