Elérkezett a techcégek diktatúrájának kora

Egy ideig úgy tűnt, hogy az ausztrál kormány megnyerheti a Facebook ellen indított harcot. A techóriás azonban olyan vehemenciával lépett fel Candberra ellen, hogy az - ha nem is kapitulált, de - meghátrált. Az esetnek az egész világra ható következményei lehetnek.

Az ausztrál kormány nemrégiben megelégelt, hogy a nagy techcégek szabályozatlanul működnek az országban, és felhasználóikból, az általuk fogyasztott hírekből még hasznot is húznak. A kabinet ennek megakadályozására egy olyan törvénytervezetet készített, amellyel – védve az újságírókat és az ország sajtóját – arra kényszerítette volna a Facebookot és a Google-t, hogy fizessenek a különböző tartalomszolgáltatóknak abban az esetben, ha a techcégek számára az adott médium generál kattintást, látogatást. A tervezetre az érintett vállalatoknak volt idejük felkészülni, folytathattak volna tárgyalásokat a médiacégekkel.

A Facebook azonban más utat választott: a jog elfogadása helyett nyíltan szembeszállt azzal. Ilyenre nem volt példa, mióta a vállalat elkezdte a működését.

A közösségimédia-óriás ugyanis a múlt héten nyílt nyomásgyakorlásba kezdett. Megszüntette az ausztrál híroldalak megoszthatóságát, olyannyira otromba módon komolyan véve saját döntését, hogy a helyi meteorológiai szolgálat, vagy éppen a hivatalos koronavírus tájékoztatási oldal sem tudott híreket megosztani. 

Az állóháború azonban csak pár napig tartott, és végül az ausztrál kabinet volt az a fél, amelyik engedett.

Az egyezség értelmében a Facebook két hónapot kap arra, hogy tárgyaljon az érintett médiaszolgáltatókkal a híreik felhasználása utáni anyagi ellentételezésről. Az eset nyomán rémisztőbbnél rémisztőbb forgatókönyvek sejlenek fel előttünk…

Kezdjük azonban annak a ténynek a kinyilatkoztatásával, amit szívesen megspórol magának a Facebookot gyalázó kedves Olvasó:

ezt a céget, ezt a platformot mi tettük azzá, ami. A fejlett világ társadalma emelte oda, ahol most van. Mi „függtünk rá”, mi osztjuk meg a képeinket rajta, mi olvassuk a híreket a hírfolyamunkat pörgetve.

Mert ezt sem szabad eltagadni: a Facebook mára az elsődleges hírforrássá vált. Már nemcsak az ismerőseinkkel kapcsolatos történésekről tájékozódunk innen, hanem a világ dolgairól is itt szerzünk tudomást. Kinek kinek habitusától függően két-három, adott esetben nyolc-tíz hírportál is szerepel a kedvencei között, és szinte csak azt olvassa el, amit „feldob neki a Facebook”. Persze, ez sokszor a tartalom-előállítók számára is a könnyebb út volt az olvasók felé. A rendszer, egyre nagyobb zökkenőkkel ugyan, de jól működött. Egészen mostanáig.

A Facebook, a hírszolgáltatók és az olvasók közötti megegyezésnek azonban az Ausztráliában történtek után jó eséllyel vége szakad.

Sokáig lehetett az az ember érzése, hogy a techóriás nem él vissza azzal a bizalommal, amelyet hallgatólagosan belé fektettek az emberek. Aztán választásról választásra haladva kiderültek a turpisságok, az egyik oldalnak történő kedvezések, az algoritmus-átállítások. Ami viszont az elmúlt egy-másfél hónapban történt, az túlment minden határon. Kezdődött Donald Trump fiókjának felfüggesztésével, majd törlésével, amelyről itt írtunk bővebben. Ami pedig Ausztráliában történt, az azt mutatja, hogy

a Facebook és annak vezetője, Mark Zuckerberg, egyértelműen a törvények felett állónak érzi magát, és azt gondolja, kénye-kedve szerint rángathat kormányokat. És ami a legfájóbb: igaza van.

Ki kell mondanunk: megérkeztünk a Facebook diktatúrájának korába. A vállalat már nem is rejti véka alá az akaratát – nyíltan mindent megtesz annak érvényesítéséért. Eddig azt gondoltam, a kormányokon a sor, hogy gátat szabjanak ennek a veszélyes folyamatnak. Ez azonban nem elég. A Facebookot mi, felhasználók tettük naggyá. Nekünk kell tovább formálunk, vagy ha nem megy – megszabadulnunk tőle.

 

Kaszab Zoltán

 

A Facebook-cenzúrához kapcsolódó írásainkat ide kattintva olvashatja

 

Már a híreket is tiltja a Facebook

A Facebookon már az is tiltást ér, ha egy házassági fotón egy férfi és egy nő szerepel