Joseph De Maistre 200 éves gondolatai aktuálisabbak, mint valaha

„Franciák! A pokolbéli dalok, az ateizmus istenkáromlása, a halálhörgés; az átvágott torkú ártatlanok hosszú szenvedése, a gyújtogatások fénye […] az erkölcsök és a nép hitének meggyalázása, a rémtettek ezrei: megtévesztőitek és zsarnokaitok erre alapozzák azt, amit úgy neveznek: a ti szabadságotok!
[…]
A terrortól halálra ijedt, a külpolitikai hibáktól elbátortalanodott francia polgár bezárkózott egy olyan önközpontúságba, ahol már csak saját magát képes látni, valamint azt a helyet és azt az időpontot, amelyben létezik. Franciaország száz és száz különböző pontján gyilkolhatnak le embereket; nem számít, hiszen nem ő az akit kirabolnak, lemészárolnak, de ha az ő utcájában, az ő szomszédságában követnek el egy ilyen merényletet? Az se számít? Már túl vagyunk rajta, most már minden nyugodt. Kétszer elfordítja a kulcsot a zárban, és már nem is gondol rá: egy szóval összefoglalva: minden francia boldog, amikor nem őt mészárolják le.

A Századvég gondozásában megjelent kötet borítója

[…] Az összes restaurációs, kreációs tervekből éppen csak az Istent felejtették ki. Elválasztottak benneteket Tőle, és most komoly szellemi erőfeszítést kell tennetek, hogy gondolataitokban felemelkedjetek minden létezés kimeríthetetlen forrásához. Ti csak az embert akarjátok látni: gyenge, függő, korlátozott cselekvését, megrontott, csapongó akaratát, és a mindenek fölött álló ok létezése számotokra csak egy elmélet. Észrevétlenül mégis nyomást gyakorol rátok, körül vesz benneteket: érinthető közelben van, az egész világegyetem hirdeti létét. Amikor azt halljátok, hogy nélküle csak rombolásra lesz erőtök, nem valami üres elmélettel fárasztanak benneteket; ez az elmúlt századok tapasztalatára alapozott, gyakorlatban igazolt, az emberi természet ismeretéből fakadó igazság.”

Joseph de Maistre

A francia forradalmi köztársaság – amelyről Joseph de Maistre konzervatív katolikus politikai gondolkodó és diplomata 1796-ban kiadott művében a fentiek szellemében elmélkedik – igen sok azonosságot mutat korunk Franciaországával. A francia forradalom véreskezű, keresztényellenes – jóllehet sokak által „felvilágosultnak” és „nagynak” titulált… – uralma a közbiztonság totális csődjét, a hagyományok és a hagyományokhoz ragaszkodó jámbor lakosok kiirtását hozta magával.

Joseph de Maistre a régi rend híveként komoly publicisztikai harcot viselt a „köztársasági” eszmével szemben. Munkáiban az egyházi és a világi hatalom kapcsolatáról, az ember természetéről, a keresztény társadalom rendjéről értekezett, kőkemény konzervativizmusával hirdette a felvilágosodás csődjét – és a hierarchia feltétlen szükségességét.

Azét a hierarchiáét, amely az isteni gondolatból származik, és amely feltételezi, hogy a szuverenitás nem lehet a népé, egyedül csak az Isten által rendelt uralkodóé és a pápáé, és amely szuverenitásnak mindig Istent kell szolgálnia.

Korunk liberális „széplelkeinek” még ma is összeszorul a gyomra, ha meghallják a nevét; nem csoda, hogy oly gyakran próbálják mocskolni, és minél jobban kitörölni a kollektív emlékezetből. Ezért annál is inkább forgassuk a nagy gondolkodó írásait, amelyekben Isten – és az általa rendelt hatalom – feltétlen szolgálatára hív minket!

 

Chvála Márton

Az idézet forrása: Joseph de Maistre: Elmélkedések. 2020 Századvég (ford: Molnár Attila Károly)

Kiemelt képünk forrása: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo