Egész héten azt olvasom a Demokratikus Koalíció oldalán, hogy Orbán Viktor november 9-én leállította az országot. Tudja esetleg valaki, hogy melyiket?
Mert részemről például a napokban eljutottam fodrászhoz és vásároltam téli cipőt – ez ugyanis az állítólagosan „leállított”, „nem működő” Magyarországon minden további nélkül lehetséges jelenleg is, nem úgy, mint például Belgiumban vagy Franciaországban, ahol nem az van, hogy este hétkor be kell zárni, hanem egyáltalán ki se lehet nyitni, már vagy két hete. Az élelmiszerbolt persze kivétel, de olyan nincs, hogy elmegy a belga egy Colruytba, és ott a tej és a kenyér mellé – ha már úgyis ott van – betesz a kosárba egy társast karácsonyra a családnak, meg egy csomag zoknit, mert sorra lyukadnak ki a régiek; nem, ilyen elhajlásokra nincs mód, a nem alapvető termékeket árusító polcokat ugyanis Belgiumban szigorúan el kell zárni a vásárlók elől. Tessenek inkább rendelni a Luxemburgban adózó amerikai multitól.
Napközben sincs tehát mászkálás arrafele, de olyannyira, hogy a franciák még egyénileg is csupán lakóhelyük 1 kilométeres körzetében végezhetnek testmozgást, legfeljebb napi egy óra időtartamban, minden esetben kitöltve előtte egy hivatalos papirost, amelyen nyilatkoznak a lakáselhagyás pontos időpontjáról és céljáról („Alulírott, XY, születési hely és idő, lakcím, nyilatkozom arról, hogy leviszem megpisiltetni a kutyát, keltezés, óra, perc, aláírás”, nem vicc). Ott, a liberté földjén nincs magányos erdei séta meg hétvégi biciklizgetés, csak úgy, szabadon, akár két kilométerre is, mint a mi kis diktatúránkban. Ha tehát a DK a miniszterelnök teljesítményéről kiállított bizonyítványnak tekinti az ország mostani „leállítását” – márpedig teljesen egyértelműen ezt teszi –, akkor megállapíthatjuk, hogy a gyurcsányi kritériumrendszer alapján az Orbán-kormány az osztrákokkal holtversenyben minimum közepes, míg a belgiumi szivárványkoalíció kettes alá, Macronék pedig buknak.
De persze a párt még véletlenül se terheli szavazóbázisát olyan információkkal, amelyekből kiderülne, a Lajtán túl is tobzódnak a vírusok – mi több, ott is halnak meg emberek. Igaz, az elég bénán hangzana, ha Gyurcsány Ferenc azt mondaná bele a kamerába, hogy „véreim, ezen a héten többször is jobb volt hazánk koronavírusos halálozási mutatója, mint a dúsgazdag Svájcé, és összességében is jobban állunk”.
Merthogy ez a kimutatások alapján maradéktalanul megfelelne a valóságnak, viszont egyáltalán nem lenne alkalmas a hangulatkeltésre. Politikailag jóval kifizetődőbb azzal sokkolni a nézőket, hogy „magyar emberek százai halnak meg minden egyes nap”, ami egyébként – ha az összhalálozást nézzük, nem csak a covidosat – még igaz is, csak éppen ez nagyjából biológiai szükségszerűség egy közel tízmilliós országban, így ebben a formában köze nincs a járványhoz.
Sőt, ha átböngésszük a vonatkozó európai statisztikát, az is kiderül, hogy november elején, amikor sajnálatos módon száz fölé ugrott a napi koronavírusos halálozások száma, összességében még így is kevesebben hunytak el Magyarországon, mint az elmúlt évek azonos időszakában. Ebből kihozni azt, hogy „az Orbán-kormány alkalmatlan a kormányzásra, és elesett a vírus elleni harcban”, azért egyelőre kicsit erős – különösen, mivel az elmúlt hetekben egyebek mellett Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és Olaszországban jelentős többlethalálozás volt tapasztalható.
hirdetésA már kórházban fekvő koronavírusost természetesen nem feltétlenül vigasztalja az a tudat, hogy egyes nyugati országokban még rosszabb a helyzet, mint ahogy az se lenne túl okos, ha hátradőlnénk azzal, hogy gond egy szál se.
Az azonban nem mindegy, hogy a pillanatnyilag Covid-negatív dékás bácsit milyen idegállapotban találják az esetlegesen támadó vírusok – ha valakinek minden egyes sejtje be van pánikoltatva, adott esetben nehezebben produkálja az optimális immunválaszt.
Ezért ha én lennék a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, akkor a választóim permanens stresszelése helyett például D-vitamint osztogatnék, bevásárlószolgálatot indítanék, ügyes kis videókkal igyekeznék visszaadni a magányos idősek életkedvét, és úgy általában, bizonyítanám, hogy felelős politikus vagyok, akinek fő célja a haza boldogulása és minél több emberi élet megmentése. De persze ha a gátlástalan politikai haszonlesés a cél, akkor pont jó ez a reggel, éjjel meg este alkalmazott hergelés.
Francesca Rivafinoli
A szerző további írásai ide kattintva olvashatók
Kiemelt képünkön a börtönbe vonuló Császy Zsolt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt értékesítési igazgatója búcsúzik Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnöktől, a Demokratikus Koalíció elnökétől Tökölön 2017. szeptember 19-én. Császy Zsoltot június 8-án, Tátrai Miklóssal együtt, harmadfokon ítélte jogerősen letöltendő börtönbüntetésre a Kúria a 2008-as sukorói telekcsere ügyében. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
