– A Munkáspárt az elmúlt harminc év során „a pályán kívül” ugyan, de mindig ott volt a magyar politikai életben. Hogyan látja, harminc éve milyen lehetőségek előtt álltak a rendszerváltásra készülő országok?

– 1990-ig Magyarország vezető politikai ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt volt. A ’80-as évek végére a párt vezetésében többféle elképzelés látott napvilágot. Voltak olyanok, akik szerint a meglévő társadalmi rendszert kellett volna javítani, a szocializmus korszerűsítésével. Mások ennél messzebb mentek, „modellváltást”, de még nem rendszerváltást sürgettek. Végül volt egy harmadik elképzelés is, melyet első sorban az MSZMP liberális érzelmű tagjai erőltettek. Ők a gyökeres rendszerváltást sürgették, mely végül meg is valósult.

– Mennyire volt külpolitikai jellegű a térségben és Magyarországon a rendszerváltás kimenetele?

– 1917-ben Oroszország kiszakadt az akkori tőkés világból. Ezt a nagytőkés világ soha sem bocsátotta meg. A második világháború után ez történt Kelet-Európa országaival is. A nyugati világ mindig szerette volna visszaszerezni a piacait, amelyek számára további befektetési lehetőségeket és politikai uralmat jelentettek volna. Mindezt 1989-ig békés eszközzel – a szovjet katonai jelenlét miatt – nem tudták végrehajtani. A gorbacsovi politika megváltoztatta a korábbi politikai álláspontokat, megkezdődött az egyezkedés.

A rendszerváltás eredményeképpen a Nyugat azt kapta meg, amit szeretett volna: az övé lett a piacunk, majd a régiót hozzácsapták a katonai szövetségükhöz is. 

hirdetés

A nyugati országok a rendszerváltozás folyamatának nagy nyertesei.

A múlt héten más szavakkal, de a magyar miniszterelnök is ezt mondta a rádióban, hogy az ide érkező és itt lévő külföldi tőke rengeteg pénzt is visz haza. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nyereségük volt rajtunk.

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

– A NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozást annak idején nem támogatták. Milyen más lehetőséget láttak Magyarország számára?

– A Varsói Szerződés felbomlását követően Magyarország semleges állammá vált, ezt fenntartani jó lehetőség lett volna. A rendszerváltás után megjelent magyar politikai erők mindenáron a NATO-csatlakozást erőltették. Magyarország azonban nem 1990-ben, hanem csak 1999-ben lett NATO-tagállam, amikor az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének ez érdekében állt. A csatlakozás után két héttel – magyarországi területeket felhasználva – már meg is támadták Szerbiát.

Az Európai Unió más kérdés, mert az egy gazdasági integráció, melynek előnyei és hátrányai is vannak. Mi úgy gondoljuk, hogy jobban kellett volna mérlegelni, milyen hátrányokkal járhat a csatlakozásunk. Azt az első perctől lehetett látni, hogy az Unió érvényesíti a gazdag államok akaratát. Azóta nem változott semmi, a múlt heti brüsszeli események is azt mutatják, hogy az erősek és befolyásosak mindenképpen át akarják nyomni az akaratukat a kisebb tagállamokon.

Egykor a KGST-országokkal történő együttműködés más elveken alapult. Akkor Magyarország a mezőgazdasági termékeiért, buszaiért olajat, földgázt kapott a Szovjetunióból. Gazdasági termékeinkkel kiegészítettük egymás igényeit. Az elmúlt harminc évben azonban a nyugati országok kereskedelmével mi nem egészítjük ki egymást. Éppen ezért kellenek azok a hidak, melyek összekötnek Kelettel is.

– Ez a keleti nyitás nagyrészt azért megtörtént az elmúlt évtizedben.

– Hála a Jóistennek! Amikor a legtöbb magyar politikai erő és vezető lenézte Kínát, a Munkáspárt már akkor is sokra tartotta. 1990 novemberében ott jártam, és az akkori főtitkárral, Csiang Cö-min elnökkel is találkoztam. Később sokan mások is elmentek, mert rájöttek, hogy ez egy járható út.

Azért imádkozom, hogy az Orbán-kormány ne csatlakozzon az Amerika által szorgalmazott Kína-ellenes koalícióhoz.

A Kínával és Oroszországgal kialakított együttműködés nélkül nem képzelhető el Magyarország jövője.

– Mi jellemzi Európa és Kína kapcsolatát, gazdasági érdekeit?

– Ma a világ válságban van, amit nemcsak az mutat, hogy Európa lassabban növekszik, mint az ázsiai országok, hanem az is, hogy a koronavírus-járvány alatt az országok nem voltak képesek a saját állampolgáraikat megvédeni.

Ha az Európai Uniónak ilyen óriási nagyságú összeget kell felvennie a járvány okozta válság legyűrésére, akkor legbelül valami nagyon komoly baj van.

A megoldásra az európai vezetők két utat látnak maguk előtt: az egyik, hogy megpróbálják megerősíteni a nemzetállamokat, mert ennek van történelmi gyökere. Ezt lehet alátámasztani a hithez való viszonnyal, a vallások és egyházak támogatásával, valamint a nemzeti értékek és a nyelv erősítésével. A másik pedig egy liberális elgondolás, mely szerint a sok kicsi nemzetállam nem jó semmire, legyen helyettük egy Európai Egyesült Államok. Mi azt gondoljuk, hogy ez nem járható út, mert ebben a forgatókönyvben minden csak a pénzről szólna. Az Európai Egyesült Államok csak a nagytőke, a bankok uralmát jelentené, ami ellen küzdenünk kell.

Szó sem lehet Európai Egyesült Államokról, a népek érdekeit kifejező szövetségre van szükség!

Ma még vannak más szempontok is, mint a pénz – vannak még nemzeti határok. Ez pedig zavarja a nagytőkét, ezért akarja megszüntetni azokat. Ennek érdekében destabilizálja a mostani helyzetet, engedi az erőszakot, az embereket egymás ellen uszítja. Mivel a pénzeszközök jelentős része nála van, ezért a médiát a maga céljai alá rendeli és arra neveli az embereket, amire csak akarja.

Innen jön az individualizmus, a közösségi értékek semmibevétele, az egyház, a vallás meggyalázása, a történelem szemétdombra történő kidobása.

– Hasonló események történnek most az Amerikai Egyesült Államokban. Mi okozza ön szerint a szélsőbaloldalinak titulált tüntetők által elkövetett erőszakos cselekményeket?

– Sokféle folyamat zajlik egyszerre Amerikában. Meglátásom szerint az USA már régóta válságban van, melynek egyik oka, hogy túl sok a szegény, a vagyon pedig nagyon kevés ember kezében összpontosul. Magyarország sokkal szociálisabb, ha valaki itt beteg, akkor előbb-utóbb ellátják, a szükséges beavatkozásokat elvégzik rajta. Amerikában azonban, ha valakinek nincs biztosítása, akkor nem jogosult semmire sem. Érződik a rendszer hiányossága – és az amerikai emberek is egyre tisztábban érzékelik, hogy a szociális problémák begyűrűznek.

Már jó ideje várható, hogy az amerikai munkás, a kisember felteszi majd a kérdést, hogy ez az egész rendszer jó-e egyáltalán neki.

A tőke urai a felmerülő kérdéseket kétféleképpen próbálják megmagyarázni az amerikaiaknak. Az egyik oldal magyarázata egy erős Kína-ellenességben testesül meg – ennek alapján azt híresztelik, hogy a kínaiak hozták létre az új koronavírust és ez az oka minden rossznak. A másik oldal pedig igyekszik az emberek figyelmét elterelni a valós társadalmi, szociális problémákról. Ehhez pedig a faji különbözőségekre terelik a „közbeszédet”.

Az uszító szólamok eredményeként pedig összetűzésbe kerülnek egymással a társadalom különböző csoportjai.

A trumpi és a liberális politika között van még egy jelentős különbség: Trump annak idején azzal az ígérettel nyerte meg a választásokat, hogy rendet tesz Amerikában, és helyére teszi a kapitalizmust. Ehhez viszont fegyelemre, következetességre van szükség, melyet nem akar a globális pénztőke, mert az önmaga abszolút szabadságában érdekelt. Ezért nem akarja, hogy Trump, Putyin, Erdogan vagy bárki az ő mozgásterét korlátozza. Ebből eredeztethetőek a problémák, az erőszak elterjedése.

Thürmer: „Régen volt alma, most van körte”. (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

– Az antifa hivatalosan szélsőbalos szervezetnek hirdeti magát. Ön szerint is az?

– Szerintem nekem több közöm van Oroszlánszívű Richárd keresztes háborúihoz, mint az antifának a baloldalhoz. Nem baloldali szerveződés, csak antifasiszta és baloldali jelszavakat hirdetnek.

Az antifák tevékenysége elítélendő, azzal nem lehet egyetérteni. Nincs más céljuk, mint a tömény anarchia, a válság további szítása, a korlátok teljes szétzilálása, egy olyan helyzet előidézése, amelyre egyetlen választ adhat a kapitalizmus: a nyílt, kemény diktatórikus erőszakot.

Ez a Weimari-köztársaság vége, amikor már sokan vágytak Hitlerre, vagy bárki másra, csak jöjjön végre valaki, aki rendet tesz. Az antifák tevékenységükkel ezt a folyamatot építik. A liberálisok ilyen értelemben ma azt a szerepet töltik be, amit a fasizmus a ’30-as években Európában.

– A Black Lives Matter mozgalom egyebek mellett az életvédelem fontosságát is hangsúlyozza, mégpedig nem ok nélkül, hiszen évente több tízezer abortuszt hajtanak végre az USA-ban. A Munkáspárt hogyan viszonyul a magzati élet védelméhez?
 
– Azt gondolom, a világ akkor fejlődik, ha egy férfi és egy nő egymásra talál, aztán gyermekeket vállalnak. Ez a világ rendje. Ezen nem lenne szabad senkinek sem változtatni. A társadalomnak a lehető legjobb feltételeket kell megteremtenie ahhoz, hogy tagjai gyermekeket tudjanak vállalni. Legyen biztos jövő, ez a legfontosabb. A liberális abortuszpolitikával a Munkáspárt sohasem tudott egyetérteni, valamint azzal az elképzeléssel sem, hogy bárki meghatározhatja a saját nemét…

A liberálisoknak is meg kell értenie, hogy a természet rendjétől eltérő dolgokat nem lehet a természet rendjeként beállítani.

– Hallottunk pár izgalmas, ugyanakkor nem kifejezetten kommunista hangfekvésű kijelentést öntől… Összességében mennyire változtak meg pártja alapvető célkitűzései?

A Munkáspárt az első perctől fogva következetesen a főáramlattal szemben határozta meg magát és politikáját, és ehhez mindvégig hű maradt. Változatlanok vagyunk abban is, hogy amikor a néptől el akarnak venni – bárki próbálkozzon is ilyesmivel –, azt elítéljük.

Természetesen be kell látni, hogy a múltban volt jó és rossz egyaránt, ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy régen minden rosszabb volt, ma pedig minden jobb.

Régen volt alma, most van körte, nem lehet összehasonlítani, van aki ezt szereti, van aki pedig meg azt.

Mi abban is különbözünk a többi ellenzéki párttól, hogy nem azt mondjuk, hogy „amit a kormány tesz, az rossz”, hanem azt, hogy a jó ügyet támogatni kell és mellé kell állni. Amikor építenek, akkor örülünk és támogatjuk, legyen az a Lánchíd vagy éppen a Városliget. Ami az ország építését, a nemzet fejlődését szolgálja, azt mi mindig támogatni fogjuk.

– Ezek szerint a Liget-projekttel egyetértenek?

– Természetesen! Mindig öröm, amikor az ember látja, hogy az ország épül és jó dolgok történnek. Nem vagyunk egy vallásos párt, de annak is örülünk, amikor a templomokat felújítják, mert a kultúránk részeit jelentik…

– Régen – hogy finoman fogalmazzunk – ez nem volt ilyen fontos önöknek…

– Azért ebben változtunk. ’89 előtt vallásos ember nem lehetett párttag, vagy ha mégis az lett, akkor egy idő után egész egyszerűen kiutálták. Ma már más időket élünk, vannak hívő párttagjaink is – és ez így van rendjén. Ebben ma már nincsen semmi kivetnivaló.

– Milyen szerepe lehet a munkáspártoknak Európa és Magyarország életében?

– A munkásság és a munkásmozgalom nem tűnt el sem Magyarországon, sem pedig a világban. Harminc éve az emberek elhitték, hogy ők már nem „munkások”, hanem „vállalkozók”, és csak a tehetségük számít – ez azonban nem egészen így van, számos buktatóra derült fény az elmúlt években. A koronavírus-járvány is megmutatta, hogy amikor a nagyobb anyagi haszon reményében kiszervezték a termelést, az nagyon veszélyes volt.

Nem azért nem volt Európában elég lélegeztetőgép és szájmaszk, mert nem akarták, hogy legyen, hanem mert korábban megszüntették a hazai termelést. Mindent Kínában gyártottak le, mert ott olcsóbb volt, ez pedig ilyen krízisek esetében visszaüt.

Szükség van a magyar ipari termelésre, mert munkát és önállóságot ad. A Munkáspártnak számos olyan konstruktív ötlete és javaslata van, amellyel a magyar nemzet fejlődéséhez kíván hozzájárulni. Új közösségi társadalomra van szükség – ezt hirdetjük. Nem az egykori „házat” akarjuk újjáépíteni. Ami működőképes volt benne, azt meg kell hagyni belőle, de ami rossz volt, azt el kell hagyni, mert csak így jutunk előbbre.

Tóth Gábor

Kiemelt képünkön Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke látható. (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu.)

Sorozatunk további írásai: 

A nyugat demokráciaféltése csak álduma – Hoppál Mihály a Vasárnapnak

Surján László a Vasárnapnak: A kocsmapolitika sosem gyógyította a trianoni sebeket

Latorcai János a Vasárnapnak: 25 év múlva minket is elérhet az iszlamizáció