Az anarchia felé halad Németország

Nyugat-Európa zászlóshajójaként, az európai gazdaság motorjaként, a fegyelmezettség és a rend mintájaként tekintettünk eddig mi magyarok és Európa számos országa Németországra. Ez a kép azonban egyre inkább szertefoszlik. Megvizsgáljuk, milyen okok állnak a háttérben.

A német politikai szél

Régi mondás, hogy a foci olyan játék, amelyet 22-en játszanak és végül a németek nyernek. Az elmúlt időszakig ez az európai politikában is igaz volt. A Európai Unió egy olyan „játéknak” bizonyult, amelyben 28 (majd 27) tagállam képviselője szavazott, és végül Angela Merkel akarata érvényesült. Legutóbbi ékes példája ennek Ursula von der Leyen bizottsági elnökké választása. A Merkel kormányából érkező politikus az utolsó utáni pillanatban került a kalapba, és végül mégis őt hozták ki győztesnek. Sok elemző azt gondolta, hogy Merkel EU-n beüli hatalma így válik szinte korlátlanná, von der Leyen ugyanis az ő akaratát testesíti majd meg.

Nem számoltak ugyanakkor azzal, hogy a különböző érdekek mentén szerveződő és egyre inkább magukra találó csoportok időről időre keresztülhúzhatják a számításukat.

A V4-ek hangja például már jó ideje egységes, de az elmúlt időszakban az önbizalmuk és így a véleményük is egyre erősebb. Minden okuk meg is van erre, hiszen a járvány előtt ez a 4 ország volt az EU fejlődésének motorja és a járványt is sokkal sikeresebben kezelték, mint a nyugat-európai államok. Az uniós alkuk során azonban már nem csak velük kell számolni. Itt vannak a takarékos négyek, és egyre inkább magukra találnak az Unió gazdaságpolitikájából kiábrándult déli tagállamok. Vagyis Németországnak és Angela Merkelnek a korábbinál jóval több engedmény árán kell keresztülvinnie akaratát az uniós döntéshozatalon – ha egyáltalán sikerül neki.

Lefulladt a gazdasági motor

Németország a politikai erejét igencsak nagy részben annak köszönhette, hogy az Európai Unió legerősebb gazdasága és magasan legnagyobb exportőre. Ez a szerepe ráadásul a britek kilépésével csak erősödhetett volna. A német gazdaság egén azonban már jóval a járvány előtt elkezdtek gyülekezni a viharfelhők. Nagyjából egy éve az elemzők már annak is örültek, ha egy minimális, 0,1-0,4% közötti növekedést produkál Németország.

Az emberek és az állam fogyasztás helyett tartalékolt, a német iparból pedig eltűnt az innováció.

Ezt leginkább az autóiparban láthatja bárki, aki figyeli az új trendeket. A legújabb fejlesztések, az elektromos motorok egyre kifinomultabb típusai, az egyre intelligensebb önvezető járművek kivétel nélkül Japánból és az Egyesült Államokból érkeznek, a német autógyárak pedig csak kullognak utánuk. Mindez azért is fájó, mert az innováció szerepe egyre meghatározóbb a gazdaságban, és aki ezen a területen lemarad, az hosszú időre hátrányba kerülhet az élen járókhoz képest.

Fegyelmezettség és rend

A híres német rendszeretet és precizitás az elmúlt időszakig a rendvédelem területén is megmutatkozott. Messze földön hírhedtek és rettegettek voltak az ország elit rendőrségi bevetési egységei, és ha az ember egy német város utcáján sétált, eszébe sem jutott, hogy baj érheti. Látva azonban a migránsok tömegeit és a múlt héten, Stuttgart utcáin történt zavargásokat, rájöhetünk, hogy valami nagyon megváltozott.

A rendőrség tekintélye szertefoszlott, az emberek biztonságérzete megszűnt, az állam képtelen megtartani a rendet az ország területén.

Mondhatnánk, hogy ez túlzás, de amikor már a jobboldalisággal nem vádolható Handelsblatt hasábjain is erről írnak, akkor a szkeptikusoknak is ideje elgondolkodni. Az elmúlt évek túlzott toleranciája vezetett a bűnözés megerősödéséhez és ahhoz, hogy elkészülhetett egy olyan kép, amelyen rendőrök térdelnek egy fekete tüntető előtt. Ha pedig egy társadalom odáig jut, hogy nem bízik a rendfenntartó erőiben, akkor az egyenes utat jelent az anarchia felé.

Van megoldás?

Félreértés ne essék, nem temetni akarom Németországot. Nem is lehetne, hiszen ez az ország és társadalom sok nehéz helyzetből talpra állt már. A jelek azonban vészjóslók. Már csak azért is, mert jövő ősszel választásokat tartanak, és egyelőre még csak a horizonton sem látszik olyan politikus – egyik pártban sem –, aki Angela Merkel utódja lehetne. Sőt, ami még rosszabb, hogy életképes koalíciós együttműködések sem körvonalazódnak. Márpedig Németországnak most hatalmas szüksége lenne egy erős, egységes vezetésre. Különben a problémák csak súlyosbodnak.