Keresztényellenes Fake News (4): A boszorkányüldözés nem az egyházi bíróságok öröksége

A boszorkányüldözések között valójában alig volt olyan, amely egyházi bíróságok előtt zajlott volna.

A történeti kutatások alapján bebizonyosodott, hogy a boszorkányüldözések között alig volt olyan, amely egyházi bíróságok előtt zajlott volna. A boszorkányüldözés máig élő nemzetközi és hazai tévhiteiről, valamint a társadalmi bűnbakkeresésről kérdeztük Bárth Dánielt, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének tanszékvezetőjét.

– Számos népszerű elgondolás szól a boszorkányüldözés és az egyház kapcsolatáról. Mai tudásunk szerint mekkora szerepe volt a boszorkányüldözésben a katolikus egyháznak? Melyek voltak a boszorkányüldözés valódi okai?

– Az egyik népszerű tévedés a boszorkányüldözést a középkorba helyezi. Voltaképpen a nagy európai boszorkányüldözések az 1450-1750 közötti három évszázadban, tehát túlnyomórészt a kora újkor időszakában zajlottak le. A kérdésnek hatalmas történeti szakirodalma van, de ennek eredményei ritkán tükröződnek a szélesebb társadalmi közvélekedésben. Az emberek sokaságának fejében az üldözés az egyházzal, különösen a katolikus egyházzal (az inkvizícióval) kapcsolódik össze.

A kutatások ugyanakkor alig-alig találtak olyan peres eljárásokra utaló dokumentumokat, amelyek egyházi bíróságok előtt zajlottak.

A több mint 2200 magyarországi boszorkányper is szinte kizárólag világi bíróságok, vármegyei, földesúri és városi bírói testületek előtt zajlottak le. Világi bírák végezték a tanúk kihallgatását, világi hóhér végezte a kínvallatást és ha arra került a sor, a kivégzést is.

David Teniers: Boszorkányjelenet (részlet) (Forrás: Wikipedia.hu)

Az ítéletek világi törvények mentén születtek meg. Az egyház, pontosabban a 16. századtól az egyes felekezetek a szellemi hátteret biztosították, ami áttételesen hatott az üldözésekre – ezen a téren a protestantizmusnak ugyanakkora a történeti felelőssége, mint a katolikus egyháznak.

A teológiai gondolkodás (az Ágoston démontanát interpretáló Aquinói Szent Tamás óta) létező valóságnak tartotta, hogy az ördög és a démonok kapcsolatban állhatnak bizonyos földi segítőkkel, akiken keresztül az ártatlan emberek elleni rontásokat végrehajtják. A kapcsolatukat rejtett paktum pecsételi meg.

Az ún. ördögszövetség elméletét domonkos szerzetesek dolgozták ki, ahogy ez a 15. század végén kiadott és nagy európai népszerűségre szert tevő Malleus Maleficarum (Boszorkánypöröly) című kézikönyvben tükröződik.

Ez a teológiai háttér készenlétben állt akkor, amikor a társadalom mélyszöveteiből – különböző okokból – megindult a bűnbakkeresés.

– Kiket és miért tartottak boszorkánynak?

– Röviden: bárkit, bármikor, bármiért.

A történeti antropológiai kutatások az 1970-es évektől a szomszédsági viszonyok szerepét hangsúlyozzák a nagy boszorkányhisztériákkal kapcsolatban.

A vádaskodások alulról indultak, az emberek igyekeztek megszabadulni haragosaiktól és ehhez a felső, teológiai alapú világi törvénykezést használták fel. Persze ez önmagában nem lett volna elég, mindig kellett egy megszállott bíró, esetleg szerzetes vagy protestáns lelkész, aki élére állt a hisztériakeltésnek.

A magyarországi perek vádlottjai többségükben olyan asszonyok, akik valamilyen többlettudással rendelkeztek a közösségben (bábaság, kenés, gyógyfüvek ismerete, ráolvasások használata), és gyanús tevékenységük miatt rontások (latin szóval: maleficium) elkövetésével vádolták meg őket.

Boszorkányégetés a középkorban, Svájc,  Willisau, 1447 (részlet) (Forrás: Wikipedia.hu)

A világméretű boszorkányüldözésben persze ez is változó: a nők többsége kimutatható, de ez nem kizárólagos (nálunk 80% az arányuk a férfiakkal szemben); ugyanakkor a bevádoltak társadalmi háttere nem korlátozódik a marginalitásra. Egyébként vita van az elítéltek számáról is: a túlzások milliókról, illetve néhány ezer főről szólnak.

A valóság több tízezres, akár százezres lélekszám lehet.

– Melyek voltak a legnagyobb különbségek a nyugat-európai és a magyarországi boszorkányüldözés között?

– Alapvető különbség, hogy Nyugat-Európában már a 17. században lecsengtek a nagy üldözési hullámok, nálunk viszont a 18. század első felében kaptak szárnyra igazán. Ekkor zajlott le a hírhedt „szegedi nagy pör” is, amelynek keretében tucatnyi máglya égett a város Boszorkányszigetén, és elítélték a korábbi szegedi főbírót, a 82 éves Rózsa Dánielt is.

Ez a per abban is kivételes, hogy a kínvallatás során és az ítéletben következetesen alkalmazták az „ördögszövetség” kényszerképzetét.

A hazai perek többségében ugyanis ez nem annyira domináns, mint a maleficium, a rontás említett vádja. Utóbbival a vádlott a crimen magiae-t, a mágia bűntettét követte el, amely a század közepéig halálos ítéletet vont maga után.

Hans Baldung Grien Boszorkányok című metszete, 16. század első fele. (részlet) (Forrás: Wikipedia.hu)

– Mikor és miért tűntek el a boszorkányüldözések az európai életből?

– Változatos kérdés, hogy hol miért szüntették be a pereskedéseket. Baszkföldön például a 17. század elején nagyban tombolt a boszorkányhisztéria, amikor

egy Salazar nevű jezsuita egyszerűen beszüntette azokat,

mondván: emberek, álljunk meg, ez dőreség, itt ártatlanokat ítélnek halálra.

Róla kiváló könyv olvasható magyarul A boszorkányok ügyvédje címmel. Kelet-Közép-Európában a 18. század közepén a Habsburg monarchia törvényei állították meg az üldözéseket. Mária Terézia (elsősorban udvari orvosa, Gerard van Swieten hatására) megtiltotta, hogy a mágia bűntettével kapcsolatban akár a városok, akár a vármegyék ítéletet hozzanak. Az ilyen esetek dokumentációját az 1750-es években Bécsbe kérették, a vádlottakat elengedték és az ügyeket leállíttatták. Több százan menekültek meg ekkoriban a máglyahaláltól.

 

Tóth Gábor  

Kiemelt képünk forrása: David Teniers – Boszorkányjelenet (részlet) Wikipedia.hu.

Keresztényellenes Fake News (3.) Egy sikátorban szült a pápa

Keresztényellenes Fake News (2): Jézus nem is támadt föl!

Keresztényellenes Fake News (1): Jézus Krisztusnak vér szerinti testvérei voltak!