A Szikra Akadémia zeneszerzésről szóló oktató videósorozatának legutóbbi adásában Gável Gellért osztotta meg tapasztalatait a dalszerzésről. Testvérével közösen közel 25 éve komponálnak dicsőítő dalokat. A zenét javarészt Gável Gellért szerzi, Gável András a szövegeket írja. A Szendrey Karper László díjas gitárművész felsorolt szempontjai fontosak lehetnek az Istent dicsérő dalok szerzésével foglalkozók számára.
Gável Gellért gitárművész elmondta, hogy a testvérével közösen szerzett énekek komponálása során a zene születik korábban. A kész vagy majdnem kész zenei szövet határozza meg a dal üzenetét szavakba öntő szöveg hosszát és belső lüktetését. Fordított esetben a könnyűzenei struktúra szövegből hiányzó aspektusa térdre kényszeríti a dallamot, amelyből ritkán születik jó ízű dal. A zene ezzel együtt soha nem lehet fontosabb, mint a megénekelt tartalom.
Amennyiben egyetlen szerző alkotja az egész művet – annak szövegét és dallamát –, abban az esetben is feltehetőleg úgy alakul ki a szöveg belső lüktetése és szövete, hogy az már egy könnyűzenei dal szerkezetének előzetes gondolatát sejteti. Különben maga ellen dolgozna a szerző.
A szövegírónak érdemes lejegyeznie azokat a szófordulatokat, gondolatokat, Bibliából származó igei helyeket és belső imákat, amelyek egy későbbi dal szívét képezhetik.
hirdetésA dicsőítő dalok szövegeinek megírása élő kapcsolatot igényel Istennel.
Ugyanez a zeneszerzőtől is elvárható. Ennek hiányában félő, hogy a végeredmény nem lesz őszinte – legalábbis az alkotó felől nézve nem.
Forrás: Pixabay
Fontos sok jó szöveget olvasni. Minden dicsőítő dalnak lehetőség szerint legyen bibliai vonatkozása és teológiailag tekintve is állja meg a helyét. Így
Krisztus jelenik majd meg
a dicsőítő dalokban, minden öncélúságtól mentesen.
Egy könnyűzenei dal zenei elemei általában az előjáték, a versszak vagy versszakok, a refrén, a pre-kórus, a közjáték (kis bridge), a nagy bridge és az utójáték – amely megegyezhet az előjátékkal. Rendszerint célravezető a refrénnel kezdeni, és csak azt követően megérkezni a versszakba. Utána, mintegy diszítésként, jön a bridge. A versszak után nagyon elegáns lehet a pre-kórus beillesztése, amely felvezet a refrénre.
Nem szabad azonban a könnyűzenei formatan sajátosságaiban túlzott mértékben elveszni. Érdemes elkerülni, hogy az egyes szerkezeti elemek megléte irányítson bennünket, kényszerű keretek közé szorítson, mert így elveheti a szabadságot az alkotás folyamataiban. Fontos, hogy az egyes részek jó kontrasztban álljanak egymással. Például nem szerencsés, ha a versszak dinamikusabban jelenik meg a refrénnél – akár hangkészletében vagy a dallam magasságát tekintve.
Forrás: Pixabay
Jó ha a versszak minden sezmpontból megtartja a refrén „csúcsmagasságát”. Ez is indokolja, hogy előbb a dal esszenciális üzenetét megfogalmazó refrént írjuk meg, és csak ezt követően a többi elemet. Segít, ha van olyan dallamív vagy zenei motívum, amely egységbe kapcsolja az egyes különálló részeket, és amely ezáltal a harmónia érzését váltja ki a hallgatóban.
A dalt nem lehet egyből jóra és készre írni.
Azon mindig dolgozni kell. Az alkotásnak ezt a „fáradalmas aspektusát” nem kerülhetjük el. Ez olykor valódi belső küzdelmet jelenthet; kompromisszumok során állandó döntéseket kell hoznunk, hogy a kitűzött célt, Isten minél tisztább dicsőítését elérhessük. A közben adódó esetleges felismeréseket tényleg ajándékoknak érezhetjük.
Hasznos lehet kritikus füllel viszonyulnunk a dalainkhoz. Ám mivel esetleg elnézőek lennénk magunkkal szemben, jó ha más is megfogalmazza a születendő művel kapcsolatos benyomásait. Ezeket a kritikákat nehéz lehet elfogadni abban az esetben, ha már hozzánk nőtt a kialakulófélben lévő dal, még ha nem is tökéletes a formája. Az alkotás során alkalmanként hátrébb kell tudnunk lépni, hogy objektíven lássuk, mi is születik éppen. A hosszú munkafolyamat és a feláldozott energiánk még nem jelenti, hogy valami fantasztikusat komponáltunk.
Érdemes megvizsgálni több szempontból is az éppen születő dalt. Ne legyen se túl sablonos, se túl egyedi! A közhelyek, a megszokott zenei fordulataink rutinszerű alkalmazása unalmassá teszik az új számot. Az eltúlzott egyediség pedig sokszor csak az öncélúság megjelenése a dalban, amikor elveszítettük az eredeti célt magunk elől.
A dalírást egyetlen szónak kell jellemeznie:
megújulás.
Megújulni azt jelenti, el kell tudnunk engedni az alkotói elképzeléseket, meg kell tudnunk találni az üzenet megformálásának más, egészségesebb útjait. Így elkerülhetjük a megrögzöttséget az alkotásban, és nem utolsó sorban alázatot gyakorolunk.
Dalainkat az Úr Jézus működteti – a Gável testvérek az Eucharist új albumáról a Vasárnapnak
Ennek az alázatnak Isten a mozgatórugója, ha megengedjük neki, hogy a komponálás közben is ő lehessen „minden mindenben”. Ezáltal ő olyan szíveket nyerhet meg magának, akik a kész dalt hallva felfedezik Isten feltétel nélküli szeretetét. Aki dicsőítő dalokat komponál, ilyen lelkületet kell ápoljon magában. A zeneszerző, az előadó
nem kerülhet Isten elé
az alkotás vagy a produkció egyik fázisában sem. Így elkerülhetővé válik a művészre állandóan leselkedő magamutogatás veszélye.
A szövegírásra ugyanez érvényes. Ha pusztán szójátékok összessége jelenik meg a dalszövegben, és a bravúrosság öncélúvá válik, amely eltereli a tartalomról a figyelmet, mit sem ér az Istendicséretben. Csak akkor van az efféle virtuozitásnak helye, ha alátámasztja a tartalmat, és segíti a dalban foglalt üzenet kiemelését.
Az Eucharist a „Te vagy az élet” című vadonatúj dalával érkezik!
A dicsőítő zenében figyelnünk kell arra, hogy „Krisztus arcát ne takarjuk el” se a zenével, se a szöveggel, se pedig az előadóművész egyéniségével. Ezzel együtt nagyon fontos a produkció színvonalassága. A helyes arány megtalálása
állandó lelkiismeretvizsgálatot igényel.
Isten dicsőítése megkívánja a lehető legjobb minőséget – ugyanakkor a minőség oltárán nem áldozhatjuk fel a dicséret szívből fakadó őszinteségét.
Eucharist együttes: Fiatalos lelkesedés kell az engedelmesség határain belül
Amennyiben egy dal karakteres, biztosak lehetünk abban, hogy az a hangszerelés vonatkozásában „felöltözteti önmagát”. Minden más esetben hiába próbálkozunk a külcsín beállításán, mindig látszani fog a
„smink alatti ránc”.
Fontos ezért a változatosság: a jó dallam kiválasztása, a hozzá idomuló akkordmenet – konszonancia-disszonancia viszonyok – helyes megtalálása, amely fenntartja a figyelmet. Az így létrejövő mű észrevétlenül csempészi bele a hallgatóság fülébe és lelkébe a dicsőítő dal örök üzenetét.
Az alkotás és az előadás helyes kritériumaira figyelő dicsőítő zene elérheti eredeti célját:
Krisztus megnyerheti saját magának az emberi szíveket.
Amellett, hogy fontos sok jó szöveget olvasni, illetve minőségi muzsikát hallgatni, elengedhetetlen a kapcsolatunk szüntelen ápolása és megújítása Istennel.
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
További olvasásra ajánlott írásunk:
A szív és a tehetség harmóniájából erő születik – a Pengető Minikonferencia kerekasztal-beszélgetése
