Nem csak egy foltként szolgálunk a plébánián – a BajaBarátok Zenekar a Vasárnapnak

A BajaBarátok Ének- és Zenekar tagjai és tevékenysége régmúltba tekint vissza. A tagok közül, akik végzik a szolgálatot, vannak, akik ma már hatvan felett járnak. Vinkó Zoltán Tamás gyerekként nőtt bele a dicsőítő szolgálatba, ma ő a kórus megbízott vezetője, amelyet a plébánia szerves részének tekint idős és fiatal egyaránt. A környékben kialakult hajdani karizmatikus ifjúsági élet mára átalakult, hiszen sokan megházasodtak, gyerekeik születtek. A zenekar és kórus azonban meg-megújulva még mindig működik, jóllehet egy hónapban csak két alkalommal, ám ezek a szentmisék valódi ünnepet teremtenek az egyházközségben. Vinkó Zoltán Tamás zenekarvezetőt kérdeztük a szolgálat hátteréről.

–  Titeket hallgatva a templomi liturgia során megszólaló keresztény könnyűzenét ért összes vád alaptalanná válik. Minek köszönhető ez a példaértékű színvonal nálatok?

– Köszönjük az elismerést! Közülünk többen már 30-35 éve gyakorolják ezt a stílusú liturgikus megszólalást, azzal együtt, hogy leginkább amatőrök vagyunk. Vannak közöttünk azért hivatásos, tanult zenészek is. Ifjú koromban Dusnokon rendszeresen muzsikáltunk együtt a Boanergészből ismert Varga Attiláékkal és Hollóssy Petiékkel, aki szintén Bajától nem messze, Nemesnádudvaron lakott. Én sükösdi vagyok. Attiláék rendszeresen lejártak hozzánk Dusnokra, ahol ifjúsági karizmatikus együttléteket tartottunk. Meghatározó élményem egy lelkigyakorlatról Dombi Feri bácsi, aki a Bokor Közösséghez tartozó atya volt. Ő azt mondta a három ujját felmutatva, hogy ami épít, buzdít és vigasztal, az az Úrtól jön, és azt csinálni kell. Ez a mai napig bennem van, amikor például a dalokat válogatom.

– Azért nem semmi dicsőítő potenciál koncentrálódott abban az időben felétek.

– A Nemesnádudvar-Sükösd-Dusnok háromszögben élénk zenei dicsőítő élet folyt a nyolcvanas évek végén. Ebből az összejárásból és a karizmatikus imacsoportból mára „csak” emlékeim maradtak, miután mindenki családos lett, és születtek a gyerekek. Ám a nem napi szintű kapcsolat sok év elteltével is élő közöttünk, csak úgy, mint Tamás Mónikával, a kalocsai Adorate Zenekar vezetőjével, akik Homokkomáromban is zenélnek rendszeresen a Tábor-Hegyi Napokon, ahol fiatalként én is részt vettem. A régi dusnoki közösségből sok, ma is élő szolgálat gyökerezett, szerte az országban.

– Hogyan alakult meg a Baja Barátok zenei csoportja?

– Létezett itt a bajai ferences templomban már korábban is ifjúsági zenei csoport, ahová én 20 éve becsatlakoztam gitárosként. Amikor aztán mindenki elment ide meg oda egyetemre, az a megtiszteltetés ért, hogy átvehettem a kórus vezetését. Ez tizenöt évvel ezelőtt történt. Meghívtuk akkor mindazokat, akik valaha szolgáltak már a templomban gitárral, Sillye-dalokat énekelve. Akik akkor újracsatlakoztak, ma már a 60 évet súrolják.

– Akkor a tiétek, úgy látszik, „örök ifjúsági kórus”.

– Mi is megmosolyogjuk ezt a tényt: az 50-60 pluszosok közösen szolgálnak a gyerekeink generációjával. Havi két szentmisén énekelünk. Több nem nagyon férne bele. Viszont ezekre nagy igyekezettel készülünk. Talán ez állhat a mögött, hogy kimunkáltnak hat a megszólalásunk. A tagjaink több más helyi egyházi és nem egyházi kórus munkájában is részt vesznek, és kifejezetten élvezik, hogy könnyűzenei eszközökkel dicsérhetik az Urat.

– Vagyis nálatok megvalósul, hogy ez a stílus nem kizárja a híveket a közös éneklésből, hanem mindenkit egyetemesen bevon?

– Valami ilyesmi. A liturgiához úgy választjuk meg a dalokat, hogy közben betartjuk az egyházi előírásokat, ezzel együtt mindenkit be tudunk vonni a közös dicséretbe. Nagyböjtben például a Szent Lőrinc misét énekeltük latinul. A hívek várják a szolgálatunkat. Nem csak egy folt vagyunk, hanem a plébánia szerves részeként működünk. A hívek nem tudják már nélkülünk elképzelni a bajai Barátok plébániát. A plébánosunk meg szokta jegyezni rólunk, hogy a szolgálatunkkal „ünnepet teremtünk”. Igyekszünk ennek az elvárásnak megfelelni.

– Templomon kívüli zenei evangelizációs szolgálatban szoktatok részt venni?

– Nem. Jelenleg a BajaBarátok Zenekarban „csak” havi két alkalommal szolgálunk, ezeket az alkalmainkat igyekszünk Isten dicsőségére, a lehető legszebben, szívvel-lélekkel elvégezni.