A Kommentár folyóirat 2020/1-es száma egy számunkra rendkívül fontos területtel, a teremtésvédelemmel foglalkozik. A szokásosnál is vaskosabb, több mint 160 oldalas, tartalmas és nagyon szép - sőt, olykor kifejezetten lenyűgöző - képanyaggal jelentkező lapszám, túlzás nélkül mondhatjuk, hiánypótló szerepet tölt be a hazai jobboldalon. Ajánló.
Békés Márton főszerkesztő Mi magunk című írása nyitja a lapot. Mi legyen, mi lehetne az előttünk álló ’20-as évek jobboldali/konzervatív stratégiája? A globalizáció megrendült – írja Békés -, az előttünk álló évtizedet nagyrészt feltétlenül ez fogja (ki)alakítani – a cselekvési programot ezt figyelembe véve kell megalkotni. Mint Oswald Spengler mondja: „minden évtized jelent valamit” – most döntjük el, hogy az épp előttünk álló mit jelentsen!
Czopf Áron történész Sir Roger Scrutonról szóló írását korábban, a brit filozófus-gondolkodó halálát egy nappal követően a Vasárnap.hu (a Kommentárban most megjelent szöveggel majdnem megegyező formában) közölte:
hirdetésBartha Ákos (történész), a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének posztdoktor kutatója beszédes, A katolicizmus és földreform kapcsolata 1939–’45 között című szövegével folytatódik a lapszám. A szerző egyebek közt megállapítja: a katolikus egyház, szellemi-ideológiai szerepein túlmenően, óriási birtokállománya révén is erős támasza volt a Horthy-rendszernek, így számos ellentmondást jelentett számára a szociális igazság talaján földreformot követelő konzervatív gondolat.
Fekete Rajmund történész doktorandusz írásában az amerikai hardcore szimbólumvilágával foglalkozik. „A hardcore-nál korántsem valamiféle konzervativizmus játszott szerepet, hanem a lázadás pozitív formája. Kifejezetten nem nihilista oldalról, hanem az értékek felvállalásával támadt” – olvassuk.
Uri Dénes Mihály irodalmár az ökológiai válsággal – pontosabban az arra adott konzervatív válaszokról és válaszkísérletekről ír. Elemző értékelésében többek közt megállapítja: a közösség és a természeti környezet iránti törődés, szeretet korábban szerves egységben létezett; mint írja, az ökológia és a konzervatív attitűd-gondolat „egyazon sorson osztoznak”. De vajon hogyan lehet 21. századi módon konzervatívnak lenni?
Gyulai Iván ökológus szerint a legsúlyosabb környezeti problémák jelentős részét a globális kapitalizmus okozza. Mit jelent ma a fenntartható társadalom…? Mit kezdhetünk a mostani körülmények között a szegénység problémájával? – kérdezi.
Szalay László Pál református teológus, lelkipásztor esszéjében globalitás és lokalitás éles – és gyakorlatilag minden gondolati és gyakorlati szinten érvényesülő – ellentétét, illetve – ezeken keresztül – a globalizáció sötét oldalát vizsgálja – teológiai szempontból, Jézus életének eseményeit felidézve.
Paár Ádám a zöld mozgalmak magyarországi eszmetörténeti gyökereinek felfedezésére vállalkozik – a teljes feltárás és bemutatás igénye nélkül, ugyanakkor számos érdekes, korábban nem tudatosított összefüggést bemutatva.
Borvendég Zsuzsanna történész a természetes környezet átalakításának radikális sztálini politikájáról ír. Liszenko után szabadon című esszéje végkövetkeztetése szerint a Szovjetunió ugyan felbomlott, a bolsevizmus azonban él és virul, ráadásul – mint fogalmaz – „e tanok hirdetői ma komoly befolyással bírnak” a világeseményekre.
A magyar slow mozgalmat annak elnöke, Szekeres Diána mutatja be a a Kommentár hasábjain. Mint írja: korunk kettészakadni látszik – világnézetek építik a maguk külön-külön „édenkertjét”. Ehhez képes a slow mozgalom „a földre ránövő tapasztapatrétegekre támaszkodik, az ember és a táj alkotó kapcsolatának újbóli felfedezését szorgalmazza“.
Nemes László filozófus Konrad Lorenz életművének bemutatására vállalkozik. Nem feleslegesen, hiszen „Lorenz társadalmi, etikai nézetei ma időszerűbbek, mint valaha“…
Szilvay Gergely történész, a Mandiner főmunkatársa, A melegházasságról című kiváló könyv szerzője Wendell Berry amerikai környezetvédő-farmerrel ismerteti meg az olvasót. „Mit is takar az agrárius gondolat, kicsoda Wendell Berry és mit gondol a teremtésvédelemről” – indítja írását Szilvay.
Ezt követően egy Áder Jánossal készített interjút olvashatunk. A köztársasági elnök Békés Márton és Uri Dénes Mihály kérdéseire válaszolva egyebek között elmondja: a klímaváltozás kétségtelenül komoly kérdése-problémája mellett nem szabad elfeledkeztünk az óriási gondokat okozó víz- és műanyagszennyezésről sem. „Jelentősen csökkenthetjük a környezeti lábnyomunkat, és ilyen értelemben egy fenntartható gazdálkodásnak az előfeltételeit teremthetjük meg” – mondja Áder János.
A Kommentár folyóirat 2020/1-es számában megjelent ökokonzervatív kiskönyvtárral néhány nappal ezelőtt külön anyagban foglalkoztunk:
A cikkben szereplő képek forrása: a Kommentár folyóirat Facebook-oldala
