Kütyüzik a gyerekem – ez probléma?

Egyre digitalizálódó világunkban szülőként nap mint nap szembesülünk annak kérdésével, mikortól adható egy kisgyermek kezébe bármiféle digitális eszköz. Számos írás jelent meg már a témában, mely a lehetséges hatásokra hívja fel a figyelmet. Mégis, úgy tűnik, a mindennapokban sokszor elfelejtünk ezekre odafigyelni, így nem lehet eleget beszélni róla.

Már csak azért sem, mert Az ELTE Etológiai Tanszék Alfa Generáció Laborjának munkatársai a tavaly novemberben megjelent vizsgálataikban megállapították, hogy a gyerekek egyre korábban kerülnek kapcsolatba a digitális eszközökkel. Míg 2013-ban a két és három év közötti gyerekeknek csak a 10 százaléka mobilozott, addig ez az arány ma már 40 százalék. A kutatások során a  7 év alatti gyermekek mobil- és tablethasználati szokásait vizsgálták 1270 szülő válaszai alapján. A kérdések arra vonatkoztak, hogy a gyerekek mikortól, mennyit és hogyan használják az említett eszközöket, illetve hogy milyen tevékenységet szoktak végezni rajta.

A mindennapok nem könnyítik meg a helyzetet

Mégis hogyan védekezzünk ez ellen szülőként? Hiszen a mindennapjaink, de még a munkánk szerves részét is ezek az eszközök képezik. Emellett ott a tény, hogy a világ által (vagy inkább általunk) felállított elvárások is arra késztetnek: életünk minél több részén minél tökéletesebben használjuk ezeket a masinákat.

Így hát nem egyszerű arra válaszolni, mikortól tanácsos bármelyik digitális eszközt egy gyermek kezébe adni. Még a szakember szerint sem.

– Valószínűleg erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, mert még kevés vizsgálati eredmény áll rendelkezésünkre azt illetően, hogy pontosan milyen hatásai vannak az elektromos eszközöknek a gyermeki agy és lélek fejlődésre, ráadásul az IKT (információs és kommunikációs technológiák) eszközök használatának hatásáról eltérő eredmények születnek, így a szakemberek is vitáznának erről  – válaszolta kérdésünkre Gellért Lívia tanácsadó szakpszichológus.

Egy ovisnak a mobiltelefon, a tablet már nem újdonság

Saját tapasztalatai szerint egy gyereknek már kétéves kora körül a kezébe kerül valamelyik digitális eszköz, „de óvodásként szinte alig akad gyermek, aki ne játszott volna a szülő telefonjával, vagy ne nézett volna mesét tableten, amikor a anyu vagy apu éppen mással volt elfoglalva”.

Véleménye szerint csak akkor szabadna ezeket az eszközöket egy gyermek kezébe adni, ha meg tudjuk neki tanítani a helyes használatot (mit, mikor, hogyan, mennyit), felügyelni tudjuk, milyen tartalom jut el hozzá, ő pedig elég érett ahhoz, hogy „betartsa az előre megbeszélt szabályokat, tudjon segítséget kérni, ha bajba került, meg tudja fogalmazni, mi is történt vele, és el tudja különíteni a látott és hallott történéseket a valóságtól. Ezek a készségek általában óvodás korban még nem alakultak ki megfelelőképpen”.

Érdekesség, hogy 2019 áprilisában megjelent a WHO első olyan ajánlása, amely az öt év alatti gyermekek napirendjére vonatkozik, és egyik talán legfontosabb része, hogy egy gyerek naponta mennyi időt töltsön a képernyők előtt. A felhívás szerint

a WHO egyáltalán nem javasolja, hogy a szülő kétéves kora előtt bármilyen képernyő elé ültesse gyermekét,

és szórakoztatásul se adjon a kezébe mobilt vagy tabletet. A felhívással elsősorban a mozgásszegény életmód ellen küzd a szervezet, ugyanis ma már bizonyított, hogy az olyan betegségek kialakulásához vezethet, mint egyes anyagcsereproblémák ( pl. elhízás és cukorbetegség), szív- és érrendszeri betegségek, mozgásszervi problémák és pszichés gondok (pl. depresszió).  

Online szűrőszoftverek – gyermekeink védelmére

Függőséget okozhat

Gellért Lívia arra a kérdésünkre, hogy milyen  káros hatásai lehetnek a kütyühasználatnak a gyermek érzelmi és mentális (elsősorban idegrendszeri) fejlődésében, azt válaszolta: egyes kutatások szerint a túl sok információ, ami a képernyőn keresztül egyszerre éri az idegrendszert, egyfajta „áthangolást”, biokémiai folyamatok beindítását végzi az agy működésében. A villanó fények, sok hangeffekt, a gyors váltások felkeltik a gyermekek érdeklődését, egyre többször és többet akarnak ebből. Aki a családjában genetikailag hordozza a függőségi hajlamot, az könnyen a rabjává válik ezeknek az eszközöknek már gyermekkorban.

– Óvodapszichológusi munkám során találkoztam játékfüggő gyermekkel, aki dührohamot kapott, amikor az édesanyja el akarta venni tőle a tabletet, mert vacsoraidő következett. Elvonási tünetekhez hasonló viselkedést produkált – idézte fel a szakértő.

A nagy mennyiségű ingerrel nem tudja felvenni a versenyt az emberi hang, a való élet lassúbb tempója, mert ez már unalmas ahhoz az élményhez képest, amit a virtuális valóság jelent. Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy a gyerek egyre kevesebbet mászik fára, kevesebbet labdázik, rohangál a szabad levegőn a társaival, vagyis egyre kevesebb megfelelő fejlesztő inger éri az agyat. – Nagyon sokszor az idegrendszeri éretlenség tüneteit mutató gyermekek szüleivel történt beszélgetésből kiderül, hogy bizony még óvodás kor előtt szívesebben játszott a gyermek a tablettel, mint bármi vagy bárki mással – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

További problémát okozhat, hogy egy mobil vagy tablet használata közben nagyon sok olyan tartalommal találkozhatnak, amely nem a korosztályuknak megfelelő, és nehezen vagy egyáltalán nem képesek feldolgozni. A nem megfelelő verbális és érzelemszabályozás szintjén álló gyermekek nem értik, hogy talán azért ingerültek, agresszívak vagy szorongóak, mert olyan üzenettel találkoztak, ami megviselte őket.

A pornóipar fogyasztóvá szeretné nevelni gyermekeinket! I.

Általában nyolc és kilenc éves korban alakul ki egy gyermeknél az, hogy meg tudja különböztetni a látott és hallott tartalmat a valóságtól. – Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy ne tudná megijeszteni egy két mese közt felvillanó reklámban szereplő horrorfilm előzetese, vagy ne okozhatna számára rémálmokat egy olyan YouTube-tartalom, ami az ajánlatban szerepelt figyelmeztet a pszichológus.

Mikor van baj a gyerekkel?

Ha már a gyermek mindennapjainak része lett az okos kütyü használata, a szakpszichológus szerint a következő jelekre érdemes odafigyelni.

  1. Minden szorongásra utaló tünet előfordulhat ilyen tartalom hatására: rémálmok, a gyerek nem mer elaludni egyedül, fél a sötétben, körmét rágja, bepisil éjszaka, feltűnően a felnőtt társaságát keresi, tikkel stb.
  2. Agresszív, ingerlékeny, szemtelen, szófogadatlan, pedig az nem jellemző rá – ezek mind olyan, a gyermek lelkében megjelenő konfliktusokat jeleznek, amelyeket orvosolni kell, mert szenved tőle (pszichológus segítségét érdemes kérni).
  3. A függőség jele lehet, ha egyre többet (órákat) szeretne a tableten játszani, ha elmaradnak a kedvenc játékai, tevékenységei, szociális kapcsolatai gyengülnek, vagy ha a szülő el szeretné venni tőle függősége tárgyát, dührohammal reagál, figyelme másra nem terelhető, mindent megtenne azért, hogy a készülékhez jusson. Ebben az esetben gyermekpszichiátert érdemes felkeresni.

A szakember szerint a gyerekek mintakövetők. – Hiába mondjuk a gyermeknek, hogy ne tabletezzen, ha mi magunk is sokat Facebookozunk vagy Messengerezünk. Mindenképpen gondoljuk át, mi milyen mintát közvetítünk! jegyzi meg Gellért Lívia.

Hasonló megállapításra jutottak a cikkünk elején említett Alfa Generáció Labor kutatói is tavaly megjelent tanulmányukban. Ahogy honlapjukon is olvasható: az, hogy egy gyerek mennyit és hogyan mobilozik, azt nagyban befolyásolja a szülő véleménye magáról a mobilozásról, és arról, hogy milyen példát mutat.

A gyerekek nemcsak készségeket és ismereteket sajátítanak el szüleiktől, hanem viselkedésmintákat és értékrendet is.

Hogy valójában mennyire kell – vagy lehet – elkerülni a kicsik digitáliseszköz-használatát, azzal kapcsolatban Gellért Lívia azt mondja: Nem lehet elkerülni, és nem is kell. Mint fogalmazott: a kor megköveteli, hogy a gyerekek is ismerjék vagy használják ezeket az eszközöket. – Az óvodák, iskolák módszertani irányelveiben is szerepel az IKT-eszközök  használata, és biztosan nagy a csoportnyomás, amikor a többiek a Minecraftról beszélgetnek, vagy hasonló szerepjátékot játszanak, és gyermekünk azért nem tud beszállni a játékba, mert ő még nem találkozott ezzel. Inkább sokat beszélgessünk vele arról, hogy mi mit gondolunk helyesnek erről, és hogyan tudja ezeket a helyzeteket kezelni! – mutatott rá.

A szakértő szerint a digitális tudatosság elengedhetetlen, az IKT-eszközök kiváló segítségek tanuláshoz, alkotáshoz, a másokhoz való kapcsolódáshoz, de fontos, hogy azok ne váltsák fel teljesen a valós, hús-vér kapcsolatokat.

Kiemelt képünk illusztráció, forrás: pixabay.com