A hálapénz rendszerét fel kell számolni – de nem mindegy, hogyan!

Az orvosok jelentős mértékű béremelésével párhuzamosan kriminalizálni kellene a hálapénz rendszerét – közölte a Magyar Orvosi Kamara. A kormányzat nyitott arra, hogy a kamara a javaslatával becsatlakozzon a béremeléssel kapcsolatos egyeztetésekbe. A szakma képviseletének plusz súlyt adhat, ha az orvostársadalmon belül konszenzus születik abban, hogy egy méltányos bértábla mellett a többség elítéli a hálapénzt.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) részletes összefoglalót adott közre arról, hogy miért és milyen mértékben lenne szükséges emelni az orvosi béreket, lehetőleg egy lépcsőben. Ennek megvalósításával egyúttal azt is szeretnék, ha a paraszolvencia büntetőjogi kategória lenne. A kamara indoklásként azt írja: az orvosi tevékenység közvetlen egészségügyi szerepén túl a jogbiztonság és demokrácia egyik alapját képezi. Azonban feladatának csak úgy tud eleget tenni az ágazat, ha biztosítják megbecsültségét.

Realitás az, hogy rendkívül nagy az Európai Unió magyar orvosokat „elszívó” hatása, hiszen ők is munkaerőhiánnyal küzdenek az egészségügy területén, így jelenleg a nyugati tagállamokkal áll versenyben Magyarország az orvosokért. 2010-re öltött kritikus méreteket a munkaerő elvándorlása hazánkból, mértéke azóta csökkent – de még mindig magas, ahogy magas a nyugdíjhoz közeledő korosztály aránya is a szakmában. Ahhoz, hogy a veszteségeket pótolni lehessen, szükség van a még itthon lévők megtartására és a frissen végzett fiatalokra. A milleniumi és a Z-generáció igényeit ezért figyelembe kell venni: azt, hogy ők a nagy felelősséggel, sok áldozattal járó, fizikailag és mentálisan is megterhelő munkát csak kiszámítható életpálya mellett fogják vállalni.

A kamara ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz: „Az orvoslás Alaptörvényben is rögzített feladatának Magyarország csak úgy képes megfelelni, ha a vele együtt járó felelősséghez és társadalmi hasznossághoz igazodó megbecsültséget biztosít”. A MOK állásfoglalása szerint évekre visszamenően minden felmérés arról tanúskodik, hogy hazánkban az egészségügyi ellátórendszer teljesítményét javítani kell, „hiszen jelenleg a legfontosabb mutatók mindegyikében az utolsók között szerepel”. A javulás szerintük elképzelhetetlen megfelelő humánerőforrás nélkül, azonban egyelőre az orvosok pálya- és jövőképét, egészségi állapotát tekintve is kifejezetten rossz mutatókkal rendelkezünk. Az orvosok korfája nem fenntartható rendszert mutat, a „Ratkó-generáció” pedig most vonul ki az orvosi munkaerőpiacról. „Az orvoslás a legdinamikusabban fejlődő tudományterületek egyike, ahol az élethosszig tartó tanulás alapkövetelmény, ugyanakkor a napi rutin fizikailag és mentálisan is megterhelő. Elköteleződésre akkor számíthatunk, ha olyan világos életpályát ajánlunk a fiatal szakorvosoknak, mely hosszú távon is kifizetődő befektetés.”

Elismerik az eddigi bérfejlesztési eredményeket,

azonban kimondják, hogy ez még mindig kevés ahhoz, hogy elegendő számú orvost tartson meg az állami ellátásban.

A kamara javasolt bértáblája – figyelembe véve a környező országok és az EU bérei mellett a nemzetgazdasági mutatókat is – az ausztriai alapbér kétharmadát javasolja magyar alapbérként megállapítani, ami a pályán eltöltött idővel arányosan nő.

A béremelési javaslat mindenképp üdvözlendő, ahogy a paraszolvencia eltörlésére vonatkozó is, az orvosok többségének és a betegeknek az érdekeit egyaránt ez szolgálná, ezt mondatja velem – és nyilván nem csak velem – a gyakorlat.

Fotó: Pixabay

Néhány tény a hálapénzzel kapcsolatban

A paraszolvencia társadalmunk súlyosan káros jelensége, mivel

• mérgezi az orvos-beteg bizalmi viszonyt
• kiszámíthatatlanná teszi a betegutakat
• irreális elvárásokat ébreszt
• hátrányosan érinti a szakmai elveket
• ellehetetleníti a kormányzati egészségpolitikai szándékok jelentős részét
• torzítja az orvosképzést, hátráltatja a tudás átadását.

A beteg és az orvos elemi érdeke tehát, hogy a hálapénzt minél hamarabb korrupciós besorolás alá essen és kriminalizálódjon.

A paraszolvencia alapvetően vesztegetés, ami abban merül ki többnyire, hogy a beteg várt „haszon” érdekében előre fizet a személyzetnek. Ez jelenleg is büntetendő, ahogy az is, ha az orvos pénzt kér a betegtől az állami ellátásért, vagy erre utaló magatartást tesz.

Marad tehát a kezelés után adott pénz vagy ajándék. Viszont, ha valaki valóban hálás a gyógyulásért, és ezt szeretné kifejezni azzal, hogy csokit vagy virágot ad a személyzetnek – nos, ezt a paraszolvencia megtiltása után sem biztos, hogy az ügyészségeknek vizsgálnia kéne. Ez úgy védhető ki például, hogy az átlagfizetés 10 százalékát meg nem haladó értékben lehessen adni és elfogadni ajándékot.

Erősen kérdéses viszont, hogy első lépésként büntetőjogi kategóriává érdemes-e tenni a hálapénzt. 

A hálapénz jelenleg a MOK etikai kódexében még csak vétségként sem szerepel, ami a mostani bérek mellett valahol érthető is. De önmagában egy törvénymódosítás meg fogja-e változtatni az emberek fejében évtizedek óta élő szemléletet, illetve az orvosok hozzáállását?

Emellett gyakorlati problémákat is felvetne a büntetés lehetősége, hiszen aki adná, és aki kapná, egyaránt bűncselekményt követne el.

Így ki tenné a feljelentést?

Ahhoz, hogy a hálapénz megszűnjön, ahogy már említettük, mindenképpen szükséges az egészségügyi dolgozók bérrendezése, mindenkit beleértve, aki az intézményekben közvetlenül betegellátói vagy háttérmunkát végez. Fontos még az ellátóhelyek felszerelése eszközökkel, gyógyszerekkel, és mellé a megfelelő humánerőforrás biztosítása – azaz minden kórházban az emberhez méltó körülmények kialakítása. Amennyiben a betegek azt tapasztalják, hogy rendes ellátást kapnak, nem fogják szükségét érezni annak, hogy borítékot dugjanak a személyzet zsebébe, ha szeretnék, hogy az ágytálat kicseréljék alattuk.

A kamaránál a labda

Minden döntés, ami azt segíti elő, hogy a hálapénz kikopjon a rendszerből, helyes. Így egy megfelelő bérrendezést követően a szankcionálása is helyes lenne, azonban

ehhez először is a kamarának kellene etikai vétséggé nyilvánítania annak elfogadását.

A jelenlegi szabályozás szerint hálapénzt csak azon intézményekben lehet elfogadni, ahol a kórházigazgatók ezt engedélyezik, márpedig a legtöbb esetben engedélyezik, éppen a munkaerő elvesztésétől való félelem miatt. A béremelés után viszont a kamarát követően az intézményvezetőké a következő lépés.

…és végül egy javaslat

Célszerű volna egy nemzeti kamarai konzultációt is tartani, hogy felmérjék, milyen arányban támogatják az orvosok a javaslatot. Amennyiben ebből kiderülne az, hogy a bérfelzárkóztatás mellett a többség elítéli a hálapénzt, az a kamarát kötelezné az ilyen jellegű vétségek komolyan vételére. Legfőképpen pedig történelmi jelentőséggel bírna, hiszen a rendszerváltás óta először fejthetne ki az orvostársadalom egésze véleményt egy kiemelten fontos kérdésben, bizonyítva, hogy

a többség tiszta, átlátható rendszerben, szakmai irányelvek mentén szeretne dolgozni, a betegek javát szem előtt tartva.

A kormány részéről e mellé odaállni hatalmas lépés lenne az egészségügy várva várt reformjának megvalósításában.

 

Dr. Bagdy Virág
sürgősségi orvos