Kellemesen boldog karácsony

Kezd visszaszorulni – bár azért itt-ott felüti a fejét – a kommunizmus idején meggyökerezett „kellemes ünnepeket” jókívánság, átadva helyét az áldott vagy boldog karácsonynak. Kellemes ugyanis az, ha az ember ül a wellnessben, és arra gondol, de jó volna, ha most elindulna a pezsgés a derekam alatt.  Boldog, ha szeretteivel körülállja a fát, és arra gondol, hogy az Isten emberré lett értünk és megmutatta: van az életünknek egy olyan célja és értelme, ami túlmutat a bejglin, a töltött káposztán, a mobiltelefonon, az autón, a házon, a szakmai sikereken, sőt még a földi családunkon is. Az ugyanis előfordulhat, hogy betegség tör ránk, elromlik a sütő, defektet kap a kocsi, elszakad a télikabát, beázik a fürdőszoba vagy nedves-langyos idő van Szenteste a lassan már csak a németalföldi festők vásznairól ismert havas-jeges fehérség helyett.

Szoktuk is mondogatni, ha valami kellemetlenség ér minket az utolsó napokban: „Na, boldog karácsonyunk még lehet!” Az idén aztán, mintha próbára akarnák tenni bizakodásunkat, négy napon belül meghibásodott a bojler, bizonytalankodni kezdett a központi fűtés, leszakadt a bejárati ajtó zsanérja és teljesen lefagyott a laptopom. Ez utóbbi miatt valamennyi elmentetlen írásom (ötletek, jegyzetek és regényrészletek mellett az eheti vasarnap.hu-s publicisztikám vázlata) elveszett. Első (és második, ötödik) kétségbeesésem után az utolsó rorátén aztán sikerült elengednem az összes problémát.

A karácsony éppen arról szól, hogy vegyük észre a transzcendenst, lássunk túl a hétköznapok kisszerűségein.

Az Úr színe előtt igazán lényegtelen bejárati ajtó és laptop. Sokkal nagyobb baj, ha nem tudok örülni a Megváltó eljövetelének, mert azon görcsölök, hogy néhány ostoba mondatom örökre elveszett.

Eredetileg a Gréczy-ügyről akartam írni, illetve ennek ürügyén arról, vajon miért nem lehet a politikában valóban fontos dolgokat komolyan megbeszélni. Történelmi, filozófiai, gazdasági érveket felhozni, tények és adatok mentén összehasonlítani kormányok és politikusok teljesítményét, és a végén az alkalmasabbat megbízni az ország vezetésével. Sajnos azonban az általános választójog miatt kénytelenek vagyunk undorító mellékszálakkal viaskodni.

Gréczy primitív ember, nem volna helye nem hogy a parlamentben, de tulajdonképpen egy munkásszálláson sem. A nagy egyenlősdi, a mindenkire érvényes választójog és választhatóság lehetősége azonban bármilyen salakot felszínre hozhat. Aki alkalmatlan lenne tanárnak, orvosnak, asztalosnak, portásnak, az politikusnak még elmegy. Aki alkalmatlan lenne egy brigád, egy osztály, egy baráti társaság problémáinak megoldására, az az ország dolgaival foglalkozhat. A fő baj mégsem az a pornóképeket küldözgető Gréczykkel, hogy önhitt, gusztustalan bunkók – mint ahogy mondjuk Kunhalmi Ágnessel sem végtelen butasága a legfőbb probléma –, hanem az, hogy pártja idegen érdekek, nemzetpusztító eszmék és befolyások szolgálatába állt. Ez azonban a többséget hidegen hagyja, érvek helyett indulatok uralják a közbeszédet, ezért szívesebben írok meghibásodott kazánról, mint gyári hibás parlamenti képviselőkről.

A bojlert és a laptopot egyébként megjavította a szerelő (utóbbit 23-án!), a sógorom meghegesztette az ajtó zsanérját, a tüzép telepről hoztam egy mázsa tűzifát, hogy ha a kazán bedöglene, a cserépkályhába be tudjunk fűteni. 24-én estére nem maradt más, mint a Kisded születésére várni. Így a karácsonyunk végül nem csak boldog, de kellemes is lett.

 

Ungváry Zsolt