A DÚR énekeskönyv arra hivatott, hogy segítse az istendicséret főképpen liturgiához kötődő formáit. A novemberben megjelent gyűjtemény pár héten belül teljesen elfogyott. Az utánnyomás miatt a második kiadásra még egy picit várni kell. Andrejszki Toma a kottatár egyik szerkesztőjeként és aktív templomi dicsőítésvezetőként osztotta meg a karácsonyhoz kötődő gondolatait.
A karácsony számomra nagyon összefonódik az adventtel: a karácsony az az ünnep, amit várunk, illetve ami megtanít minket igazán és egyre jobban várakozni. Olyan jó, hogy ilyenkor ki tudunk lépni a komfortból főként a rorate misékkel. Azt az életérzést hoznám ide, ahogy teljesen magától értetődően fél ötkor felkelek, hogy még tudjunk a zenekarral próbálni a rorate előtt, és hat órakor a sötét templomban Vesztergombi Dávid csellóművész eljátssza az „Ó, jöjj, ó, jöjj, Emmánuel” előjátékát, majd az ének után a gyertyagyújtással kivilágosodik az Isten háza, és kiderül, hogy több százan vagyunk, akik ugyanazért jöttünk. Valahogy a roraték túlmutatnak az emberi gondolkodáson, és az Isten útjaiból hoznak elénk valamit, ami hideg, de szívet melengető; fájdalmas, de édes; őrült, de teljesen magától értetődő.
Az éjféli misén körbenézve valami hasonlót szoktam érezni – a normális emberek ilyenkor alszanak, de egy ilyen csodát, hogy az Isten közénk jön, szerintem nem lehet – és nem is kell – normálisan kezelni.
Az idei karácsonyban talán benne lesz az az élményem is, hogy a DÚR könyvvel született egy olyan ajándék, ami rajunk keresztül valósult meg. Az utolsó DÚR könyvet egy mezőkeresztesi gyermekotthonba küldtem el, ahol egy 17 éves lány kérte ezt az „angyalkájától”. Szerintem Jézusnak sokkal nagyobb ajándékra nincs igénye tőlünk, mint a vágyunkra, hogy – például énekkel – dicsőíthessük Őt.
Andrejszki Toma, katolikus könnyűzenei énekes, a DÚR énekeskönyv szerkesztője
hirdetés
Kapcsolódó írásunk:
