Megjelent a kék énekeskönyv utóda, a zöld DÚR

Déri András és a Bencés Kiadó gondozásában több évtizeddel ezelőtt jelent meg a "nagy kék könyv", amelyből sok templomi gitáros zenekar a mai napig válogatja a szentmisén eljátszható dalait. A válogatás felett egy kicsit elrepült az idő. Vannak dalok, amelyek azonban kiállták az idő próbáját. A DÚR elnevezésű, most megjelenő keresztény könnyűzenei kottatár három éves kemény munka alatt szűrte meg a hazai egyházi könnyűzene tárházát. A most megjelenő felettébb praktikus kiadvány mellett online felület is működik, ahol az eljátszandó énekek hangfelvételei is megtalálhatóak. A részletekről Andrejszki Tamást kérdeztük.

– A legújabb keresztény könnyűzenei gyűjteményt tartom a kezemben, amely segíteni tudja a templomi gitárosok zenei tevékenységét. Mi a garancia arra, hogy ezek a zenekarok képesek lesznek helyesen szolgálni az egyházi liturgiát, amennyiben ebből a kottatárból szemezgetnek?

– A liturgia iránti hűség szellemiségének lektoraként Kelemen Imre atya – aki liturgiából szerezte a szakképesítését – nézte át az előszót és a gyűjteményt. Nekünk ez nagyon fontos szempont. Olyan kottatárat szerettünk volna megalkotni, amelyet nyugodt szívvel használhatnak majd a gitáros csapatok a szentmisék zenei szolgálata alatt. Ezt a szándékunkat így fogalmaztuk meg: ebben a kiadványban igyekeztünk összegyűjteni a keresztény könnyűzene azon műveit, amelyek szerintünk a templomok falain belül a leginkább közelebb tudják segíteni a híveket az Istennel való találkozáshoz.

– „A pásztor egyszerűen fölötte áll a zenei igényességnek és a liturgiai alázatnak” – olvasható az előszóban. Mit kell ezalatt érteni?

– Jézus a pásztor. Ő még a liturgiai alázat felett is Úr. A liturgia nem lehet fontosabb, mint maga Jézus. Ha valaki minden liturgikus szabályt betart, és ráadásul magas zenei képzettséggel bír, de nem törekszik arra, hogy kapcsolata legyen Jézus Krisztussal, az általa játszott zene szerintem nem igazán tudja közvetíteni Jézust. Véleményem szerint ennél többet ér, ha egy egyszerű faluban amatőr előadók – jóllehet nem nagy profizmussal – eléneklik a bennük lévő istenkapcsolatot, megdicsőítve az Urat, és törekedve a liturgiával való összhangra. Az ő zenei áldozatuknak a tömjénfüstje talán feljebb száll. Talán jobban tetszik az Istennek.

Az igazság törékeny, a szeretet hajlékony – Vizy Márton a Vasárnapnak

– Ez egy forradalmi gondolatsor az egyházzenében. Nem elég jól játszani az adott muzsikát, elsősorban ismerni kell a Pásztort, nagy P-vel?

– A liturgikus dalok imádságok, tehát az Istennel való párbeszédben kellene őket értelmezni. Itt nincsen felvételi követelmény, amelyet, ha teljesítettünk, már hitelesítve van a zenénk a liturgiában – nem is tudja ezt senki rajtunk kívül ellenőrizni.

Ez egy életprogram. Addig ne akarjunk megmenteni másokat, amíg önmagunkat, az életünket nem tettük le az Isten elé.

– Ezek után talán már érthető, hogy az Imre atyával közösen összeállított előszóban miért jelenik meg az a nézet, hogy a zene semelyik kategóriája nincsen kirekesztve a liturgiából. Létezik azért valami határ? Van olyan zenei stílus, amelyre már nemet kell mondanunk, ha Isten dicséretéről beszélünk?

– Elvi szinten nincs olyan stílus vagy műfaj, ami ne dicsérhetné az Istent. A liturgikus zene hármas egységének (szent, művészi, egyetemes) viszont meg kell felelnie, ha egy szentmisében hangzik fel az adott mű. Ha ezen három kritériumnak eleget tesz, akkor akár rappelni is lehet a templomban. Egy számomra kedves atya egyszer az Egyházat egy hifi-toronyhoz hasonlította, amelyen rap zene szól. A csúnya szavaknál persze akad a lejátszás. A rap sajátossága, hogy nagyon meg akar fogalmazni valami valódit. Míg a pop vagy a rock inkább sokszor kerülgeti a forró kását, addig a rap szókimondó és egyenes. Fontos szempont mindeközben az is, hogy mindenki együtt tudja énekelni a dalokat, hogy bekapcsolódjanak a hívek.

Kübler Dani: „Szembejön az élet, és az frontális”

– A bekapcsolódás hiánya egy barokk misén is felfedezhető, nem igaz?

– Mindenképpen. Ez a kritérium zenei stílusoktól függetlenül jelentkezik. A klasszikus műfajoknak is lehet Istenhez emelő művészi értékük. Ez is lehet egy fontos cél. De szerintem

nem jó, ha minden vasárnapi misénkben csak befogadói vagyunk az énekeknek. 

– Qui cantat bene bis orat. Hogyan jelenik ez meg a gyűjteményben?

– Aki jól énekel, kétszeresen imádkozik – mondja Szent Ágoston. A kottatár összeállításánál fontos szempont volt, hogy akik ezekkel a dalokkal szolgálnak a szentmisén, azok jól tudják azokat előadni, és ezáltal vezetni a közösséget Isten dicséretében. A könyvben található 191 éneknek elkészítettük a meghallgatható hanganyagait. Így mindenkikönnyebben megtanulhatja a dalokat egyszerű hangszereléssel. A felvételek mellett letölthetőek a kották és a diavetítéshez könnyen beilleszthető dalszövegek is.

– Ezeket az énekeket ti játszottátok fel mintaként?

– Igen. De ahol lehetett, az előadók eredeti felvételeit is elérhetővé tettük. Ennek a fontos üzenete, hogy mi nem a szerzőket akartuk ezzel bírálni, hanem tiszteletben tartva az ő előadásmódjukat, vettünk az énekeikből egy saját adaptációt annak érdekében, hogy könnyebben tanulható legyen az emberek számára.

– Az elmúlt 25-30 év dalaiból és a legkülönbözőbb, eddig létező gyűjteményekből válogattatok. És itt vannak a legújabbak is. Korrekten jelezik a szerzőket. Gyönyörű a kottakép. Olyan kialakítással, amely praktikus lehet minden zenésznek, hiszen nem csukódik be a könyv a kottaállványon. 

– Igyekeztünk a használati szempontokat figyelembe venni. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy nem jó, ha egy ének előadása vagy éppen az Uram irgalmazz és a Dicsőség tétele közben lapoznunk kell.

– Ezek szerint tudatos volt az összeállítás…

– Természetesen van benne tudatosság. A könyvben a szentmise részei mentén jelennek meg az énekek: bevonulás, Uram irgalmazz, dicsőség… A kivonuló énekek után találhatóak meg a dicsőítő, szentségimádásban bevethető dalok. A könyv végén található Az Irgalmasság rózsafüzér és a Minden forrásom-litánia, két hosszabb imádságnak a gitáros adaptációja. Ezek mellett tematikus ajánlásokkal segítjük az eligazodást, a válogatást.

– Már régóta szó van arról, hogy az Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan megjelenik egy új énekeskönyv, amelyben mindenféle stílus helyet kap majd. A DÚR már ennek a folyamatnak az előfutára netán?

– A készülő gyűjteményben lesznek majd könnyűzenei darabok is. A terjedelmi korlátok miatt azonban nem tud ilyen sok gitáros ének oda bekerülni. Vedres Csabával, aki ennek az egyházzenei gyűjteménynek is egyik gondozója, mi is együttműködtünk. Ő átnézte a most kiadott válogatásunkat. Ő nem zenei lektora a kiadványnak, azonban sokat segített összhangzattani, kottázási, liturgikus kérdésekben. Ezért a szolgálatáért külön köszönet illeti őt. A közös munkánk során viszont neki is lehetősége volt a készülő összegyházzenei kollekcióba ajánlani műveket a mi gyűjteményünkből. Az egyik munka erősítette a másikat. Remélem, ez a folyamat visszafelé is kifejti majd a hatását, és a nagy gyűjteményben jelzik majd, hogy aki több könnyűzenei számot akar játszani, keresse a DÚR gyűjteményt.

Ez a kölcsönösség hosszú távon hasznos lehetne.

– A „zöld könyv” olyan éneket is tartalmaz, melyeknek szerzője végül úgy döntött, elfordul Istentől. Marty Sampsonra gondolok. Vajon ezek a dalok megszentelődnek, bárhogy is éljen azok szerzője?

– Azért mert valaki végül másképpen dönt, attól még a korábban Istennek őszinte hitből születő ének továbbra is szólhat Isten dicsőségére. Ezekben az esetekben a szerzőknek már valójában semmi közük ahhoz a dalhoz. Nem tartanám jó iránynak, ha időről-időre ilyen módon vizsgálnánk felül az énekeinket. Sok dalról nem is tudjuk, hogy egyáltalán tiszta szándékból és imádatból született-e, mégis százezrek dicsérik vele Istent. És ez a fontosabb szempont.

Marty Sampson, a Hillsong dicsőítésvezetője megrendült a hitében

– Tud-e ez a most megjelenő gyűjtemény az egyház kincse lenni?

– Ez volt vele a célunk. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy állami támogatás révén elkészülhetett, és kioszthatjuk azoknak, akik ezt a zenei szolgálatuk során majd használni tudják. Ingyenes kiadványról van szó, nem jelenik meg a boltokban sem. A honlapon keresztül ki lehet tölteni egy kérdőívet, ami után egyeztetünk a könyv átadásáról. 

– Mi a jövője a könyvnek? Lezárt vagy bővíthető gyűjteményről beszélünk?

– Célunk, hogy tudjon szélesedni ez a válogatás. Az online felületünk erre is szolgál majd az előttünk álló években. A most megjelenő válogatás három év gyűjtőmunkája. Első körben most az a kérdés, hogy ez a kiadvány hogyan működik. De a bővítés elől nem zárkózunk el. Ami most megjelenik, közkincs.