Az igazság törékeny, a szeretet hajlékony – Vizy Márton a Vasárnapnak

Vizy Márton termékeny előadóművész, aki az általa megkomponált művek legkisebb részletére is figyelmet fordít. Musical darabja töretlen sikernek örvend. Producer, akit Isten szerető keze érintett meg. A „ForrásPont” dicsőítő előadója szerint a könnyűzene a mai kommunikáció szerves része. A fiataloknak szükségük van a könnyűzenére, amit az Istennel történő találkozás szolgálatába lehet állítani. 2002-ben Vizy Márton „Örvendj, Magyarország!” című dala lelkesítette mindazok szívét, akik egy lelkében megújult hazában reménykedtek. A Kossuth téren több idős embernek ’56 forradalmi összetartozása jutott eszébe.

– Mivel foglalkozol mostanában?

– Leginkább szerzői és produceri munkák kötik le az időmet. Jelenleg két színpadi musicalen és egy film forgatókönyvének koncepcióján dolgozunk, valamint egy hozzám szorosabban kötődő zenei projekt is körvonalazódik a horizonton. Ezekkel a témákkal nem párhuzamosan, hanem kampányszerűen dolgozom, dolgozunk. A színpadi műveket Tóth Dávid Ágostonnal készítjük, amiben a közös rész a koncepció és dramaturgia kialakítása.

– Hogyan lettél producer?

– Alapvetően előadóművésznek tartom magam, de való igaz, hogy mindig létezett a fejemben egy konkrét vízió arról a témáról, ami megvalósításra várt. Kezdetben a művészettől független vállalkozásaimra kellett producerként tekintenem, amely során megtanultam, elképzelhetetlen, hogy az embernek ne legyen rálátása minden részterületre, ha a tökéletességre, magas minőségre törekszik. Fontos számomra, hogy bármilyen mű vagy produktum, amit kiengedek a kezeim közül, bírja az idők próbáját. Láthatatlannak tűnő részletek kidolgozásában sokszor túl kényszeres is vagyok. Erről a feleségem sokat tudna mesélni.

– Ez sikerülni is látszik: a József Attila musicaleteket még mindig kedveli a közönség.

– Pedig a baloldali sajtó a premier után azonnal negatív kritikával illette. Százezer körüli nézőszámnál járunk azóta, valamelyik évben volt érettségi tétel is. Nagyon bízunk benne, hogy generációkat és korszakokat is képes lesz átívelni.

– Van egyéb civil munkád, vagy a produceri tevékenység elegendő számodra?

– Idén 10 éve, hogy egy nagy franchise-on belül pékségeket hozunk létre Budapest számos helyén. Ebben van egy nagyon hűséges és megbízható társam, akire számíthatok az üzemeltetésben, én pedig a stratégiai tervezésben és az üzletek létrehozásában vagyok aktív.

– Jézus szülővárosának, Betlehemnek elnevezése azt jelenti: „a kenyér háza”. A szentmisében átlényegült kenyér, az Eucharisztia mit jelent neked, aki jelentős részt vállalsz a jövő évi Eucharisztikus Kongresszus előkészítésében?

– Most eszembe jut, amikor az evangéliumban Jézus „a mennyből alászállott élő kenyérnek” nevezi magát. Ez a különleges párhuzam tényleg nagyon szép. Az Eucharisztia számomra talán leginkább azt jelenti, hogy kapcsolatot találhatunk Istenen keresztül saját belső világunkkal. Általában az embernek ez megy a legnehezebben: saját magával kapcsolatot teremteni. Sok esetben fogalmunk sincs arról, hogy a lelkünk mélyén milyen folyamatok zajlanak. Emiatt a cselekvéseink is nem egy esetben irracionálisak. Sok örökölt és szerzett pszichés terhelés éri korunk társadalmát, mindenkinek szüksége van arra, hogy érzelmi világát jó irányba transzformálja. Szükségünk van segítségre.

Istenen keresztül megtalálhatjuk saját magunkat. Felismerhetjük saját vágyainkat, érzéseinket.

Ezt követően azonban már Istent is más optikán keresztül tudjuk látni. Én minden szentségimádás alatt visszatalálok a valódi, saját belső világomba. Innen jön sok esetben a legtöbb jó gondolat, egy új dallam, egy kreatív megoldási ötlet, a megoldatlan kérdésre a megtalált válasz. Ez nem egy romantikus beleérzés, hanem kézzel fogható gyakorlati tapasztalat.

Vizy Márton dicsőítésvezetés közben (középen) a 2019-es ForrásPonton. Fotó: Magyar Kurír

– Ez azt jelenti, hogy ha merünk Isten szemébe nézni, megláthatjuk azt a képet, amelyet ő rólunk álmodott meg?

– Ezt én pontosan így látom. Ez a lényeg. Istennek vágya van velünk kapcsolatban. Nekünk is vannak különböző vágyaink. Ha nagyon mélyen a szívünk mélyére utazunk, megtapasztalhatjuk, hogy a mi vágyaink belesimulnak Isten elképzeléseibe. Ekkor éljük át a „helyemen vagyok” érzést, amely stabilitással, békével, rendezettséggel ajándékoz meg. Ez egy mindig megújuló dolog. Nem könnyű, mert a digitális világ a közösségi médiumokon közléskényszerre nevel minket. Én is erősen küzdök magammal, hogy belső csendet tudjak teremteni. Jézus nagyon sok mindent akarna nekünk mondani, ha hagynánk szóhoz jutni.

Fotó: Vasárnap.hu

– Zenével foglalkozol nap mint nap. Mit jelent számodra az említett csend?

– Minden zenésznek azt szoktam tanácsolni, hogy csak jó zenét hallgasson, de abból se túl sokat, és inkább rendszeresen teremtsen maga körül csendet. Csak a csend útján találhatjuk meg a saját hangunkat. A zenében akkor vagyunk hitelesek, ha a saját hangunkat tudjuk megszólaltatni. Szerintem a közönség nem kíváncsi másolt produktumokra.

– A ForrásPonton – ami a keresztény fiatalok identitását hivatott erősíteni – a résztvevők eljutnak odáig, hogy Jézus szemével lássák önmagukat?

– Ez a találkozó sok szempontból egy kísérleti műfaj, mert új eszközökhöz nyúlt. Ifjúsági típusú rendezvények voltak már az elmúlt harminc-negyven évben is, de a világ rengeteget változott. A ForrásPontnak más a célja. Mi azokat a fiatalokat akartuk a rendezvényünkkel megszólítani, akik nem feltétlenül a „kemény maghoz” tartoznak. Nagyon nagy számban léteznek azok a fiatalok, akiket ugyan megkereszteltek, de nem magától értetődő számukra, hogy megmaradjanak az Istennel való életben. Ezért is választottuk a második találkozó mottójának: „Nevemen szólítasz”.

A 2019-es Forráspont “Az vagyok, kinek Te hívsz” című dalának élő videoklipje, elsők között megosztva a Vasárnap Pengető keresztény könnyűzenei rovatának olvasóival:

Akik eljöttek, talán megtapasztalhatták, hogy Isten személyesen szólítja meg őket. A mi feladatunk az élményanyag megerősítése volt a megjelenített produkciók által. Az előbb is említett digitális világ a fiataloknak egy erősen manipulált és virtuális valóságot teremt. Ezzel szemben

Jézus személyénél nem létezik erősebb szimbólum az igazi valóságra az Istent, spiritualitást kereső fiatalok számára: ahogy 2000 éve, úgy ma is „testkontaktust” lehet Vele létesíteni. Jézus maga mondja, hogy enélkül nem lesz élet bennünk.

– Neked ez mindig simán ment?

– Nekem is szükségem volt fiatalon erre a megtapasztalásra. 16-17 éves koromban nagyon megfogott a Varga Attila vezette Boanergész zenéje a szentmise alatt. Később kiderült számomra, hogy Isten részéről a zene csak egy csali volt. Menet közben kiderült, hogy a könnyűzenei stílusban játszó zenekar valójában egy imaközösség is volt. Az egyik szilveszteri lelkigyakorlat során, az egyik szentségimádás alatt kézrátétellel imádkoztak fölöttem. Pontosan tudtam és átéltem, hogy akkor nem pusztán egy ember keze érintett meg, hanem Isten az ő szeretetével. Talán ekkor értettem meg, amit ma meg is tudok fogalmazni: a lelki megtérés egy „rejtett beavatás” volt, amelyben különleges kegyelmi ajándékokat és meghívást kaptam Istentől.

Fotó: Vasárnap.hu

– A terézvárosi Szent Család Templomba rendszeresen jártatok népes családotokkal, és az ott szolgáló karakteres papok és neves egyházzenészek, illetve egyházi könnyűzenészek környezetében nőttél fel. Zenei szempontból is innen erednek a gyökereid?

– A valláshoz kötődő zene a legérzékenyebb zenei műfaj. Nagyon sokat tanultam ebből az időszakból. Például azt, hogy szinte megengedhetetlen az aránytévesztés egy olyan közegben, ahol emberek Istennel jönnek találkozni.

– Ezt az érzékeny légkört nem töri meg a keresztény könnyűzene a maga sajátságaival?

– Ez egy eléggé összetett kérdés. Pragmatikus embernek tartom magam. Egyébként szerintem Jézus is az volt. Talán nagyképűen hangzik, de néha eljátszom a gondolattal, hogy mit hogyan tennék, ha az „Egyház producere” lennék. Biztosan nem lenne mindegy, hogy hogyan szólítom meg a különböző generációkat. Ami működik az időseknél, nem feltétlenül működik a fiataloknál, ám fordítva igen. Ezt tapasztalom. Egy átlagos mai fiatal napi szinten fogyaszt valamilyen stílusú könnyűzenét. Az érzékei ehhez az esztétikai miliőhöz szoktak, ehhez a mintához szocializálódtak.

Mivel a könnyűzene a mai kommunikáció szerves része, a fiataloktól nem is várhatjuk el, hogy vevők legyenek archaikus művészeti műfajokra, amelyeket amúgy nagyon tisztelek, és amelyeknek fontos kijelölni a maga helyét.

A „könnyűzene” kifejezés egy tágabb kontextusban a szövegeket is érinti, nemcsak a dallamokat és hangszereléseket. Egy-egy régi egyházi népének szövege vitatható, túlhaladott világképet sugall. Idézek: „ránk bűnösökre minden verés ránk fér” vagy „mit adhatok szegény bűnös, szívemből csak bűn fakad”. A fiataloknak tehát szükségük van a könnyűzenére, amit az Istennel történő találkozás szolgálatába lehet állítani az Egyház tanításával összhangban.

Orgonaellenes zendülés vagy egyházzenei párbeszéd?

– Mégis melyik az a muzsika, ami megszólalhat a templom falain belül? Ezzel kapcsolatban még tapasztalhatók véleménykülönbségek.

– A templom falain belül 95%-ban valamilyen liturgikus cselekmény történik. A templomban ezért a felcsendülő zenével a liturgiát kell szolgálni. A forma és a tartalom együtt adja a minőséget. Ha a tartalom rendben van, akkor már csak a formára kell figyelni.

Ebbe az öncélúság nem fér bele. A középpontban Jézus kell, hogy álljon.

– Ha a minőség vitatható, nem sérül az esztétikai érték?

– Nyilván sérül, de az sem elfogadható, hogy valaki odamenjen egy tizenöt éves fiatalhoz, aki a kis gitárjával próbálkozik a templomban, és azt mondja neki, hagyja abba ezekkel a szerény képességekkel. Nehéz ebben a kérdésben igazságot tenni, és nem is feltétlenül kell, mert az igazság törékeny, a szeretet pedig hajlékony. Akkor már jobb a cselekvő szeretettel élni, és felajánlani olyan segítséget, amelyben fejlődhet az érintett.

– A keresztény könnyűzene oktatása nem segítené ezt az állapotot?

– Minden oktatótevékenység hasznos és előnyös, ahol van erre személyi és egyéb erőforrás. Ugyanakkor az önképzés sem elvetendő műfaj. Az általános felelősség nézőpontjából közelítve úgy gondolom, meg kell vizsgálni, hogy mi a zene feladata az adott liturgikus környezetben. A keresztény könnyűzene műfaja elég széles skálán mozog. Vannak határvonalak, amelyek között tudni kell közlekedni. A koncertszínpadokra illő dalok sok esetben alkalmatlanok a templomi felhasználásra. A kérdés eldöntésében segítségünk a jó ízlés, az Egyház, illetve a liturgia iránti hűség. A templom egyetlen stílus esetében sem annak a helye, hogy az adott zenész az önkifejezésre mutató ambícióit élje ki. Emiatt nagy előny, ha a zenei csapat egyben imaközösséget is alkot. Egy belső közösség mindig reflexívebb. A visszajelzések segítik a zenészeket, hogy ne felejtsék el azt sem, hogyan nyerhetik meg a jelenlévők szívét Isten számára.

Fotó: vasarnap.hu

Kapcsolódó írásaink:

Beimádkozták a fiatalok a BOK-csarnokot a ForrásPonton

Kiemelt fotó: Vasárnap.hu