Áprily Lajos verseit sokáig csak egyetlen szerelme láthatta

A költő sokáig az asztalfióknak írt, és később is csak álnéven publikált. 1884-ben ezen a napon született Áprily Lajos, akinek természetszeretete végigkísérte költészetét.

A költő Jékely Lajos néven 1884. november 14-én született Brassóban. 18 éves korában ismerkedett meg Kolozsváron a 17 éves Schéfer Idával. Mindketten erdélyi német családból származtak, de magyar református környezetben nőttek fel. Azonnal megtetszettek egymásnak, amit mindkettejük naplója bizonyít. A fiú már egy-két találkozás után zenés szerenáddal nyűgözte le szerelmét, aki virággal viszonozta a vallomást.

Jékey Lajos a Kolozsvári egyetem magyar-német szakára ment, ahol belecsöppent a diákkocsmák és éjszakai kávémérések világába… Első verse az Egyetemi lapokban jelent meg névtelenül, Emlékszik még címmel, aminek csak évek múltán adta a költő az Iduska címet. A vers sorai nagy valószínűséggel a fiatal szerelmesek egyik első konfliktusára utalnak. Habár sok nézeteltérésük akadt az új „diákéletmódból”, de természetszeretetük sokszor segített nekik áthidalni az ellentéteket.

 

Iduska

Emlékszik még a korhadt kerti padra
S a kútra, mely a fák tövén fakad?
Ugy emlékszem, sétáltunk ott, mikor még
Virág nyílott a lombos fák alatt.

Virágos volt a vadmirtuszbokor még.
– Tövébe most lesárgult lomb zizeg –
Talán én is kissé vidámabb voltam
S kegyed se volt ily szótalan, hideg.

Most néha-néha elvetődöm arra,
S míg más vidáman, gondtalan mulat,
Egy százszor visszasírt álomvilágba
Vezet a borús, őszi hangulat.

Ha majd megint tavasz derül a tájra,
Tudom, kicsalja önt a vadvirág.
Ha arra jár, jusson eszébe néha
Egy összetört, elhervadt mirtuszág.

A szerelmespár még sokáig nem köthette össze az életét. Jékey 1909-ben, diplomája megszerzése után Párizsba utazott, majd a nagyenyedi kollégiumban kapott állást. Ezalatt Schéfer Ida Kolozsváron tanult, így csak igen ritkán tudott találkozni a jegyespár. A fiatal férfi 1911-ben áttért a református vallásra, hogy teljes állású tagja lehessen az enyedi kollégium tanári karának. Amikor már végre megteremtette az anyagi biztonságot, elvehette szerelmét – hat év ismeretség után.

Egy évre rá megszületett első fiuk, Zoltán, majd hamarosan még két gyermek követte. Továbbra is születtek versek Jékey Lajos tollából, de ezeket csak feleségének mutatta meg. 1918-ban szánta rá magát, hogy elküldjön egy csokorra való költeményt az Új Erdély folyóiratnak Áprily Zoltán álnéven. Csak félig sikerült inkognitóban maradnia, ugyanis a szerkesztő elírása végett versei Áprily Lajos néven jelentek meg. Két év múlva már a kor egyik ünnepet költője lett. Első verseskötetét, a Falusi elégiát feleségének, Idának ajánlotta.

Szeret az erdő

Engem az erdő véd s szeret,
utaimon erdők kísértek:
bükkök, gyertyánok, égerek,
tölgyek. Fenyők is. Égig értek.

Most is, hogy visszagondolok
hajdani erdeim sorára,
a hegy felől gyönyörűen
zúg bükkös erdőnk orgonája.

S ha majd mélyebbre költözöm,
érzéstelen rommá omoltan,
egy hang közelről súgja még:
Én is az erdő fája voltam.

A háborút követően kissé mellőzött költővé vált, így a műfordítás felé fordult. 1957-ben jelent meg Ábel füstje című gyűjteményes kötete, ami újra meghozta az elfeledett sikert a költő számára. Élete végéhez közeledve a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le családjával, ahol a természet nyugalmában élhette mindennapjait. Hat évvel élte túl feleségét, 1967. augusztus 6-án hunyt el Budapesten, a hárshegyi szanatóriumban.

Felhasznált irodalom: Nyáry Krisztián: Életemnél is jobban
Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum