Toszkánából indult a halálbüntetés eltörlése, de ma is van még tennivaló

- Ma van a halálbüntetés elleni küzdelem világnapja

Bár az első példa 1786-ból való a halálbüntetés eltörlésére és az elmúlt húsz évben soha nem látott gyorsasággal vezették ki ítélkezési gyakorlatukból az országok, sok helyen még ma is a gyakorlat részét képezi. A halálbüntetést a keresztény társadalmi tanítás is elítéli.

Halálbüntetés a nagyvilágban

Az ázsiai kontinensen jelentős azon országok száma, melyek a mai napig alkalmazzák a halálbüntetést. Ezek közül is kiemelkedik sajnos Kína, mely ország vezeti a halálbüntetések alkalmazásának toplistáját, még akkor is, ha a konkrét számok szigorúan őrzött állami titkok. De nem sokkal jobb a helyzet Malajziában és Vietnámban, Irakban, Pakisztánban sem – mindezeket az Amnesty International emeli ki. 

Míg 1997-ig 64 ország törölte el a halálbüntetést, a tendencia folyamatosan erősödött és 2015-re már 141 ország szüntette meg ezt a büntetési formát. 2017-ben a világ országainak nagy része már kiiktatta a halálbüntetés gyakorlatát.

Az Európai Unió érintett szakbizottsága a minap megjelent közleményében hangsúlyozza, hogy „az Európai Unió (EU) és az Európa Tanács mindenkor és minden körülmények között határozottan ellenzi a halálbüntetést. A halálbüntetés kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, amely ellentétes az élethez való joggal. A halálbüntetés bosszú, nem igazságszolgáltatás, és eltörlése hozzájárul az emberi méltóság erősítéséhez.”

Ugyanakkor a nyilatkozatban üdvözlik azt a számadatot, miszerint 142 ország – az ENSZ tagállamainak mintegy 74%-a – már felhagyott a halálbüntetés alkalmazásával, vagy úgy, hogy törölte azt a büntető törvénykönyvből, vagy úgy, hogy már régóta nem hajt végre kivégzéseket. Továbbá sürgetik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. és 13. pontjaihoz csatlakozás azon feltételeit, miszerint a csatlakozni kívánó ország, amennyiben még alkalmazza a halálbüntetést, azt előfeltételként szüntesse meg. 

A nyilatkozatban, támogatva a halálbüntetés elleni küzdelmet, kiemelik, hogy

az emberek és a vezetők egyre növekvő többsége úgy gondolja, hogy a halálbüntetés nem bír nagyobb elrettentő erővel, mint a többi büntetésnem, és nem segíti a közbiztonság javulását.

2017-es kutatás. Kék: eltörölve, narancssárga: kiszabható büntetés, de legalább 10 éve nem alkalmazták , piros: alkalmazzák, zöld: különleges esetekben alkalmazzák Forrás: wikipedia.org.

 

Halálbüntetés Magyarországon

Magyarországon a halálbüntetést 1990-ben törölték el, miután az  Alkotmánybíróság 23/1990. (X. 31.) AB határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította azt, az Alkotmány 8. és 54. §-a alapján – olvashatjuk az arsboni írásában, amely kronológiailag járja körül a témát. Az utolsó végrehajtott kivégzésre 1988. július 14-én került sor.

Az Index 2017-ben megjelent cikkében járja körül a témát, arra fókuszálva, hogy Magyarországon egyre többen vissza szeretnék állítani a halálbüntetés gyakorlatát. Írásában a lap felhozza, hogy legutóbb 2012-ben került szóba ennek a fajta büntetésnek újbóli bevonása a büntetésvégrehajtás rendszerébe, ám nem sokkal később Rogán Antal megerősítette azt a tényt, hogy a kormány nem támogatja a büntetés ezen módjának életbeléptetését és emellett mai napig ki is áll.

Fotó: pixabay.com

 

A Katolikus Egyház álláspontja

A Magyar Katolikus Lexikon szerint „a legsúlyosabb büntető szankció a bűnösnek ítélt ember életének erőszakos kioltása”. A halálbüntetés egyidős a nemzetiségi államok kialakulásával, a köz- és jogrend fenntartása miatt kellett bevezetni és alkalmazni. A római jog szerint mindig a bűncselekmény szerint alkalmazták a halálbüntetés formáját: a gyújtogatót elégették, az éjszakai gabonatolvajt Ceres elátkozott fájára függesztették föl; a hamis tanút a Tarpeia-szikláról vetették le, lefejezéssel csak azt sújtották, akinél bizonyítékok voltak arra, hogy valóban ő ölt meg egy embert – írja a lexikon

 A halálbüntetés eltörlésére irányuló törekvéseket elismerve az egyház álláspontja a Katekizmus 2266-os pontja szerint: „A közjó védelme követelményének megfelel az állam erőfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvető szabályait sértő magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsősorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelő értelmet is nyer. A büntetés azonfelül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához.” (KEK 2266)

Ahogy azt Magyar Kurír írása megfogalmazta, az egyház kezdettől védi a személyes méltóságot, az istenképiséget és a kiengesztelődés fontosságát. Szent II. János Pál pápa és XVI. Benedek is sürgették a halálbüntetés határozottabb elítélését, az evangélium fényében pedig kezdettől jelen van a személyes méltóság védelme és a kiengesztelődés jelentősége az egyházi tanításban. Ez kapott nagyobb teret Ferenc pápa azon döntésében, mely alapján 2018. augusztus 1-ével módosították a KEK 2267-es pontját, amely a halálbüntetésre vonatkozik. 

A korábbi értelmezés fényében az egyház tanításának 2267-es pontjában ez állt: „Az Egyház hagyományos tanítása – a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását feltételezve – nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.” Ezt a szemléletet korrigálta Ferenc pápa indítására a Hittani Kongregáció. A Szentatya az átiratot 2018. május 11-én hagyta jóvá és 2018. augusztus 1-én, a L’Osservatore Romano vatikáni napilapban való megjelenésével egyidőben érvénybe is lépett. Erről számolt be még a hír megjelenésekor a Vatikáni Rádió

A leirat szövege, amely átértelmezte a kérdéskörhöz való hozzáállást, így szól a Vatikáni Rádió fordításában:

„A törvényes hatóság halálbüntetéshez való folyamodását hosszú időn át, szabályos eljárást követően, néhány bűntett súlyosságához mérten megfelelő válasznak és elfogadható, még ha szélsőséges eszköznek is tekintették, a közjó érdekében.

Ma egyre inkább él az a meggyőződés, hogy az ember a méltóságát nem veszti el még a legsúlyosabb bűntények elkövetése után sem. Ezenkívül elterjedt az állam részéről a halálbüntetés értelmezésének egy új felfogása. Végül pedig a fogvatartás egyre hatékonyabb módját dolgozták ki, melyek biztosítják az állampolgárok törvényes védelmét, de egyidejűleg nem veszik el a bűnöstől végleges módon a megtérés lehetőségét.

Ezért az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy „a halálbüntetés elfogadhatatlan, mert megtámadja az emberi személy sérthetetlenségét és méltóságát”, továbbá határozottan elköteleződik annak eltörlése mellett az egész világon. A leirat az Osservatore Romano napilapban való megjelenésével egyidejűleg lépett hatályba.