Csodálatos Istent imádni és dicsérni – vallotta meg Sam Archer a King’s Village zenekarból, amikor június elsején Budapesten meghívott előadóként az Ez az a nap rendezvényén vett részt a Budapest Arénában. A rendezvényt megelőző szemináriumon megosztotta a hallgatósággal saját életének személyes tapasztalatait, amely elvezette őt a dicsőítő zenei szolgálatig. Ezeket a tapasztalatokat összefoglalóan csak úgy nevezte: Krisztusban való identitás.

A keresztény könnyűzenét játszó előadó tizenhárom éves korától különböző – rock, punk és mindenféle egyéb stílust játszó – együttesekben játszott, ahol ő írta a dalokat. Mindezt nagyon élvezte, ám nem tartott tovább húszéves koránál. Ennyi idősen azt kérdezte magától, egyáltalán mit kezdjen az életével? 

Elhatározta, hogy Brightonban tanul zeneszerzést. Tanulmányai során valami miatt egyszerűen teljesen elhagyta őt a múzsa: nem tudott egyszerűen újabb dalokat írni. Pedig az volt a vágya, hogy a popszakmában helyezkedik majd el dalíróként. – Teljesen abszurd volt, hogy miközben zeneszerzést tanultam, képtelen voltam zenét írni – mondta. 

– Korábban soha nem írtam Istenről szóló számokat. Ám ezen a ponton felkiáltottam Istenhez: „mi lesz most velem”? – emlékezett vissza Sam Archer. Körülbelül fél évre rá azonban végre megszülettek újra az első dalai. Azok már Istent dicsérő dalok voltak.

Ezt követően elköltözött a Brightonhoz közeli Littlehampton városába, ahol bekapcsolódott egy helyi keresztény gyülekezet életébe, ahol dicsőítésvezetőként kezdett szolgálni. Ebből a közösségből indult el a Martin Smith vezette Delirious? zenekar, és igen progresszív keresztény könnyűzenét játszó egyéb csapatok is.

hirdetés

Elképesztő volt a magamban tapasztalható változás. A kereskedelmi zeneszerzés átalakult bennem:

már csak Istennek akartam játszani és dalt írni.

– Az elmúlt nyolc évben csak ezzel foglalkoztam. Ennek ellenére megmaradt bennem a félelem, az aggodalom és a depresszió. Nem láttam tisztán, hogy merre megy az életem – osztotta meg akkori lelki állapotát Sam.

Ekkor Istenhez kiáltottam: „mit csinálok én egyáltalán, Uram”? Éreztem, hogy ekkor Isten azt válaszolta nekem: „Sam, én szeretlek téged. Akkor is, ha dicsőítésvezető vagy, akkor is, ha nem”.

Rá kellett döbbennie, az egész életét aköré építette, hogy ő zenész. Amint ezt felismerte, belátta, a zenész identitás önmagában nem lesz elég. – Csak az elég, ha rájövök, hogy Jézus szeret engem, függetlenül attól, hogy mit csinálok – mondta Sam Archer, mintegy lélekben kapcsolódva Csiszér László lapunknak megfogalmazott gondolataihoz.

– Van egy két éves fiam. Az ő születésében ismertem fel azt a nagy szeretetet, amellyel az Atyaisten van irántunk. Az életem minden kapcsolatában szeretni tanultam. A barátaimmal, a szüleimmel, másokkal megtanuljuk, hogy hogyan szeressük egymást. Ám amint megszületett Forest nevű gyermekem, ráébredtem az igazságra: ennek a kis emberkének semmit nem kell tennie azért, hogy az én szeretetemet kiérdemelje. Emiatt a fiammal olyan kapcsolatban vagyok, mint senki mással a világon – mesélte.

Sam Archer szerint Isten éppen így tekint mindnyájunkra. Még őt is meg kell tanulnunk szeretni. Viszont

semmit sem kell tennünk azért, hogy az Atya jobban vagy éppen kevésbé szeressen bennünket.

Szeretnénk a lehető legjobbak, a legodaadóbbak lenni a dicsőítésben, ám Isten szemében ez egyszerűen nem számít. Ő szeret mindnyájunkat – függetlenül a tetteinktől. 

A dicsőítésvezető arra buzdította a jelenlévőket, hogy próbálják meg egyszerre lágyan és erősen a kezükben tartani a dolgaikat.

– Lehet, hogy írsz egy dalt, amelyet aztán lehet, hogy tízmillióan énekelnek, de az is lehet, hogy csak te énekelsz majd egyedül. A lényeg: Jézus szeretni fogja a dalodat, ahogyan téged is szeret – összegezte a lényeget a brit dicsőítésvezető.

– Ne kösd tehát az identitásodat pusztán ahhoz, amit csinálsz!

Legyen az identitásod, hogy Isten gyermeke vagy!

– buzdított saját tapasztalataira alapozva előadása végén Sam Archer a King’s Village dicsőítésvezetője.

Fotó: ezazanap.hu