A nagy család nem rózsaszín festmény, hanem kegyelemforrás
Walton Kinga és férje gyermekei közül a legkisebb kettő, a legnagyobb tizenkilenc éves. Nem tudnak feltűnés nélkül megjelenni sehol sem. – Sokszor mondták, hogy nem vagyok normális, de a kedves csodálkozást is gyakran megéltem annak kapcsán, hogy mindegyik gyerek a sajátom – osztja meg a nagycsaládos édesanya mindennapi tapasztalatait a Képmás.hu-nak adott interjújában.
Annak ellenére, hogy tetszik az embereknek a sok gyerek, mégis irrealitásnak tartják a nagy családok életét. Walton Kinga tanúságot tesz: az egyházi közösségben zajló életük képezte a biztos alapot az Isten – gyermekáldásban is megmutatkozó – kegyelmének elfogadása előtt.
Az édesanya nem rejti véka alá a küzdelmeket sem, amelyek mind a házasságukban, mind a gyermeknevelésben megjelennek. – Ha nem járnánk a közösségbe, és nem figyelnénk Isten szavára, biztos, hogy már nem lennénk házasok, és gyerekünk se lenne ennyi, hisz ugyanolyan esendő emberek vagyunk, mint bárki más – mondta.
Közösen bevallják, hogy az életük nem egy rózsaszín festmény. A házaspár őszintén kijelenti, hogy csak azért nem váltak el, mert fentről kapták a kegyelmet.
– Vannak pillanatok, amikor az ember elbizonytalanodik, hogy szabad-e még egy gyerekkel tovább feszegetni a határainkat? Mi azonban az ilyen kétkedést kísértésként fogjuk fel, aminek érdemesebb ellene mondani – szólt a hitvallás a nemsokára tízgyermekes édesanya szájából, aki hozzáteszi: visszatekintve áll össze a kép, hogy minden így történt jól.
– A család hosszútávú befektetés – mutatnak rá a szülők.
