A relativizmus korában miért van szükség polgári hitvallásra?
Polgári hitvallás a mindent megengedő világban
A mai világban minden relatívnak tűnik, mégis nagyobb szükségünk van hitvallásra, mint eddig bármikor. De hogyan adhat irányt a polgári felelősség és a keresztény gyökerek a zűrzavaros időben? Erre kerestük a választ.
Nemrég egy beszélgetésben valaki azt mondta: „Ma már nincs igazság, csak nézőpontok.” Elgondolkodtam ezen a mondaton. Mert valóban, ha minden relatív, akkor mi marad? Ha nincs többé jó és rossz, szép és rút, akkor mi tartja össze a közösséget, a családot, a nemzetet?
Pontosan ezért van szükség ma polgári hitvallásra. Nem üres frázisra, hanem olyan szilárd alapokra, amelyekre rá merünk állni, és amelyekre a gyermekeinket is rá merjük állítani.
A relativizmus azt sugallja, hogy az ember maga teremti a saját igazságát. Ha így van, akkor nincs miért felelősséget vállalni semmiért, ami túlmutat a saját kényelmemen. A házasság? Csak egy szerződés. A nemzeti hovatartozás? Elavult fogalom. A hit? Magánügy, lehetőleg ne zavarjon másokat. Ez a gondolkodás azonban lassan felőrli a társadalmat. Láthatjuk a következményeit: széthulló családok, magányos generációk, értelmetlenül hánykolódó fiatalok.
A polgári hitvallás ezzel szemben azt mondja: vannak dolgok, amelyek nem rajtunk múlnak. Vannak örök igazságok. Vannak kötelezettségek, amelyek nem opciók. Felelősség a családért, a közösségért, a hazáért. Ahogy a Nemzeti Hitvallásunk is fogalmaz: büszkék vagyunk őseinkre, a keresztény gyökereinkre, és valljuk, hogy a jó élet, a biztonság, az igazság közös célunk.
Ez a hitvallás nem kényszer, hanem szabadság. Mert csak akkor vagyok igazán szabad, ha tudom, mihez vagyok hűséges. Amikor Pünkösd alkalmával a Szentlélek megerősítette az apostolokat, nem arra hívta őket, hogy mindent relativizáljanak, hanem arra, hogy bátran hirdessék az igazságot. Ma is erre van szükségünk: bátran, de szeretettel kimondani, hogy vannak határok. Hogy a gyermeknek szüksége van anyára és apára. Hogy a nemzet nem üzleti vállalkozás, hanem közösség. Hogy az emberi élet szent.
A relativizmus korában a polgári hitvallás nem nosztalgia, hanem ellenállás. Ellenállás a szétfolyóság, a gyökértelenség és a felelőtlenség ellen. És talán éppen ez adhatja vissza nekünk azt, amit a legjobban elveszítünk: a tartást, a méltóságot és a reményt.
Vezetőkép: Pinterest
